Kucsera Tamás Gergely

A remény évei – kötetbemutató a PIM-ben

Megjelent az az impozáns kötet A remény évei címmel, amely ugyanezen a címen az ötvenes–hatvanas évek képzőművészetéről szóló, tavaly ősszel (2017. november 16–17.) megrendezett kétnapos konferencia előadásainak írott változatát tartalmazza. A konferencia, a hozzá kapcsolódó, Félárnyékban című kiállítás, amelyet Szemadám György állított össze, és végül a kötet az MMA, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az egri Kepes György Alapítvány és Intézet együttműködésével jött létre Csáji Attila festőművész, grafikus, fényművész, holográfus, MMA-tag átfogó koncepciója alapján.
A 2018. szeptember 26-án tartott könyvbemutatón részt vett Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára, Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója, Csáji Attila, a Nemzetközi Kepes Társaság elnöke és Rózsa T. Endre művészettörténész, művészeti kritikus, aki szintén a Nemzetközi Kepes Társaság tagja. Kucsera Tamás Gergely elmondta, hogy a konferenciát, a kiállítást és a kötetet több éves beszélgetés, egyeztetés előzte meg, és a cél – amely sikeresen meg is valósult – az volt, hogy „minden sarokba bevilágítsanak, és mindenhonnan beengedjék a fényt". A főtitkár a projekt eszmei mondanivalóját úgy fogalmazta meg, hogy „lehet úgy beszélni a múltról a jelenben, hogy az érték legyen a jövő számára". Rózsa T. Endre a konferencia és a kötet fő kérdésköre – marginalizálódás, kanonizálás, értékrendek, értéktorzulások, trendek fetisizálása, lemaradás-kompexus – kapcsán azt hangsúlyozta, hogy sorsok mentek tönkre, életek mentek veszendőbe, pedig a jó művészet egy és oszthatatlan, és a szekértáborokra való osztottság végzetes hiba és luxus, főleg egy kis országban. Csáji Attila többek közt arra emlékeztetett, hogy az ötvenes–hatvanas évek korszakváltónak tekinthető, és a magyar képzőművészet és avantgárd problémaforrása e két évtizedben keresendő. A képzőművész rámutatott arra, hogy a szabadság csak akkor nagyszerű, ha társul az igazság áhítatával, főként ma, amikor a szabadság mintegy kényszerré vált, és a dezilluzionizmus az uralkodó életélmény.
A kemény és puha kötésben is megjelent kötetben olvasható Prőhle Gergely beveztője után Kucsera Tamás Gergely, Csáji Attila, Csáji László Koppány, Keserü Katalin, Kulin Ferenc, Wehner Tibor, Ács Margit, Orosz Márton, Vécsi Nagy Zoltán, Szombathy Bálint, Rózsa T. Endre, Pataki Gábor, Lóska Lajos, Szemadám György, Novotny Tihamér, P. Szabó Ernő, Sulyok Miklós, Szilágyi Sándor, Haris László, Nánay István tanulmánya. A kötetet Kucsera Tamás Gergely szerkesztette.

Ma a hazai képzőművészet esetében egységes értékrendről nem beszélhetünk.  Az egyik célja a konferenciának és a könyv kiadásának a kánonok befolyásolása, részben a fordulópontot jelentő 1960-as-70-es évek „sokszorosan feldolgozott" művészetébe való újra betekintés által, – új szempontok alapján.  Ilyen szempont pl. az értékelésben a „lemaradás komplexus" megléte, kártékony hatása, és ennek a kártékony hatásnak kánonokban való megjelenése. A lépéstartás fetisizálása könnyen a művészi szabadság bilincsévé válhat és érzéketlenít a helyi értékek megfelelő felismerésében és kanonizálásában. Ebben a kötetben indításként főként művészettörténészek, művészeti írók szólalnak meg.

A témáról P. Szabó Ernő művészettörténész közölt beszélgetést az Új Művészetben: A remény évei. Beszélgetés Csáji Attilával