A múlt útvesztőjében

Budakalász magja 2018 – ez annak a kiállításnak a címe, amelyet 2019. január 21-én nyitottak meg a budakalászi Kós Károly Művelődési Házban. A kiállított művek a Magyar Művészeti Akadémia által meghirdetett építészeti pályázatra érkezett legjobb alkotások. A felhívásra 27 pályamű érkezett Az ünnepségen köszöntőt mondott Rogán László, Budakalász polgármestere és Turi Attila Ybl-díjas építész, az MMA Építőművészeti Tagozat vezetője. A Budakalász magja 2018 pályázat eredményét Ferencz István építőművész, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja, a Bírálóbizottság társelnöke ismertette. A díjazottak pénzjutalomban részesültek. A pályázati felhívás arról szólt, hogy a település Kálvária-dombján megtalált templomromot és környékét hogyan lehetne hasznosítani úgy, hogy annak közösségépítő hatása legyen.
A területen az első nyomokat már 1977-ben megtalálták, mégis 2013-ig kellett várni ahhoz, hogy az átfogó feltárások után napvilágra kerüljön, Budakalász magja, vagyis a település ősi, szakrális középpontja.
Rogán László, Budakalász polgármestere beszédében kifejtette: a település már a bronzkor óta lakott, és reméli, hogy a ma élő ember is lát fantáziát a városban. A középkorban is megfoghatta valami az itt élőket, hiszen templomot emeltek ezen a helyen. Nem is akármilyet. Nagyobbat, mint amit építettek hasonló településeken. A 27 pályamű mindegyike különleges alkotás, és szeretné, ha a tervekből idővel megvalósulna néhány a városban.
Ferencz István elmondta: amikor az MMA Építőművészeti Tagozata 6 évvel ezelőtt elindította kezdeményezését, arra gondolt, hogy csapatokat jutalmaz majd. A szakemberek nem csalódtak, hiszen a helyezettek tényleg nem önállóan dolgoztak a pályázaton és erre jó példa a mostani vetélkedés is. Az MMA szellemi kalandra hívta a fiatalokat, akik ebben a kalandban méltó társakká váltak. A cél az volt, hogy a településen megtalált Árpád kori templomrom köré, alá vagy fölé álmodjanak meg valamit. Nem volt könnyű dolguk a fiataloknak, hiszen már az is kérdés volt, hogy mi legyen a rommal. Maradjon úgy, ahogy van? Vagy építsék újjá? Van, aki új tornyot tervezett, van, aki kiszolgáló helyiségeket, de mindenki eredetit alkotott.

Az eredményhirdetés után először Turi Attilát, Budakalász főépítészét, az MMA tagozatvezetőjét kérdeztük.
– Miért fontos a Magyar Művészeti Akadémia számára ez a kezdeményezés?
– Az ötletadó Ferencz István, aki az Építőművészeti Tagozat első tagozatvezetője volt. Az Akadémia lehetőséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy fiatal szakemberek megmutassák magukat. Olyan pályázatot írtunk ki, ami nem túl nagy erőbedobással, erőfeszítéssel szellemi tornája, ötlete egy gondolatnak. A legjobbak magas pénzjutalmat is kapnak és kiállítják a terveiket, vagyis megtiszteltetés a pályázaton részt venni, érdemes azon komolyan elgondolkodni. Ez látszik is, hiszen általában ilyen pályázaton 10-20 pályamű szokott beérkezni, most 27 jött. A magas részvételi arány annak is köszönhető, hogy híre ment a pályázatnak, a fiatalok számon tartották azt.
A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata 6 évvel ezelőtt először egy általános pályázatot írt ki, Emlékpont címmel, aminek nem volt konkrét helyszíne. Aztán kétszer volt kiindulási pont Székesfehérvár, majd Zebegény, végül a szegedi Maty-ér. A székesfehérvári pályázatnál az Ybl-emlékház újragondolása volt a feladat. Talán a pályázatnak is köszönhető, hogy azóta is többször fölvetődött: tulajdonképpen azt a telket be lehetne építeni. Most ugyanez a helyzet Budakalászon is. Az 1600–1700-as években elbontott templomról semmi írásos emlék nem maradt fenn. És most, hogy megtaláltuk néhány éve a romokat, most jön a kérdés: mit csináljunk vele? Hogyan hasznosítsuk?
Vissza már nem temethetjük, mert az a tehetetlenség bizonyítéka lenne. De azt is érzi az ember: nagyon jó, hogy ilyen térdig érő romok vannak, de még mi építészek sem tudjuk, hogyan kell azokat összerakni, vagyis valami újat kell kitalálni. Valamit láttatni kéne. Amikor megtaláltuk a romokat, akkor készült egy rekonstrukciós rajz. Szczuka Attila építész csinált egy középkori arányoknak megfelelő templomot. A főtéren egy fotóba montírozta ezt a templomot. És akkor láttuk: igen, így nézett ki a település. Bárhonnan is érkeztünk a faluba, fent a dombon, ott állt a templom. Ezzel a fotóval aztán kínzó hiány keletkezett, éreztük, hogy valamit tenni kell. Fényből, drótból, fából, bármiből, de valamivel meg kéne jelölni ezt a helyet, hiszen tudjuk, hogy eleink nem véletlenül építették oda ezt a templomot.
A templom teljes és hiteles visszaépítéséhez nem áll rendelkezésre elegendő információ, ám erre nincs is szükség, viszont mindenképpen meg kell mutatni az itt lakóknak és az erre járóknak, miért volt megszentelt ez a hely évszázadok óta.
– Milyen pályaművek érkeztek?
– Nagyon változatos munkák, rengeteg ötlettel. Volt, aki a romokkal egyáltalán nem foglalkozott, csak a környezettel. Volt, aki csak a romokkal törődött, és volt, aki átértelmezett mindent. Aztán akadt olyan is, aki a környezetet próbálta átrendezni. Ezek a pályaművek Budakalász számára az elkövetkezendő öt évre fontos muníciót fognak adni.
– Budakalász magja itt lesz?
– Igen, ez lesz a feladatunk.
 
