Ács Margit Fotó: Kertész Imre Intézet / Bartos Gyula
Bemutatták Kertész Imre műhelynaplóját
Tematikus nappal ünnepelte Kertész Imre Nobel-díjas író születésének 94. évfordulóját az alkotó nevét viselő intézet. Ebből az alkalomból kerekasztal-beszélgetésen mutatták be a szerző Vázlatok című, a Sorstalanság megírásával párhuzamosan vezetett műhelynaplóját. A könyvbemutatón Ács Margit Kossuth-díjas íróval, műkritikussal, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával, Soltész Mártonnal, a Kertész Imre Intézet irodalomtörténészével, a kötet szerkesztőjével, az MMA volt ösztöndíjasával, valamint Radics Péterrel, a Petőfi Irodalmi Múzeum, Digitális Irodalmi Akadémia vezetőjével Őri-Kovács Anna, az est moderátora beszélgetett.
Ács Margit 1975-ben a Magyar Nemzetben elsőként írt érdemi recenziót Kertész Imre Sorstalanság című regényéről, amelynek kiadását lektori véleményével is támogatta a Szépirodalmi Kiadónál, ahol a mű a Magvető Kiadónál történt elutasítás után megjelent. Külön kérése volt, hogy ne ő legyen a mű szerkesztője, mert ez összeférhetetlen lett volna azzal, hogy bemutassa a Sorstalanságot a napilapban.
Az írónő elmondta, hogy a műhelynapló tulajdonképpen igazolta azokat a benyomásait, amelyek a regény kéziratának első olvasásakor kialakultak benne. A regényre nem elsősorban irodalmi alkotásként tekintett, hanem létértelmező konfesszióként, amely azzal szembesíti az olvasót, hogy egész emberi civilizációnkba, kultúránkba, a humanizmusba vetett bizalmunkat kell feladnunk a lágerek tényeinek ismeretében. A sokszor körülményes mondatok miatt a szerzőt sokan dilettánsnak tartották, holott Kertész tudatosan hangsúlyozta ezen a módon a lágerben szerzett észleletek abszurd voltát, miként a gyakran ismételt megjegyzések „természetesen", „be kellett látnom", „magam is úgy találtam", „persze" – ugyancsak ezt a célt szolgálják.
A műhelynapló olvasása közben Ács Margitban nem változott meg az a kép, amely Kertész Imréről kialakult benne személyes találkozásaik során. Kertész az írásban a dolgok felett való hatalmat élte meg a teljes kiszolgáltatottság után. Kiszolgáltatottság érzete nemcsak a lágerben töltött évek miatt lehetett, hanem a Kádár-rezsimben megélt hétköznapjai miatt is, ahol különc léte miatt sokat nélkülözött. Erejét és szuverenitását az írásban élte meg, ezért akart mindenáron írni. Emellett Ács Margit felhívta a figyelmet arra, milyen markáns véleménnyel volt Kertész Imre a saját olvasmányélményeiről, például Dosztojevszkijről Bűn és bűnhődés című regényéről írott elemzései kiválóak.
Soltész Márton elmondta, hogy kikérték a Berlini Művészeti Akadémián található eredeti kéziratos Vázlatok című dossziét, majd Bencsik Krisztina és Mórocz Gábor szerkesztőkkel egyetértéseben döntöttek a szöveg hiánytalan közreadása mellett. Az olvasmányos naplószerű feljegyzések mellett így Kertész Imre tématervei is megismerhetők mostantól. Kiemelte, hogy Kertész kész íróként vetette papírra az 1958 és 1963 közötti született gondolatait, lényegében nyomdakészen fogalmazott meg mindent. Fölényes biztonsággal használta a nyelvet.
Az elhangzottakhoz Radics Péter hozzátette, hogy a Vázlatok szerinte Márai Sándor naplóihoz hasonlítható, annak az írótársnak a munkájához, akit Kertész Imre tisztelt. Márpedig ez kevesekről volt elmondható.
A könyvbemutatót Kertész-tematikájú épületséta követte Szabó Tamás programigazgató vezetésével. A részvevők az épület története mellett több irodalomtörténeti érdekességgel is megismerkedhettek Bencsik Krisztina és Soltész Márton irodalomtörténészek közreműködésével. szó volt a Nobel-díjas magyar író életútjáról, a Kertész-emlékszobában található tárgyak történetéről, valamint az intézetben őrzött fotókról, dokumentumokról.
