A temetés fotógalériája:
Mács József (1931–2017) ▪ Fotó: Lugosi Lugo László / MMA

Elhunyt Mács József

Életének 87. évében Pozsonyban elhunyt Mács József író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkásságát a közelmúltban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2011), Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014) kitüntetéssel ismerték el. Legutóbb a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Könyv Nívódíját kapta meg 2016-ban Az elcsatolt vagon című kötetéért. Írói hitvallása szerint: „Soha nem volt számomra érdekesebb és fontosabb téma, mint a népem sorsa." Életműve a szülőföldhöz és a hagyományokhoz való ragaszkodás nehézségeit, valamint a falusi ember sorskérdéseit mutatja be. Mács Józsefet a köztestület saját hallottjának tekinti. Az írót Bátkán, szülőfalujában a református egyház szertartása szerint búcsúztatják és kísérik utolsó útjára szeptember 15-én.


Mács József 1931. április 18-án született Bátka községben (Csehszlovákia), a Rimaszombati járásban. Az elemi iskola négy osztályát helyben, a gimnázium négy osztályát Rimaszombatban végezte. A második világháború után mindjárt szlovák nyelvűvé változtatták gimnáziumukat, így 1947 szeptemberében az anyanyelven tanulás könnyebbségét választva Bánrévénél átszökött Magyarországra. Ettől kezdve iskoláinak színhelye a sárospataki református tanítóképző két esztendeig, a miskolci Lévay József Gimnázium pedagógiai tagozata egy esztendeig, majd a Pozsonyban 1950-ben megnyílt Magyar Pedagógiai Gimnázium negyedik, illetve érettségiző osztálya, s innen tovább már a pozsonyi Szlovák Pedagógiai Egyetem magyar tagozata következett, ahol magyar, történelem, társadalomtudomány szakot végezve tanári képesítést szerzett.
Mács József – Dobos László és Duba Gyula mellett – a II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalom első nemzedékének prózaíró kiválósága – emelte ki Medvigy Endre irodalomtörténész. – Az ötvenes évek első felében, írói indulásakor versekkel kezdte, riportokkal és elbeszélésekkel folytatta, majd regényíró lett belőle. Elbeszéléseiben, regényeiben szülőfalujáról, Bátkáról, Gömör megye jó palócairól és a felvidéki magyarság veszélyeztetettségéről, sorskérdéseiről, megmaradásának esélyeiről konok hűséggel, rendíthetetlen elkötelezettséggel ír. Az anyanyelv védelme, a magyar iskolák ügye és általában a nemzetiségi kérdés a hatvanas évek derekától, majd az 1968-as prágai tavasztól egyre nagyobb hangsúllyal van jelen irodalmi munkásságában és publicisztikai írásaiban. Sokáig 1968-ban megjelent Adósságtörlesztés című, vitathatatlan értékű regényét tartották legjobb könyvének, pályája csúcsának, megfeledkezve munkássága újabb eredményeiről. 1991-től, a Héttől nyugdíjba vonult Mács József szépirodalmi munkásságában megújulás tapasztalható. A mindennapos szerkesztőségi munkától szabaduló író több időt fordíthatott az alkotásra.
Mács József fő műve, legjelentősebb könyve az 1998 és 2001 között kötetenként megjelent tetralógia, a Somorján, a Méry Ratiónál kiadott Öröködbe, Uram… Ez a regényfolyam családtörténet, helytörténet, társadalomrajz, önéletrajz, közép-európai történelem és a kisebbségi sors leírása. A kortársak – Cselényi László, Duba Gyula és Tőzsér Árpád – izmusokra és irodalmi szekértáborokra való tekintet nélkül elismeréssel szólnak a szerzőről és a tetralógiáról. Mács József fő műve, legjelentősebb alkotása megírásához más források mellett felhasználta nyugdíjba vonult édesapja családtörténeti és önéletrajzi feljegyzéseit, így szemtanúk segítségével pontos képet festhetett a századforduló Magyarországáról, az egykori Felvidékről és Gömörről.
2014-ben Miskolcon, a Felsőmagyarország Kiadó gondozásában jelent meg Mács József Az elcsatolt vagon című regénye. Ez a könyve is bizonyítja amúgy gazdag eszköztárának bővülését, az abszurdnak és a groteszknek írásművészetében való ismételt megjelenését. Történelmi tény, hogy a második világháború után a csehszlovák állam megbízottai teljes szabadságot élvezve toborozták Magyarország ismét megcsonkult államterületén a szlovákokat, települjenek szláv véreik ősi földjére, Szlovákiába, a Csehországba hurcolt vagy a kényszerű lakosságcsere útján Magyarországra telepítendő felvidéki magyarok helyére. Ezért a művéért a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Könyv Nívódíját kapta meg 2016 novemberében.
Kitüntetései: Madách Imre-díj (1969), a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2001), Aranytoll-díj (2002), Madách Posonium életműdíj (2004), a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2011), 2014-ben pedig a Magyar Érdemrend tisztikeresztje.
Művészeti szervezeti tagság: a Szlovák Írószövetség Magyar Szekciója vezetőségi tagja (1959–1970). 1993-tól a Magyar Írószövetség tagja. A Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja (2005–2011). 2011-től Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Mács József Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára, 2006-tól pedig szülőfaluja, Bátka díszpolgára volt.
„Mács József – Dobos László és Duba Gyula mellett – a II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalom első nemzedékének prózaíró kiválósága. Az ötvenes évek első felében, írói indulásakor versekkel kezdte, riportokkal és elbeszélésekkel folytatta, majd regényíró lett belőle. Elbeszéléseiben, regényeiben szülőfalujáról, Bátkáról, Gömör megye jó palócairól és a felvidéki magyarság veszélyeztetettségéről, sorskérdéseiről, megmaradásának esélyeiről konok hűséggel, rendíthetetlen elkötelezettséggel ír.
Az anyanyelv védelme, a magyar iskolák ügye és általában a nemzetiségi kérdés a hatvanas évek derekától, majd az 1968-as prágai tavasztól egyre nagyobb hangsúllyal van jelen irodalmi munkásságában és publicisztikai írásaiban. A hagyománytisztelet és az újítás harmonikus egyensúlyban van Mács József írásművészetében. Önazonosság-tudatunkat erősítő gazdag életműve az egyetemes magyar irodalom megkerülhetetlen értéke." – Medvigy Endre: Mács József – Pályarajz-vázlat (2015)

Ahonnan elindultam Mács József portréja (MMA, 2014):
2017. augusztus 31.  |  mács józsef halálhír