Kötődések és kölcsönhatások
Az identitás, a tér és a környezet dinamikáját vizsgálta a Dimenziók konferencia
Kétnapos tanácskozást rendezett az ELTE BTK Dimenziók Interdiszciplináris Művelődéstörténeti Műhely, az ELTE BTK Történeti Intézet Művelődéstörténeti Tanszék, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Társadalom és Gazdaságföldrajzi Tanszék és a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete Dimenziók IX. – Identitás – Tér – Környezet címmel. Az ELTE BTK kari tanácstermében 2025. május 23-án délelőtt az első szekció levezető elnöke Richly Gábor művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára volt.
Kétnapos tanácskozást rendezett az ELTE BTK Dimenziók Interdiszciplináris Művelődéstörténeti Műhely, az ELTE BTK Történeti Intézet Művelődéstörténeti Tanszék, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Társadalom és Gazdaságföldrajzi Tanszék és a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete Dimenziók IX. – Identitás – Tér – Környezet címmel. Az ELTE BTK kari tanácstermében 2025. május 23-án délelőtt az első szekció levezető elnöke Richly Gábor művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára volt.
A Dimenziók IX. konferencia szervezői idén az identitás, a tér és a környezet hármasságában hívták közös diskurzusra a különböző tudományterületek képviselőit. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI) részéről előadást tartott Csáji László Koppány igazgató és az MMA MMKI állandó kutatói: Bólya Anna Mária, Domokos Johanna, Egri Petra, Nemes Márk és Widhager Ákos, továbbá Tamás Ildikó, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa, valamint Bódi Barbara és Zay Orsolya, az MMA MMKI megbízott kutatói.
A tanácskozás arra a jelenségre kívánt reagálni, hogy a kutatásokban egyre inkább előtérbe került az identitás, illetve az identitáskonfliktusokról, identitásválságról szóló vizsgálat az elmúlt évtizedekben. A legismertebb és legtöbbet alkalmazott szófordulat a személyes és a kollektív identitás különválasztása. Utóbbihoz kötődnek olyan metanarratívák, mint például a nemzeti, etnikai, vallási, történelmi, kulturális identitás, amelyek koherenciájával kapcsolatban a XXI. századra megnövekedett a bizonytalanság.
Az identitás jellemző módon a beszéden túli térben is megjelenik, vagyis a tér révén is elbeszélődik, megmutatkozik, kifejeződik. A társadalmi térhez való kötődéseinken túl az identitás a fizikai térben lenyomatot hagy, bonyolult szimbolikával látva el annak kitüntetett pontjait: így kapnak értelmezést az emlékezet helyei, vagy éppen a jelentés nélküli, átmeneti nem-helyek. Miközben az emberek kötődnek a helyekhez, emlékeznek rájuk és használják azokat különböző módokon, folyamatosan formálják is tartalmukat, jelentésüket. A formát ugyanakkor a mindenkori hatalom szabja meg és alakítja a maga célrendszere szerint. A művészet a kultúra sajátos tereként, vetületeként is értelmezendő, így megkerülhetetlen a művészeti tér szerepe az identitások alakításában.
A tapasztalásunk tere, saját magunk elhelyezése a társadalom szövetében elvezet a címben szereplő harmadik, alapvető fogalomhoz, a környezethez. A kifejezés a modernitás negatív következményeihez kötődő környezetszennyezéssel forrt össze a közbeszédben, és a fenntartható fejlődés, valamint a globális klímaváltozás diskurzusában igen gyakori szereplő. A konferencia szervezői arra a tágabb kölcsönhatásmechanizmusra kívántak rávilágítani, amely révén a környezet meghatároz minket, miközben mi is meghatározunk másokat a különböző kapcsolódások hálózatában.