Az első díjat és az ezzel járó 1 100 000 forintot Vadász Balázs, Bajusz Csaba és Salacz Ádám nyerte. Salacz Ádám nem volt ott a díjátadón, de két társa válaszolt kérdéseinkre.
– Hogyan szereztek tudomást erről a pályázatról?
– A Kamara honlapján és az interneten. Tavaly is indultunk már hasonló megmérettetésen. Budapesten lakunk, de jártunk már Budakalászon, így ismerjük a települést. A Mesteriskolán ismerkedtünk meg, és ott beszéltünk először erről a feladatról. Szeretünk együtt dolgozni, és örülünk, amikor értelmes feladatunk van.
– Milyen lehetőséget láttak ebben a munkában?
– Azt, amit Ferencz István is mondott: ez egy kisléptékű dolog, ahol nem is a befektetett munka a számottevő, inkább a gondolkodás. Nem végeláthatatlan munkával, hanem egy ötlettel kell valamit létrehozni.
– Hogy mutatnák be munkájukat?
– A tágabb környezetből indultunk. Célunk a kiszolgáló funkciók fejlesztése, a pincesor továbbvitele, éttermek építése volt, amelyek ide vonzzák az embereket. A templomrom két fontos pontját jelöltük meg, a tornyot és a szentély fölötti területet. A torony nyilván egy messziről is látható jel, a szentély fölött pedig egy elmélyültebb csöndesebb részt gondoltunk, ami továbbörökítheti a templomnak az eredeti funkcióját, ami lehet például egy felszentelt kápolna is.
 
Harmadik helyezést és az ezzel járó 900 000 forintot, Boholy Ildikó és Németh Máté kapta. Őket is kérdeztük.
– Mi volt a kiindulópont a munkában?
– Amikor először kimentünk a helyszínre, nem is a templomromra figyeltünk fel, sokkal inkább a tájra. Úgy gondoltuk, hogy hiba lenne visszaépíteni teljes valójában a templomot, hiszen nem is tudjuk pontosan, hogyan nézett ki. Ezért mi inkább a tájra próbáltunk fókuszálni, és arra a környezetre, amit láttunk. A munka számunkra nagyon nosztalgikus volt, hiszen az egyetemi éveket idézte vissza, a tervezés korábbi örömeit.
– Hányszor kellett visszajönni a helyszínre?
– Csak egyszer voltunk ott, akkor sokat sétáltunk, fotóztunk, beszélgettünk. Elképzeltük, hogy mit hova tennénk, megpróbáltuk befogadni a helyet.
– Meglepődnének ha 10-20 év múlva Budakalász az Önök tervei alapján változna meg?
– Nagyon örülnénk annak, ha egy darabot itt hagyhatnánk magunkból. Már az is hatalmas megtiszteltetés, hogy eredményes lett a pályázatunk. Egyáltalán nem számítottunk erre, csak a tapasztalatszerzés miatt jöttünk ide, de nagyon boldogok vagyunk.
 
A díjazott pályaműveket bemutató kiállítás 2019. február 11-ig tekinthető meg a budakalászi Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár (2011 Budakalász, Szentendrei út 9.) emeletén az általános nyitvatartási időben (hétfőtől szombatig 8–20 óra között).

2019. január 29.  |  ferencz istván turi attila budakalász magja 2018