2016. október 25.
Nemzeti Színház
*
Bánsági Ildikó

Tóth Ilonka – tanúságtétel két részben

Az '56 utáni megtorlások idején járunk. A koncepciós perben elítélt Tóth Ilona személye eggyé vált az ártatlanság fogalmával, 1956 eltiprásának mementójává emelkedve. A Nemzeti Színház ezzel az előadással ünnepli az 1956-os forradalom 60. évfordulóját. A szereplők közül Bodrogi Gyula, Csurka László, Dózsa László, Mécs Károly a forradalmi események résztvevői, tanúi voltak. Az előadás ősbemutatója – a hazai előtt – Varsóban, a Teatr Polski színpadán lesz 2016. október 21-én.
„1956. Tóth Ilonát, a budapesti Domonkos utcai kórház önkéntes vezetőjét letartóztatják.
1957. Sor kerül a forradalom utáni megtorlás legelső, egyetlen nyilvános perére, hogy a konszolidálódó kádári rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapest utcáin nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika, Tóth Ilona beismerő vallomásával ér véget"
– írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó színpadi adaptáció készítője.
Vajon megpecsételhető-e egy szabadságharc ifjú résztvevőinek a sorsa azáltal, hogy az őket leverő hatalmi erőszak, utólag, erkölcsileg, majd mentálisan ellehetetleníti őket, ebből fakadóan elhiteti bűnüket a közvéleménnyel, és halálbüntetést alkalmaz? Mennyire hathat ki egy ilyen ítélet az áldozat későbbi megítélésére, és vajon ez az emlékezet milyen mértékben tükrözi az adott kor immoralitását és képmutatását? Nem hátborzongató-e az a tény, hogy kegyelet helyett szennyel és mocsokkal illessük ártatlan áldozatok emlékezetét?
Csupán néhány kérdés, melyek mementóként, Tóth Ilona pere óta a fejünk felett lebegnek. És mellettük néhány kulcsszó, mint kirakatper, „megdolgozás", beismerés, példastatuálás, kivégzés, nyilvánosság, besúgás, véres bosszú. A kérdésekre még nem született igazi válasz, a kulcsszavakhoz nincs megfelelő zár. Összevissza rendetlenségben röpködnek, s mi már lassan észre sem vesszük őket.
Tóth Ilona személye eggyé vált az ártatlanság fogalmával, miközben a megsokszorozott bűn, kezdve a beismerésre való kényszerítéstől a gyilkosság elhitetéséig, kedvére játszhatja halálos játékát egy fiatal lánnyal.
Ha van igazság, elsősorban a szívekben van. A törvénykezés, akkor, tökéletlennek bizonyult még a leghatározottabbnak tűnő ítélet erkölcsi megtámogatásában is.
Az idő pedig úgy szentesít – tapasztalhattuk már számtalanszor – ahogy a szélfúvást kihasználó szabad vitorlás választja meg haladási irányát: leginkább nem ő dönti el, merre száguld. Nekünk azonban jó volna visszanézni, akár visszafordulni, szél ellen vitorlázva. És tevőlegesen emlékezni, mert csak így menthetjük a menthetőt: saját jelenünk múltból fakadó létjogosultságát.
Az előadás magyarországi premierjére a Nemzeti Színházban, 2016. október 25-én kerül sor, Vidnyánszky Attila rendezésében.
Előtte, 2016. október 21-én a varsói Teatr Polskiban mutatja be a társulat a darabot. A 2016-os évet a lengyel Szejm és Szenátus, valamint a Magyar Országgyűlés együttesen a Magyar–Lengyel Szolidaritás Évének nyilvánította. A varsói előadásra nemcsak az emlékév jegyében kerül sor, hanem a Lengyelországban 2016 májusától zajló, 2017 végéig tartó Magyar Kulturális Évad keretében is.

Szilágyi Andor: TÓTH ILONKA
Rendező: Vidnyánszky Attila
Szereplők: Bodrogi Gyula, Bánsági Ildikó, Kiss Andrea e.h., Reviczky Gábor, Bakos Kiss-Gábor, Mécs Károly m.v.,
Rubold Ödön m.v., Csurka László m.v., Varga József, Dózsa László m.v.