Gr. Bánffy Miklós (1874–1950) Fotó: kulturkuria.hu
Bánffy Miklós reneszánsza
Emlékkonferenciát tartott az MMA Bánffy Miklós emlékére december 18-án a Duna Palotában. Az egynapos tanácskozáson az előadók Bánffy személyiségének minden oldalát megvilágították. Beszéltek az íróról, a grafikusról, a díszlet- és kosztümtervezőről, a színházi rendezőről, a külügyminiszterről, a különcről és a humanistáról.
A szakemberek szerint Bánffy-reneszánsz van. Egy reneszánsz ember reneszánsza. Most decemberben avatták fel a gróf szobrát Sopronban. Merthogy neki és Bethlen Istvánnak volt köszönhető, hogy a második világháború után Sopron – népszavazás révén – továbbra is Magyarországhoz tartozhatott. Ő volt az, aki a legnagyobb csődben vette át az Operaházat, és sikerült felvirágoztatnia. Ráadásul ő tűzte műsorra az értetlenség és ellenségesség övezte Bartók két egyfelvonásosát, A fából faragott királyfit és A kékszakállú herceg várát. Ő álmodta meg Klebelsberg Kunóval együtt a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Aztán a szabadtéri színpadon ő rendezte meg Az ember tragédiáját. Írt számos elbeszélést, valamint egy regénytrilógiát is, az Erdélyi történetet. Az irodalomtörténészek szerint ez a fő műve. Hogy van-e olyan nagyszerű regény, mint Móricz trilógiája, az Erdély, egyelőre kérdés, alighanem a közeljövőben a kritikusok és az olvasók erre a kérdésre választ fognak adni.
Ő volt az, aki a Bethlen-kormány külügyminisztereként különbékét kötött az USA-val, elérte, hogy létrejöhessen a szovjet–magyar fogolycsere, valamint párbeszédet kezdett a környező utódállamokkal, így például tárgyalt Benešsel. Művész mivoltát sosem tagadta meg. Egyik jellemző esete az volt, amikor az 1922-es genovai béketárgyaláson részt vevő „nagyfejűek"-ről, azaz valamennyi miniszterről és miniszterelnökről karikatúrát készített. A sorba a saját magáról készült gúnyrajzot is beállította, majd e vicces panoptikum egy kötetben meg is jelent. Emlékezetes és tanulságos az is, hogy szintén külügyminiszterként – az országos gondok és teendők közepette – levelet intézett Budapest polgármesteréhez, hogy segítsen művésztársának, Stróbl Zsigmondnak. Ezt írta: „A Szépművészeti Múzeumnak egyik tanára, Stróbl Zsigmond műterme, mint azt múltkori látogatásom alkalmával tapasztaltam, jéghideg. Úgyhogy Stróbl tanár részben kész, részben pedig munkában lévő agyagmintái a hidegtől tönkremennek, részben pedig súlyos károkat szenvednek. Stróbl tanár pedig kénytelen, ha dolgozni akar, bundát és botost húzni, a hideg agyag a dermesztő hidegben kezeit véresre marja. Ezen a lehetetlen állapoton szeretnék segíteni akkor, amidőn arra kérlek, hogy Stróbl Zsigmond számára egy fél vagon igazi kokszot kiutalni kegyes légy… Nagyon közelről érint a magyar művészet fájdalmas helyzete, s ezért újból kérlek, hogy az ügyet pártfogásodba venni kegyeskedjél." Ám a legmerészebb tette az volt, hogy Ferenc József halála után, 1916-ban IV. Károly megkoronázását háborúellenes tüntetéssé változtatta. Őt bízták meg a koronázási ünnepség megrendezésével, csakhogy ő arra vetemedett, hogy a díszmagyarba öltözött urak után felvonultatta a háború rokkant katonáit is.
