Papírok – rácsok – akkád
Major Kamill kiállítása
A Pécsi illetőségű Franciaországban élő, hazánkat a második nagy emigrációs hullámban elhagyó Major Kamill munkásságát felvonultató kiállítás nyílt 2020. február 25-én a Műcsarnokban. Major Kamill (1948) a Pécsi Művészeti Gimnázium elvégzése után részt vett egyik mestere, a Lantos Ferenc köré szerveződött alkotókör munkájában, és jelentős szerepet vállalt a Bonyhádi Zománcművészeti Szimpózium elindításában. 1972-ben vándorol ki Párizsba, művészete itt nyeri el végső alakját a magyar és francia kultúra találkozásában. Többször hozta már haza munkáit, most a Budapesti Francia Intézet és a Műcsarnok együttműködésében Magyarországon eddig be nem mutatott műveit tekinthetik meg a látogatók. „… ami véletlenszerűnek is tűnik első pillantásra, az is magától értetődő rendbe szerveződik: belső kohézióra épülő ovális, vagy téglalap kompozíciót formál. S ami távoli, informális szín-alakzatnak hat, az valójában mind jelzés, az emberi lét valamilyen vonatkozása: régen látott, régen átélt élmény számos szűrőn átszűrt, testetlenné vált motívuma, az érintés, a gesztus vizuális formába öntött lenyomata" – írja Passuth Krisztina művészettörténész.
Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója köszöntőjében a kiállítás anyagával kapcsolatban elmondta, hogy szeretnék a szakma és a közönség számára megmutatni az emigráció kiemelkedő magyar alkotóit és műalkotásaikon keresztül hangsúlyozni a magyar képzőművészetben betöltött meghatározó szerepüket. Major Kamillról és társairól (Hantai Simon, Reigl Judit, Székely Vera, Molnár Vera stb.), mint a magyar kánon prominens képviselőiről beszélt. Frédéric Rauser a Budapesti Francia Intézet igazgatója elmondta, hogy Major Kamill munkássága által szorosabbá válnak a kulturális kapcsolatok Franciaország és Magyarország között. Európai léptékben a huszadikszázad második felében inkább a német nyelvterületen alakultak jól a magyar művészek kapcsolatai. Legújabban megerősödtek a magyar-francia szálak, amiben a Műcsarnok is fontos szerepet vállalt. Major Kamill 1972-ben érkezett Párizsba. Itt az Ecole Nationale Supérieure des Arts Décoratifs Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, ahol 2013-ig tanított is. Rácsos szerkezetű képeinek sora részben a konstruktivista képszerkesztésben gyökerezik. Hatott rá a hard edge és az op art, a francia művészvilág: Yves Klein, Mark Tobey, George Mathieu, vagy a párizsi iparművészeti múzeum igazgatója Francois Mathey. Szerepet vállalt abban, hogy a '70-es évek végén Franciaország is befogadóvá váljon az avantgard és a nonfiguratív művészet iránt. Major alapvetően a non figuratív nem ábrázoló festészet mestere. Alkotótechnikájának védjegye a leegyszerűsített, kiüresített formák, a rácsszerkezet, a vonalstruktúra, a zárt pszichikai terek ábrázolása. Geomerikus absztrakt művészetére nagy hatást gyakorolt a Gilgames eposz. Az ékírásos agyagtáblákon fennmaradt történet nem csak verbális erejével, hanem piktografikus jelekből és szimbólumokból álló vizuális rendszerével is meghódította Major művészi világát, és kijelölte annak útját. A művész sok olyan témát kezel egyszerűen, ami sokakból szorongást, aggodalmat vált ki. A halált pl. a lét fontos elemének tekinti. Művészete a negatív hozzáállás, és negatív emlékek feloldódásának a kísérlete. A fojtott hozzáállást reprezentáló rácsszerkezetre épülő alkotásai a második világháború után finom, optimista módon áttörtté válnak, pozitív jövőképet mutatva ezzel. A Hantaï, Yves Klein, Matisse műveit idéző kék szín felszabadító ereje bizakodást, reményt, emelkedettséget közvetít.
A kiállítást, melynek kurátora Kurátor Mayer Marianna, Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg.
Major Kamill „Papírok – rácsok – akkád", Műcsarnok / Kunsthalle 1146 Budapest, Dózsa György út 37.
Megtekinthető:
2020. február 26. – április 5. között.
Szegő György DLA, a Műcsarnok művészeti igazgatója köszöntőjében a kiállítás anyagával kapcsolatban elmondta, hogy szeretnék a szakma és a közönség számára megmutatni az emigráció kiemelkedő magyar alkotóit és műalkotásaikon keresztül hangsúlyozni a magyar képzőművészetben betöltött meghatározó szerepüket. Major Kamillról és társairól (Hantai Simon, Reigl Judit, Székely Vera, Molnár Vera stb.), mint a magyar kánon prominens képviselőiről beszélt. Frédéric Rauser a Budapesti Francia Intézet igazgatója elmondta, hogy Major Kamill munkássága által szorosabbá válnak a kulturális kapcsolatok Franciaország és Magyarország között. Európai léptékben a huszadikszázad második felében inkább a német nyelvterületen alakultak jól a magyar művészek kapcsolatai. Legújabban megerősödtek a magyar-francia szálak, amiben a Műcsarnok is fontos szerepet vállalt. Major Kamill 1972-ben érkezett Párizsba. Itt az Ecole Nationale Supérieure des Arts Décoratifs Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, ahol 2013-ig tanított is. Rácsos szerkezetű képeinek sora részben a konstruktivista képszerkesztésben gyökerezik. Hatott rá a hard edge és az op art, a francia művészvilág: Yves Klein, Mark Tobey, George Mathieu, vagy a párizsi iparművészeti múzeum igazgatója Francois Mathey. Szerepet vállalt abban, hogy a '70-es évek végén Franciaország is befogadóvá váljon az avantgard és a nonfiguratív művészet iránt. Major alapvetően a non figuratív nem ábrázoló festészet mestere. Alkotótechnikájának védjegye a leegyszerűsített, kiüresített formák, a rácsszerkezet, a vonalstruktúra, a zárt pszichikai terek ábrázolása. Geomerikus absztrakt művészetére nagy hatást gyakorolt a Gilgames eposz. Az ékírásos agyagtáblákon fennmaradt történet nem csak verbális erejével, hanem piktografikus jelekből és szimbólumokból álló vizuális rendszerével is meghódította Major művészi világát, és kijelölte annak útját. A művész sok olyan témát kezel egyszerűen, ami sokakból szorongást, aggodalmat vált ki. A halált pl. a lét fontos elemének tekinti. Művészete a negatív hozzáállás, és negatív emlékek feloldódásának a kísérlete. A fojtott hozzáállást reprezentáló rácsszerkezetre épülő alkotásai a második világháború után finom, optimista módon áttörtté válnak, pozitív jövőképet mutatva ezzel. A Hantaï, Yves Klein, Matisse műveit idéző kék szín felszabadító ereje bizakodást, reményt, emelkedettséget közvetít.
A kiállítást, melynek kurátora Kurátor Mayer Marianna, Mészáros Flóra művészettörténész nyitotta meg.
Major Kamill „Papírok – rácsok – akkád", Műcsarnok / Kunsthalle 1146 Budapest, Dózsa György út 37.
Megtekinthető:
2020. február 26. – április 5. között.