B L
Fotó: Kertész Imre Intézet / Bartos Gyula
Az írónő elmondta, hogy a műhelynapló tulajdonképpen igazolta azokat a benyomásait, amelyek a regény kéziratának első olvasásakor kialakultak benne. A regényre nem elsősorban irodalmi alkotásként tekintett, hanem létértelmező konfesszióként, amely azzal szembesíti az olvasót, hogy egész emberi civilizációnkba, kultúránkba, a humanizmusba vetett bizalmunkat kell feladnunk a lágerek tényeinek ismeretében. A sokszor körülményes mondatok miatt a szerzőt sokan dilettánsnak tartották, holott Kertész tudatosan hangsúlyozta ezen a módon a lágerben szerzett észleletek abszurd voltát, miként a gyakran ismételt megjegyzések „természetesen", „be kellett látnom", „magam is úgy találtam", „persze" – ugyancsak ezt a célt szolgálják.
A műhelynapló olvasása közben Ács Margitban nem változott meg az a kép, amely Kertész Imréről kialakult benne személyes találkozásaik során. Kertész az írásban a dolgok felett való hatalmat élte meg a teljes kiszolgáltatottság után. Kiszolgáltatottság érzete nemcsak a lágerben töltött évek miatt lehetett, hanem a Kádár-rezsimben megélt hétköznapjai miatt is, ahol különc léte miatt sokat nélkülözött. Erejét és szuverenitását az írásban élte meg, ezért akart mindenáron írni. Emellett Ács Margit felhívta a figyelmet arra, milyen markáns véleménnyel volt Kertész Imre a saját olvasmányélményeiről, például Dosztojevszkijről Bűn és bűnhődés című regényéről írott elemzései kiválóak.
Soltész Márton elmondta, hogy kikérték a Berlini Művészeti Akadémián található eredeti kéziratos Vázlatok című dossziét, majd Bencsik Krisztina és Mórocz Gábor szerkesztőkkel egyetértéseben döntöttek a szöveg hiánytalan közreadása mellett. Az olvasmányos naplószerű feljegyzések mellett így Kertész Imre tématervei is megismerhetők mostantól. Kiemelte, hogy Kertész kész íróként vetette papírra az 1958 és 1963 közötti született gondolatait, lényegében nyomdakészen fogalmazott meg mindent. Fölényes biztonsággal használta a nyelvet.
Az elhangzottakhoz Radics Péter hozzátette, hogy a Vázlatok szerinte Márai Sándor naplóihoz hasonlítható, annak az írótársnak a munkájához, akit Kertész Imre tisztelt. Márpedig ez kevesekről volt elmondható.
| Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944 nyarán koncentrációs táborba deportálták. Megjárta Buchenwaldot és Auschwitzot, 16 évesen szabadult. A kommunista diktatúra alatt távol tartotta magát az irodalmi élettől. Zenés vígjátékok írt és műfordításokat vállalt. Művei az 1990-es évektől kerültek a hazai és a nemzetközi figyelem középpontjába. 2002-ben első magyar íróként irodalmi munkásságáért Nobel-díjat kapott. Életműve a regény, az esszé- és naplóirodalom műfajában is kiemelkedő jelentőségű; könyvei immár több tucat nyelven olvashatók. Munkásságát több nemzetközi díjjal jutalmazták, Magyarországon Kossuth-díjjal tüntették ki és megkapta a Szent István-rendet. Hosszas betegség után 2016. március 31-én hunyt el Budapesten. |
A könyvbemutatót Kertész-tematikájú épületséta követte Szabó Tamás programigazgató vezetésével. A részvevők az épület története mellett több irodalomtörténeti érdekességgel is megismerkedhettek Bencsik Krisztina és Soltész Márton irodalomtörténészek közreműködésével. szó volt a Nobel-díjas magyar író életútjáról, a Kertész-emlékszobában található tárgyak történetéről, valamint az intézetben őrzött fotókról, dokumentumokról.
B L
Fotó: Kertész Imre Intézet / Bartos Gyula