Bánffy 1926-ban tért vissza Erdélybe. De ezt csak úgy tehette, hogy ígéretet tett a román királynak, hogy semmiféle politikai tevékenységet többé nem folytat. Így a magyar irodalomnak és a magyar irodalom újjászervezésének szentelte magát. Elindította az Erdélyi Helikont, azt a havilapot, amely az erdélyi irodalom és szellemiség fő orgánuma lett. E szellemiség lényege az volt, hogy egyszerre kell erdélyinek, magyarnak és európainak lenni. Majd 1944-ben felkereste Horthyt, és rábeszélte, hogy adjon parancsot Kolozsvár békés feladására, így a város megmenekült a pusztulástól. Bosszúból a visszavonuló németek felgyújtották és kifosztották a Bánffy-család kastélyát Bonchidán, így nemcsak gyermekkora helyszíne veszett el, de a család minden tulajdona is. Bánffy testileg-lelkileg megtörve hunyt el 1950-ben Budapesten.
Szinetár Miklós A Nagyúr – gróf Bánffy Miklós címmel készített háromrészes dokumentum játékfilmet, melyből előadásában is vetített részleteket. Ebből kitűnően kirajzolódik Bánffy portréja,megtekintése bátran ajánlott az érdeklődőknek.
Ő volt az, aki a Bethlen-kormány külügyminisztereként különbékét kötött az USA-val, elérte, hogy létrejöhessen a szovjet–magyar fogolycsere, valamint párbeszédet kezdett a környező utódállamokkal, így például tárgyalt Benešsel. Művész mivoltát sosem tagadta meg. Egyik jellemző esete az volt, amikor az 1922-es genovai béketárgyaláson részt vevő „nagyfejűek"-ről, azaz valamennyi miniszterről és miniszterelnökről karikatúrát készített. A sorba a saját magáról készült gúnyrajzot is beállította, majd e vicces panoptikum egy kötetben meg is jelent. Emlékezetes és tanulságos az is, hogy szintén külügyminiszterként – az országos gondok és teendők közepette – levelet intézett Budapest polgármesteréhez, hogy segítsen művésztársának, Stróbl Zsigmondnak. Ezt írta: „A Szépművészeti Múzeumnak egyik tanára, Stróbl Zsigmond műterme, mint azt múltkori látogatásom alkalmával tapasztaltam, jéghideg. Úgyhogy Stróbl tanár részben kész, részben pedig munkában lévő agyagmintái a hidegtől tönkremennek, részben pedig súlyos károkat szenvednek. Stróbl tanár pedig kénytelen, ha dolgozni akar, bundát és botost húzni, a hideg agyag a dermesztő hidegben kezeit véresre marja. Ezen a lehetetlen állapoton szeretnék segíteni akkor, amidőn arra kérlek, hogy Stróbl Zsigmond számára egy fél vagon igazi kokszot kiutalni kegyes légy… Nagyon közelről érint a magyar művészet fájdalmas helyzete, s ezért újból kérlek, hogy az ügyet pártfogásodba venni kegyeskedjél." Ám a legmerészebb tette az volt, hogy Ferenc József halála után, 1916-ban IV. Károly megkoronázását háborúellenes tüntetéssé változtatta. Őt bízták meg a koronázási ünnepség megrendezésével, csakhogy ő arra vetemedett, hogy a díszmagyarba öltözött urak után felvonultatta a háború rokkant katonáit is.
Bánffy 1926-ban tért vissza Erdélybe. De ezt csak úgy tehette, hogy ígéretet tett a román királynak, hogy semmiféle politikai tevékenységet többé nem folytat. Így a magyar irodalomnak és a magyar irodalom újjászervezésének szentelte magát. Elindította az Erdélyi Helikont, azt a havilapot, amely az erdélyi irodalom és szellemiség fő orgánuma lett. E szellemiség lényege az volt, hogy egyszerre kell erdélyinek, magyarnak és európainak lenni. Majd 1944-ben felkereste Horthyt, és rábeszélte, hogy adjon parancsot Kolozsvár békés feladására, így a város megmenekült a pusztulástól. Bosszúból a visszavonuló németek felgyújtották és kifosztották a Bánffy-család kastélyát Bonchidán, így nemcsak gyermekkora helyszíne veszett el, de a család minden tulajdona is. Bánffy testileg-lelkileg megtörve hunyt el 1950-ben Budapesten.
Szinetár Miklós A Nagyúr – gróf Bánffy Miklós címmel készített háromrészes dokumentum játékfilmet, melyből előadásában is vetített részleteket. Ebből kitűnően kirajzolódik Bánffy portréja,megtekintése bátran ajánlott az érdeklődőknek.