A konferencia második napján levezető elnökként köszöntötte a részvevőket Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, majd bemutatta az első szekció előadóit: Csáji László Koppányt, Zay Orsolyát, Bódi Barbarát, Domokos Johannát és Egri Petrát. Az Új vallási mozgalmak tér- és identitáskonstrukcióinak összefüggései, művészi reprezentációi című előadásban Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója elmondta: kulturális és szociálantropológusként 2008-tól több helyszínű, tartós terepmunkát folytatott különböző kortárs, Kárpát-medencei, új vallási mozgalmak körében. Az előadó egy karizmatikus keresztény, egy újpogány és egy New Age világába tartozó csoportot hasonlított össze a földrajzi térhez, terekhez való viszonyuk, tér- és identitáskonstrukcióik, valamint ezek vernakuláris művészeti eszközökkel történő reprezentációja szempontjából. Csáji László Koppány a vizsgálat során arra kereste a választ, hogy a csoportok mely térképzetek, értékek és helyek mentén alkotják meg a vallási identitásuk mentális térképét. Milyen narratívákat kötnek ezekhez? Milyen művészeti eszközökkel kapcsolódnak a számukra jelentéssel bíró – a csoportdiskurzus során jelentéssel telített – térhez és időhöz? Hogyan változott, és milyen időbeli dinamikával az identitáskonstrukciók a tartalma a több éves terepmunka során?
A „nagy folyót" jelentő Deatnu (norvég nyelven Tana vagy Tanaelva; finn nyelven: Teno vagy Tenojoki; svéd nyelven Tana älv) Észak-Skandinávia legnagyobb folyója. A hozzá kapcsolódó Ellos Deatnu – Éljen soká a folyó című, interdiszciplináris projektsorozatról Domokos Johanna, a Bielefeldi Egyetem Nyelvi Tanszék munkatársa, a MMA MMKI állandó kutatója elmondta: a fiatal számi művészek és környezetvédelmi aktivisták által 2017-ben indított kezdeményezés a környezeti aktivizmust, előadóművészetet és digitális művészetet ötvözi. Céljuk, hogy ne hagyják szó nélkül a számik őshonos területén a Deatnu folyó mentén (ma Norvégia és Finnország határán) található ökológiai és kulturális kihívásokat. A projektláncolat, mely vizuális művészek, költők és környezetvédők együttműködését fogja össze, interaktív installációkat, multimédiás előadásokat és digitális történetmesélő platformot hozott létre, melyek középpontjában a folyó mint kulturális és ökológiai entitás áll.
Zay Orsolya, az MMA MMKI megbízott kutatója „Nincsen egy falat kenyerek, mégis cifra az mente" – Társadalmi identitás a kora újkori viselet tükrében címmel tartott előadást. Bódi Barbara az MMA MMKI megbízott kutatója Identitásértelmezések a vizuális művészetben a magyarországi roma/cigány képzőművészet dimenzióiban című előadásában megerősítette: a hazai roma képzőművészeti mozgalom és annak aktív kortárs folyamatai izgalmas és folytonosan változó organikus felületet nyújtanak a vizsgálódásra. Egri Petra, MMA MMKI állandó kutatója a világ első roma divatháza, a Romani Design mellett a Sugarbird új kollekciójáról is beszélt Romani Madonna, mint roma női identitáskonstrukció címmel.
Tóth I.
Fotó: Szepesi Judit
A tanácskozás arra a jelenségre kívánt reagálni, hogy a kutatásokban egyre inkább előtérbe került az identitás, illetve az identitáskonfliktusokról, identitásválságról szóló vizsgálat az elmúlt évtizedekben. A legismertebb és legtöbbet alkalmazott szófordulat a személyes és a kollektív identitás különválasztása. Utóbbihoz kötődnek olyan metanarratívák, mint például a nemzeti, etnikai, vallási, történelmi, kulturális identitás, amelyek koherenciájával kapcsolatban a XXI. századra megnövekedett a bizonytalanság.
Az identitás jellemző módon a beszéden túli térben is megjelenik, vagyis a tér révén is elbeszélődik, megmutatkozik, kifejeződik. A társadalmi térhez való kötődéseinken túl az identitás a fizikai térben lenyomatot hagy, bonyolult szimbolikával látva el annak kitüntetett pontjait: így kapnak értelmezést az emlékezet helyei, vagy éppen a jelentés nélküli, átmeneti nem-helyek. Miközben az emberek kötődnek a helyekhez, emlékeznek rájuk és használják azokat különböző módokon, folyamatosan formálják is tartalmukat, jelentésüket. A formát ugyanakkor a mindenkori hatalom szabja meg és alakítja a maga célrendszere szerint. A művészet a kultúra sajátos tereként, vetületeként is értelmezendő, így megkerülhetetlen a művészeti tér szerepe az identitások alakításában.
