Paulius Normantas: Keresztdomb, 1984

Keresztdomb

Normantas Paulius fotói


Normantas Paulius fotóművésznek, az MMA rendes tagjának fotókiállítása nyílt 2015. október 30-án szülőföldjén, Vilniusban – a Litván Nyelvi Kutatóintézetben nyitotta meg az intézet igazgatója, Jolanta Zaborskaite. A kiállítás címe „Keresztdomb 1984–88" utal arra az időszakra, amikor Normantas a KGB zaklatásaitól kísérve rendszeresen dokumentálta a litván nemzeti kegyhely mindenkori állapotát.
A Šiauliai városka határában fekvő Keresztdomb, litvánul Kryžiu Kalnas, története már az 1831-es litván parasztfelkelés idejéig nyúlik vissza, de a köztudatba az 1863-as II. lengyel-litván felkelés leverésekor került be, amikor a hírhedt orosz kormányzó, Murovjov, a felkelés vezetőit, valamint az átállt papokat és katonákat – közel  ezer embert – összetereltette erre a dombra, és gyötrelmes, éh- és szomjhalálra ítélte. A rémtett helyszínére először nemcsak a hozzátartozók vittek kereszteket mementóul, hanem fokozatosan litván nemzeti kegyhellyé vált. Az egyre szaporodó keresztek száma az ország 1940-es szovjet megszállása után öltött óriási mértéket, és bár a brezsnyevi érában többször ledózerolták a dombot, a lakosság mindig újraállította az emlékezés keresztjeit – az 1980-as évekre több százezerre szaporodott a számuk. Mára több mint félmillió kereszt lepi el a területet.
A Keresztdomb ma
A Keresztdomb ma (forrás: Wikipédia)
A kiállítás anyaga Normantas Paulius 1984–88 között készített fotóiból áll, és 2016. január 10-ig látogatható.
Hazája Litvánia, ahová vissza-visszamegy, lakhelye Magyarország, amit időről időre odahagy, de ahol igazán otthon van, az a Himalája és környéke. Be sem kell csuknia a szemét, legyen Vilniusban, Nyíregyházán, az Oktogonon vagy bárhol, hogy lássa az óriási hegyeket. Nem tud olyan mondatot mondani, bármiről is beszéljen, amiben elő ne kerülne egy érzés, egy gondolat, egy emlék, egy vágy abból a távoli s nekünk valószínűleg már csak Paulius személyén, százezernyi fényképén keresztül megismerhető világból, amelyben ő olyannyira otthon van, mint egyikünk sem.
[...] Megmutatta nekünk az osztják, udmurt, mordvin, vepsze, nganaszan, majd a szamojéd, enyec és nyenyec szegény rokonainkat, akiket mi évszázadok óta csak lesajnálunk jobbára. Megjárta Benyovszky Móric útját Kamcsatkába, Kőrösi Csoma Sándorét Peshawartól Dardzsilingig, kíváncsi volt, merre járt Stein Aurél, megkereste a rizsföld gátját, ahol Robert Capa felrobbantatta magát, s megtalálta azt az ekkor már idős vietnámi apókát is, aki majd hatvan éve elhelyezte azt az ominózus aknát. De járt Burmában, Thaiföldön, Kambodzsában, Bhutánban, Tibetben, Nepálban, Pakisztánban, Kínában, Indiában, Mianmarban, Srí Lankán, Vietnamban, Laoszban, Indonéziában és Dél-Koreában, valamint a volt Szovjetunió számtalan szövetségi államában és még ezer helyen. Mindenhol fényképezett magának, nekünk.
Kincses Károly: Normantas Paulius, a helyettes én
2015. november 25.  |  fotóművészet normantas paulius