A kurátorok – Baksai József festőművész, az MMA rendes tagja és Verebes György festőművész, az MMA rendes tagja – által meghívott művészek munkáit hívószavak mentén rendeződő tematikák szerint mutatják be, amelyek vezérfonalként segítenek értelmezni a kiállítást, és rendszerben látni a hazai képzőművészet kiemelkedő alakjainak felelős érzelmi/gondolati vonulatba tartozó műveit. Művészeti tanácsadó: Kállai Katalin író, költő, az Új Írás online főszerkesztője.

 
Turi Attila a kiállítást megnyitó ünnepi köszöntőjében elmondta: 2014 óta harmadjára tárul elénk a kortárs magyar képzőművészet elmúlt öt esztendejének sokszínűsége, árnyalatainak teljessége.
„Minden évben kitüntetett szerepe van akadémiánk életében az aktuális nemzeti szalonnak, mely állásfoglalás is arról, miket tekint a köztestület és a reprezentatív válogatás kurátora kiemelkedő vagy meghatározó alkotásoknak az elmúlt fél évtizedből egy-egy művészeti ágon belül."
Az MMA elnöke hangsúlyozta: egy alapvetésből nem enged engedhetünk, ez pedig a maradandó minőség követelménye. Ez „a nemzeti kultúrát erősítő példamutatás, az értéktrend képzés parancsa".
„Az akadémia tagjait többek közt az a gondolat egyesíti, hogy a művészetet valamilyen módon a mindennapi ember számára is elérhetővé, a hétköznapjai magától értetődő részévé szeretnénk tenni. Hisszük, hogy az igényes művészet az ég felé emeli a lelket, átformálja az egyén életét, és ezáltal hatással van szűkebb és tágabb közösségeinkre" – mondta Turi Attila. 


„A kiállítás címe: Nem helyettesíthető tárgyak. Ez a megnevezés jelszóként, de akár tételmondatként is értelmezhető" emelte ki, hozzátéve: „A felcserélhető tárgyak univerzumában az emberi jelenlét csorbul, hacsak nem köti létét felcserélhetetlen tárgyakhoz is." Az MMA elnöke szerint: „(…) valódi beszélgetéseinket nem helyettesíthetik a chatszobák üzenetváltásai, az ölelést a szmájli." Ezért arra bíztatta a Műcsarnokba látogatókat, hogy sose érjék be kevesebbel, mint a valódi és az igazi. „Hiszen a valódi művészeti élmény és az igazi művészeti érték helyettesíthetetlen."

A 208 alkotást felvonultató kiállítás sajtóbejárásán Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója, az MMA levelező tagja elmondta, hogy az intézmény 160 éve - bár nem ebben az épületben - a művészeknek alakult, „makrófolyamatosság, hogy ezt a szalonok sorozata folytatja, folytatta az elmúlt évszázadban, és egy mikrofolyamatosság, hogy ez már a harmadik Képzőművészeti Nemzeti Szalon". A cím kapcsán Kosztolányi Dezső sorait idézte, melyek szerint az ember egyedüli példány. Ehhez hasonlóan a művészetről való felfogásunk szerint a műtárgy is egyedi példány, tehát nem helyettesíthető tárgy - magyarázta. Hozzátette, a címben szereplő fogalomnak van digitális szakszóként (non-fungible token) egy másik jelentése is, mely szerint az adott tárgy - a kriptovaluták világához hasonlóan - egy számmal pótolható, és elveszíti azt a személyességet, amit az elmúlt évezredekben a műalkotás fogalma fedett. „A kiállítás egyik érdeme a szalonforma, amiben ötévente válogatott művészek válogatott munkáit mutatjuk be, egy másik kitüntetett pillanat pedig az, amikor a művészetfelfogásunk veszélybe kerül" - fogalmazott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kiállítással „beleálltak ebbe a problémába".

 
Kállai Katalin művészeti tanácsadó Szegő György szavaihoz kapcsolódva arról beszélt, hogy a nem helyettesíthető tárgy fogalma a kriptovaluták világából került vissza a hagyományos képzőművészetbe, valamint a művészet teljes egészébe. Azt mondta, a digitalizáció, a digitális művészet sokszorosíthatósága kissé csorbította a tárgyak egyediségét és megismételhetetlenségét, talán meg is rettentette a művészeket. Viszont - mint elmondta - a non-fungible token fogalma arra jött létre, hogy ebben a sokszorosítható digitális világban egy algoritmussal mégis létrejöjjön egyfajta egyediség. „Visszavettük a kiterjesztett valóságtól ezt a fogalmat, mert a művészet teljes egészére érvényes: a kiállítás hat termében azt szerettük volna hangsúlyozni, hogy minden műalkotás, minden művészeti tárgy egyszeri és megismételhetetlen" - jelentette ki Kállai Katalin.

 
A Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2025-ös kiállítása a társadalom elmozdulásaira adott személyes reflexiók gazdagságát igyekszik feltérképezni, s vele a jelenben szerveződő virtuális világ beszűrődését a tradicionális művészi gondolkodásmódba. Hogy mindez formai és/vagy tartalmi elemekben nyilvánul meg, az a művészi szubjektum döntése. A kiállítás azt a fajta, korunkra reflektáló világlátást próbálja feltárni, amelyben egyaránt helyet kap a hagyományok újragondolásának igénye és az anyagi világ tárgyiasult műveinek hátterében munkáló úgynevezett digitális gondolkodás. Feltárni mindazt, ami a művek jelenvalósága szerint létezésünktől immár elválaszthatatlan.