„Az elhasadt idő" – költői est Marsall László verseiből

Néhai tagja, Marsall László tiszteletére rendezett 2013. november 4-én költői estet a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Írószövetség, amelyet Szentmártoni János költő, az Írószövetség elnöke nyitott meg a szövetség székházában. 

Szentmártoni János elmondta, hogy amikor az intézmény éves programját tervezték, a költőt a 80. születésnapja alkalmából kívánták köszönteni ezen a napon, de a művész halála miatt sajnos már csak megemlékező estre kerülhetett sor. A létezés dimenzióit faggató költőről, Marsall Lászlóról megjegyezte, reméli, hogy itt van közöttünk, és hátba fogja vágni őt, ha túl sokat beszél, inkább szerepeljenek a versek!

Domokos Kinga, Marsall László özvegyének köszöntése után Ágh István költő több mint negyven évnyi barátság távlatából méltatta az elhunyt művész költészetét. Lírikusi igénnyel megformált mondataiból rajzolódott ki a költőtárs alakja, akinek „egyenesnél is egyenesebb" volt testtartása, aki „ördögbőrbe bújt angyal" volt, akit „a dolgok végére járó kíváncsiság tett mindig fiatallá", aki, „midőn a fonák fonákját írta meg zabolátlanul és groteszk módon, valójában a dolgok színét állította vissza", és akinek művészete bizonyította, hogy „vers, matematika és zene édestestvérek".

Ezt követően – mivel Barth Márta, a költő első felesége nem tudott jelen lenni – Domokos Kinga olvasta fel Barth Márta visszaemlékezéseit, aki mintegy ötven éven át őrizte férjének korai verseit. Idézte Marsall László egy 1954-es levelét, amelyben az ötvenes évek elejének művészeti-emberi kilátástalansága ellenére a leendő költő ifjúi lelkesedéssel azt írta magáról, jóval nagyobb a koncepciója annál, hogy egyetlen művészeti ággal foglalkozzon.

Ehhez a témához kapcsolódva Oberfrank Pál színművész és Szabó András előadóművész részleteket olvastak föl Marsall László és Weöres Sándor levelezéséből, mintegy megszemélyesítve a két költőt. A levélváltásból kibontakozott megismerkedésük története, majd mester és tanítvány egyre inkább barátsággá mélyülő kapcsolata. Derűs pillanat volt, amikor Weöres Sándor egyik levelében az ifjú költőt egy jó erős Rocky sörre vagy feketére invitálja a Vadrózsa presszóba, ám a levélhez tartozott egy kiegészítés is – „a meghívás bambira szól" – Weöres Sándorné aláírásával…

Ezután Albert Gábor író visszatekintése következett arra a szellemi „műhelymunkára", amelynek Marsall László a részese volt a hatvanas években. A csak nyolc példányban elkészült Tavaszpont című antológiában szerepeltek a költő Rózsaörvény, illetve Fehér folyó című hosszabb költeményei, amelyeket ezt követően a két felkért színművész adott elő. Értő versmondásukban szépen érvényesült Marsall László metrumos költészetének áradó verszenéje. Zeneszámok követték a felolvasást Szűcs Dániel előadásában: három tétel, az ötvenes években szintén elhallgattatásra ítélt kortárs, Ligeti György Musica risercata című, zongorára írt művéből. A – hol Bartókot, hol egy bicegő, meg-megtorpanó keringőt idéző – részletek érzékeltették, hogy az elszigeteltség ellenére a művészet képes volt a továbbfejlődésre, a kor igazi művészei még ilyen körülmények között is képesek voltak értékeket teremteni.

A szünetet követően először Marsall László Ha mint szitakötő, Óda Papp János Sebestyénhez, és a Honegger című, eddig kiadatlan költeményei hangzottak el. Ezután az 1988-ban megjelent, a „molesztáns" öregkort felfedező Negyvenegy öregek című kötetből származó, olykor karikatúraszerű, kis portrék kerültek felolvasásra, például az alumíniumimádó alkoholistáról szóló Boros öreg, a „talán még álmában is barkácsoló" Török úr, a Weöres Sándorról írt, tréfás A nagy halász-vadász mester. A szavalatok sorát a költő talán utolsóként megírt Egyre gyatrább című, megrendítő hatású verse zárta. Az emlékest utolsó részében Richter Dorottya adta elő Bach Cselló szóló szvitjének három tételét, amelyet talán egykor még a csellózni tudó Marsall László is játszhatott…

A „Negyvenegy öregek" kötethez Orosz István készített finom, érzékeny grafikákat, amelyek közül a most kiállított tizennégy darab, például a Marsall Lászlót ábrázoló Száraz öreg, fokozta az épp elhangzott költemények művészi hatását.

A sokoldalú és sokarcú költőhöz, Marsall Lászlóhoz méltóan sokszínű est gerincét a költészet és a visszaemlékezések képezték, ezeket szépen egészítette ki a zene és a képzőművészet, egyszóval a matematikán és a sporton kívül minden helyet kapott ezen az estén, amivel Marsall László még életében foglalkozott.

2013. november 7.  |  emlékest marsall lászló