Átadták Lajtha László emlékművét és az elkészült harangtornyot Kisgyőrben

Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából 2017. június 30-án ünnepélyes keretek között adták át a Kossuth-díjas zeneszerző és népzenekutató tiszteletére emelt emlékművet, valamint a reformáció 500. évfordulójára elkészült harangtornyot a bükkaljai Kisgyőrben. A harangtorony átadó eseménye Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökhelyettesének igehirdetésével kezdődött, majd a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusai és a Misztrál együttes ünnepi műsorát láthatták a résztvevők.
Az alkotásoknál Kékedi László polgármester, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője mondott köszöntőt. Az ünnepi átadó beszédet prof. emeritus Fekete György, az MMA elnöke és Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszterhelyettese, parlamenti államtitkár tartották.
A Lajtha László-emlékművet Solymosi-Tari Emőke, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője adta át, aki Lajtha munkásságának kitartó kutatója és legjobb ismerője. Az avatáson közreműködött Jánosi András akadémikus és zenekara, valamint a Kisgyőri Népdalkör. A hagyományos harangláb, akárcsak a Lajtha-emlékmű a Családi Kézműves Szaktábor 2016. évi munkájával került megalkotásra, míg a harang szintén a tavalyi esztendőben készült: Vajda László kovácsmester vezetésével öntötték Tiszaeszláron az évről évre megrendezésre kerülő nemzetközi és országos kovácsművészeti találkozón.

Miután a történelmi egyházak megszentelték és megáldották az alkotásokat, jótékonysági koncert kezdődött a kigyőri és a mocsolyási katolikus templomok javára, melyen a Misztrál együttes, Jánosi András és zenekara, Kóka Rozália, Petrás Mária és Galánfi András akadémikusok, Nemcsák Károly színművész, a József Attila Színház igazgatója, Kisgyőr díszpolgára, valamint a Kisgyőri Népdalkör és a Tarsoly Együttes közreműködött.
 
A két évfordulót a fentieken túl különleges tartalom kapcsolja össze. A nagyközönség előtt kevéssé ismert – az erről szóló publicisztikák híján, Bódiss Tamás, a Zeneakadémia tanára, a Kálvin téri templom orgonista-kántora és a magyarországi Református Egyház országos egyházzenei előadójának tanulmányát leszámítva nem is lehetett ez idáig közkincs –, hogy Lajtha László jelentős egyházzenei tevékenységet végzett a Magyar Református Egyházban. Családja az 1910-es években kapcsolódik a reformátusokhoz, Lajtha László 1927-től aktív tagja a Kálvin téri egyházközségnek. Kezdeményezői és elősegítői között találjuk annak a folyamatnak, amelynek végén 1928-ban a Goudimel Énekkart a budapesti református egyházközség hivatalos énekkarává nyilvánítják, ekkor Lajthát a kórus „vezénylő karnagyaként" találjuk. Műsorukból az európai protestantizmus XVI–XIX. századából származó műveket, leggyakrabban Goudimel-zsoltárokat, Schütz, Gallus, Gumpelzhaimer, Kuhnau, Praetorius, M. Franck és mások műveit énekelték. Munkatársával, Árokháty Bélával, a Theológia akkori tanárával célul tűzték ki, hogy a főváros támogassa a protestáns egyházak egyházzenei szolgálatának megszervezését, a zenés áhítatok megtartását. Hosszas adminisztrációs akadályok után – 1942 elején különítették a szükséges összeget, de Árokháty hirtelen halála, majd a rövidesen bekövetkező világháború nem adott lehetőséget arra, hogy kiteljesedjen a protestáns egyházzene megismertetését megcélzó hiánypótló koncepciója.