Egymásra fényképezett egek
Megnyílt Galánfiné Schmidt Teréz és Galánfi András kiállítása a Pesti Vigadóban
Egymásra fényképezett egek címmel július 2-án megnyílt Galánfiné Schmidt Teréz textilművész, Életfa díjas szövő szakoktató, szőnyegszövő, takács és Galánfi András Kossuth-díjas fafaragó iparművész, szobrász kiállítása a Pesti Vigadóban. Az eseményen köszöntőt mondott Richly Gábor, az MMA főtitkára, a tárlatot megnyitotta Vetró Mihály népművész, tanár. Moldvai csángó népdalokkal emelte a jó kedvet Petrás Mária Kossuth- és Príma Primissima díjas előadóművész és családja. A rendezvény házigazdája Kékedi László népi iparművész, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője volt.
Egymásra fényképezett egek címmel július 2-án megnyílt Galánfiné Schmidt Teréz textilművész, Életfa díjas szövő szakoktató, szőnyegszövő, takács és Galánfi András Kossuth-díjas fafaragó iparművész, szobrász kiállítása a Pesti Vigadóban. Az eseményen köszöntőt mondott Richly Gábor, az MMA főtitkára, a tárlatot megnyitotta Vetró Mihály népművész, tanár. Moldvai csángó népdalokkal emelte a jó kedvet Petrás Mária Kossuth- és Príma Primissima díjas előadóművész és családja. A rendezvény házigazdája Kékedi László népi iparművész, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője volt.
A zsúfolásig megtelt kiállítótérben Richly Gábor a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának összművészeti jellegét, valamint szerteágazó kapcsolatrendszerét hangsúlyozta a szakmával és a néphagyomány iránt érdeklődő legszélesebb közönséggel. „Tapasztalatom szerint a tagok nagyon figyelnek egymásra, számontartják egymás munkáját, eredményeit – fejtette ki az MMA főtitkára. – A kiállító házaspárra különösen igazak ezek a meglátások: Galánfi András különféle anyagokkal – fával, kővel, vassal – briliánsan bánó, tárgyalkotó művész és előadóművész is egyben, a Galánfi házaspár kapcsolatrendszere kiterjedt, és különösen fontos számukra, hogy azt a tudást, amit megszereztek, a következő nemzedékeknek is átadják. Mindketten pedagógusok, életük jelentős szakasza a sokoldalú és komplex tudást adó nádudvari kézműves iskolához kapcsolódik – amiről őszintén úgy gondolom, hogy ilyen iskolából szükség lenne nem egyre, hanem tájegységenként legalább egyre az országban."
Richly Gábor, az MMA főtitkára köszöntötte a közönséget
Richly Gábor köszöntőjében felidézte személyes emlékeit a kiállító házaspár kézműves, nyári táboráról, továbbá Galánfi András aktivitásáról, tudatos jelenlétéről a Népművészeti Tagozat éltében.
Vetró Mihály népművész, tanár nyitotta meg mestere kiállítását
„Vannak pillanatok az életünkben, amelyek meghatározóak, még ha nem is fogjuk fel azonnal a jelentőségüket – fogalmazott megnyitóbeszédében Vetró Mihály népművész, tanár, az MMA rendes tagja. – Nekem 1978-ban volt egy ilyen pillanat az életemben, amikor kiváló festőművész, rajztanárom elhívott egy nyári táborba, a táborral pedig elmentünk Galánfi András műhelyébe. Teljesen lenyűgözött a látvány, még inkább az életmód és az a szemlélet, amellyel nála találkoztam. Andrásban az akkori, hivatalos vonulattól eltérően volt egyfajta oldottság, ami megmutatkozott abban is, ahogyan alkotott és abban is, ahogyan élt. Személyisége pillanatok alatt megérintett, és a kapcsolat aztán úgy alakult, hogy 2000-től jó néhány éven keresztül együtt tanítottunk a nádudvari kézműves iskolában."
Nagy érdeklődés kísérte a tárlat megnyitóját
A 1970-es években Galánfi András tagja lett a nomád nemzedéknek. Fafaragóként rönkbútorai révén vált ismertté, alkotásaival úgy tudta megmutatni a fa lelkét – Kiss Anna-idézettel élve – „mintha eleve rovott fákat nevelne az idő". A mester útja megidézi Fehérlófiát – erősítette meg Vetró Mihály. „A fanyűvőség állapotában az igazi kérdés: hogyan tudom magamra hajlítani a fát? A mesei hős a fanyűvő, a kőmorzsoló, majd a vasgyúró stációkon halad keresztül, és csak ily módon felvérteződve teljesítheti be a küldetését. Galánfi Andrást mesternek mondjuk, és ez a megszólítás feltételezi, hogy ő elfogad bennünket tanítványnak – hangsúlyozta Vetró Mihály. – Ha kimondom azt a szót, hogy mester, eszembe jut az a másik, aki halászni tanította a tanítványait, és azt az üzenetet hordozta, hogy van remény, van megváltás. Terike ezt úgy fogalmazta meg az iskolában, amikor megdicsérték a tanítványi körében végzett alkotómunkáját, hogy »mi csak végeztük a dolgunkat, és ha közben véletlenül majdnem sikerült megváltania világot, hát bocsánatot kérek…« Ha bementünk a szövőműhelybe, keresni kellett őt a lányok között, mert eggyé tudott válni a tanítványaival – egylényegűvé –, mester-tanítvány kapcsolataiból asszonybarátságok szövődtek. Terike úgy szövi a szőtteseit, hogy a keze munkája a gyökerekig, Közép-Ázsiáig, Szibériáig elvezet. Munkáiban felismerhetünk előképeket a magyarság évezredes történetéből, azonosíthatjuk a szkíták, a hunok, a honfoglalók motívumait. Csoda, ahogyan irányítja és rendezi a szálakat, csoda az is, ahogyan ez a tevékenység visszahat rá, hiszen alkotni csak rendezett lélekkel lehet."
Egymásra fényképezett egek
A megnyitóbeszédet követően Galánfi András is szót kért: „A kiállítás egyfajta leltár – mondta. – Számadás: mi az, ami még mozgat, amit még Isten segítségével szeretnék elvégezni Tulajdonképpen már csak neki szeretnék megfelelni."A népművészet mestereinek életmű-kiállítása megtekinthető 2025. augusztus 24-ig a Pesti Vigadóban.
Tóth Ida
Fotó Walter Péter
