A Vujicsics Együttes

Apáról fiúra – Vujicsics 45

A Vujicsics, a Söndörgő, és a ViGaD együttesek közös koncertje lesz 2019. október 30-án a Pesti Vigadóban. A háromgenerációs formáció délszláv dallamokat mutat be. A Kossuth-díjas Vujicsics együttest 1974-ben Pomázon alapították. A zenekar névadója Vujicsics Tihamér zeneszerző, népzenekutató, aki 1975-ben hunyt el, de tiszteletből neve azóta is szorosan kötődik a muzsikusokhoz. A Söndörgő zenekar 25 éves, és az együttes tagjait rokoni szálak fűzik Vujicsicsékhoz. Mint ahogy a legifjabb formáció tagjait, a ViGaD-ot is. Közös munkájuk örömzene, amelyet már sokan élvezhettek, legutoljára a Dohány utcai zsinagógában, ahol a Zsidó Kulturális Fesztivál keretein belül léptek fel szeptember 3-án. Most ugyanilyen élményt kínál a következő koncertjük, amelyről Eredics Gábor népzenészt, az MMA levelező tagját kérdeztük.
– Ki találta ki a ViGaD nevet és miért?
– A zenekar tagjai az én növendékeim a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában, de ott van közöttük a fiam, Vince is, tehát családi szál is fellelhető. A zenekar nevét akkor találtuk ki, amikor még csak hárman játszottak benne és a keresztnevükből lett a mozaikszó (Vince, Dani, Gazsi). Közben Dávid is hozzájuk csatlakozott. Felmerült, hogy esetleg DaGadra kellene cserélni a nevet, de maradt a ViGaD. Az utolsó mássalhangzót duplán ejtjük, Vigadd-nak, így egy kicsit mindenki benne van az elnevezésben.
A koncerten fellépő legidősebb muzsikusok a Vujicsics tagjai, mi már 45 éve lépünk fel. A második „alomban" a bátyáim fiai vannak (Kálmánnak három, Tibornak egy fia is zenekartagok). Ők a Söndörgő, akik nyugodtan mondhatjuk, hogy világhíresek lettek az elmúlt éves során. Velük zenélnek majd a ViGaD tagjai.
– A zenekar mindig vigad, vagy játszik szomorú számokat is?
– Azon a vonalon indultak el, amelyen mi is, tehát a nap érlelte délszláv muzsikát játsszák. A repertoár zömét vidám kóló dallamok alkotják. De természetesen ők is játszanak siratódallamokat, vagy lírai, szomorúbb nótákat is. Időnként énekeseket is felkérnek, és gyakran hívják őket koncertezni. A napokban is voltak Leányfalun, de nagyon örülünk, amikor egyszerre léphetünk fel, mint most a Pesti Vigadóban. A műsor címe Apáról fiúra és ez vissza is köszön a műsorból, hiszen összevont zenekari számokat játszunk, ahol egy-egy dallamot a három zenekar egyszerre szólaltat meg. Olyan is van, hogy csak két zenekar játszik vagy besegítünk valamelyiknek, szóval színes a műsor.
– Hányan vannak egy-egy próbán, amikor közösen készülnek, és milyen lehetőségek vannak ebben?
– Régen családi körben tudtunk próbálni. Kálmán bátyámék a pomázi szerb templom mellett laktak, egy korábban valószínűleg az egyházhoz tartozó épületben. Hatalmas terek voltak, még a Ghymes vagy a provanszáli énekes Michel Montanaro is velünk lehetett. Most a Vujicsics Tihamér Zeneiskola egyik tantermében játszunk, én ott időnként tanítok is. Épphogy elférünk, de nagyon érdekes az összevont próba, mert a tagok közül nagyon sokan jártak hozzám korábban kamara órára, tehát a repertoár bizonyos dalainál tényleg félszavakból is megértjük egymást. Még a hangnemeket sem kell körülményesen tisztázni, mert a szólamok is ott vannak mindenki háttértudásában. Izgalmas, érdekes a munka. Ugyanakkor sokkal gazdagabb a hangzás. Csak hogy egy példát mondok: A Vujicsicsban egy harmonikás van, ahogy a Söndörgőban és a VIGaD-ban is. Amikor mind a három megszólal, akkor dallamok, tercek szárnyalnak, és olyan teljesség szólal meg, ami egyébként külön a műsorainkban nem.