A tapasztalásunk tere, saját magunk elhelyezése a társadalom szövetében elvezet a címben szereplő harmadik, alapvető fogalomhoz, a környezethez. A kifejezés a modernitás negatív következményeihez kötődő környezetszennyezéssel forrt össze a közbeszédben, és a fenntartható fejlődés, valamint a globális klímaváltozás diskurzusában igen gyakori szereplő. A konferencia szervezői arra a tágabb kölcsönhatásmechanizmusra kívántak rávilágítani, amely révén a környezet meghatároz minket, miközben mi is meghatározunk másokat a különböző kapcsolódások hálózatában.
A konferencia második napján levezető elnökként köszöntötte a részvevőket Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, majd bemutatta az első szekció előadóit: Csáji László Koppányt, Zay Orsolyát, Bódi Barbarát, Domokos Johannát és Egri Petrát. Az Új vallási mozgalmak tér- és identitáskonstrukcióinak összefüggései, művészi reprezentációi című előadásban Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója elmondta: kulturális és szociálantropológusként 2008-tól több helyszínű, tartós terepmunkát folytatott különböző kortárs, Kárpát-medencei, új vallási mozgalmak körében. Az előadó egy karizmatikus keresztény, egy újpogány és egy New Age világába tartozó csoportot hasonlított össze a földrajzi térhez, terekhez való viszonyuk, tér- és identitáskonstrukcióik, valamint ezek vernakuláris művészeti eszközökkel történő reprezentációja szempontjából. Csáji László Koppány a vizsgálat során arra kereste a választ, hogy a csoportok mely térképzetek, értékek és helyek mentén alkotják meg a vallási identitásuk mentális térképét. Milyen narratívákat kötnek ezekhez? Milyen művészeti eszközökkel kapcsolódnak a számukra jelentéssel bíró – a csoportdiskurzus során jelentéssel telített – térhez és időhöz? Hogyan változott, és milyen időbeli dinamikával az identitáskonstrukciók a tartalma a több éves terepmunka során?
A „nagy folyót" jelentő Deatnu (norvég nyelven Tana vagy Tanaelva; finn nyelven: Teno vagy Tenojoki; svéd nyelven Tana älv) Észak-Skandinávia legnagyobb folyója. A hozzá kapcsolódó Ellos Deatnu – Éljen soká a folyó című, interdiszciplináris projektsorozatról Domokos Johanna, a Bielefeldi Egyetem Nyelvi Tanszék munkatársa, a MMA MMKI állandó kutatója elmondta: a fiatal számi művészek és környezetvédelmi aktivisták által 2017-ben indított kezdeményezés a környezeti aktivizmust, előadóművészetet és digitális művészetet ötvözi. Céljuk, hogy ne hagyják szó nélkül a számik őshonos területén a Deatnu folyó mentén (ma Norvégia és Finnország határán) található ökológiai és kulturális kihívásokat. A projektláncolat, mely vizuális művészek, költők és környezetvédők együttműködését fogja össze, interaktív installációkat, multimédiás előadásokat és digitális történetmesélő platformot hozott létre, melyek középpontjában a folyó mint kulturális és ökológiai entitás áll.
Zay Orsolya, az MMA MMKI megbízott kutatója „Nincsen egy falat kenyerek, mégis cifra az mente" – Társadalmi identitás a kora újkori viselet tükrében címmel tartott előadást. Bódi Barbara az MMA MMKI megbízott kutatója Identitásértelmezések a vizuális művészetben a magyarországi roma/cigány képzőművészet dimenzióiban című előadásában megerősítette: a hazai roma képzőművészeti mozgalom és annak aktív kortárs folyamatai izgalmas és folytonosan változó organikus felületet nyújtanak a vizsgálódásra. Egri Petra, MMA MMKI állandó kutatója a világ első roma divatháza, a Romani Design mellett a Sugarbird új kollekciójáról is beszélt Romani Madonna, mint roma női identitáskonstrukció címmel.
Tóth I.
Fotó: Szepesi Judit