– Ahogy az is izgalmas lehet, ahogy a tamburák megszólalnak. Mi ennek a hangszernek a története, titka? Magyar horvát vagy szerb hangszerről van szó?
– A tamburacsalád hangszerei alkotják a tamburazenekart. Magyarországon hagyományosan nincsenek nagy tamburazenekarok, csak általában 5-6 fősök. A Vajdaságban nagyobb létszámú együttesek is népszerűek voltak. A tangóharmonika családnak igazából pedagógiai értelme van, ott megsokszorozódik egy-egy hangszer, de a tambura zenekarnál különböző szólamokra is lehetőséget ad, ha nagyobb létszámmal dolgozunk. Ha 14 fő van a színpadon és mindenki tamburázik, akkor egy nagyon gazdag és Magyarországon ritkán hallható, egyedi, színes hangzás jön létre. A tambura ősi hangszer, Perzsiából származik, délszláv közvetítéssel került hozzánk. Újvidéktől északra nagyon népszerű. A tambura család a Szerémségben alakult ki éppen a magyar zenei hagyomány inspirációjának köszönhetően. A horvátoknál nemzeti hangszer lett, az identitás megerősítésére szolgál, egy kicsit úgy, mint nálunk a tárogató. Érdekes az is, hogy a Duna vonalán nagyon messzire még Mosonmagyaróvárra is elkerült a tambura. Azt lehet mondani, hogy a hangszer szeretetében több Kárpát-medencei nép is osztózik, és ez jó érzés.
– Minek köszönheti a délszláv muzsika a sikerét Magyarországon?
– Hamvas Béla szerint mi is a mediterrán népekhez tartozunk, tehát nem csoda, ha itt is népszerű ez a muzsika. A magyar fül számára egyáltalán nem idegen. De ennek sok összetevője van. Például lehet az, hogy magyar közösségnél korábban a hangszeres zenét a tambura muzsika jelentette. Én Kiskunfélegyházán voltam katona, ahol délszlávok nincsenek, és kiderült, hogy még tamburakészítő is van a városban. Tehát népszerű a hangszer és része a hagyományoknak. Ugyanakkor Vujicsics Tihamér személyisége is hozzájárult sikeréhez. Imádta őt a budapesti intelligencia. Tehetségével, sziporkázó improvizációs képességével, szerteágazó tudásával minden társaság központja volt. Ő, mint szerb népzenekutató, zenész volt jelen a mindennapokban. Ez is ad egy szimpátiát. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a mi szereplésünk folytatta ezeket a hagyományokat. Rögtön rájöttünk arra, hogy ezt a zenét nem szabad csak anyanyelvi közegében használni, így nem lenne teljes a program. Ráadásul a muzsika itt alakult ki a magyar közösségekkel történő együttélés során. Hiába megyünk Belgrádba, ilyet ott nem fogunk találni. Ez a koncepció is sikerre vezetett. Sokat játszottunk egyetemi klubokban egyetemi fiatalságnak vagy elegáns koncertek közönségének. Ezt az utat járja ma a Söndörgő és ViGaD is. Lehet, hogy elsőre a magyar fül számára kicsit gyors a dallam és sok ismétlés van benne, mégis ismerős és szerethető. És ha ebben tudtunk segíteni az elmúlt 45 év során, akkor boldogok vagyunk…
 
A koncertet az MMA Népművészeti Tagozata szervezi.