„Mindent adománynak tartok, mert így mindent feloldhattam-felmutathattam a művészet segítségével" /Tolnay Klári/

Az idei év kivételesen gazdag kerek évfordulókban, melyek alkalmából megemlékezhetünk nagyjainkról. Tolnay Klári születésének századik évfordulója tiszteletére kulturális eseményekben bővelkedő emlékév kezdődött. A programsorozat kerete – nyitó és záró eseménye –, valamint a gerincét képező filmvetítések az Uránia Filmszínházhoz kötődnek.
Emellett változatos zenei, képzőművészeti és természetesen színházi programok kerülnek megrendezésre országszerte. A tervezett, részletes program itt olvasható: http://www.tolnayklari.hu/100/
Áprilisban mutatja be dr. Góg Laura centenáriumi Tolnay-kötetét, Párkány László most ismertetni kívánt „Tolnay Klári és emlékkertészei" című műve pedig már meg is jelent. A reprezentatív könyv kiadója az R-Art, kiemelt támogatója a Magyar Művészeti Akadémia, amelynek a színésznő posztumusz tiszteleti tagja. A keménykötésben megjelent, csaknem 400 írott oldalt tartalmazó kötetet a szövegközi fotókon túl egy 35 lapos fényképalbum egészíti ki.
Hogyan lett az apácának készülő fiatal lányból, Tolnay Rózsiból a nemzet színésznője, Tolnay Klári? Hogyan kötelezte el magát már pályájának kezdetén a hetedik művészeti ággal, a filmművészettel? Melyik nagy írónk-költőnk írt „ismeretlen kínai költő a XX. századból" álnéven versciklust hozzá? Az olvasó választ kaphat ezekre és még sok más kérdésre Tolnay Klári őszintén, szinte bizalmas hangon előadott történeteiből. Felidézi gyermekkorának, neveltetésének, pályakezdésének nevezetes eseményeit. Megelevenedik kortársainak alakja, például Csortos Gyula csínyjei, férjének, Ráthonyi Ákosnak film iránti elkötelezettsége. Ír a háború tragédiájáról, majd az újrakezdésről; második, Darvas Ivánnal kötött házasságáról, és nagyszerű színészpartneréről, Mensáros Lászlóról.
Ez a kötet a szerző korábbi, nagy sikert aratott életrajzi műveinek bővített kiadása. Első két nagyobb egységét az „Egyes szám első személyben" című kötet első és második, 1988-ban és 1999-ben megjelent kiadásának anyaga képezi. Tolnay Klári visszaemlékezései, melyet Párkány László jegyzett le, most mások vallomásaival bővülnek ki, hogyan él tovább a művész szellemi öröksége 1998 óta, amióta eltávozott közülünk. Teljes terjedelmében helyet kap ebben a fejezetben Pozsgai Zsolt „Elindult egy leány" című, Tolnay Klári művészi indíttatásáról szóló, immár többször bemutatott drámája, valamint Pongrácz Ágnes „Fény-képek" című, a művészről szóló költeménye is. Értelmet nyer az új kötetcím, kik is azok az „emlékkertészek". Az első „hivatásos emlékkertész" Balla István iparművész („bőrész", „bőrkombinátor", ahogy a könyvben olvasható, mivel bőrből készít műtárgyakat). Ő volt az, aki az életmű-kiállítás emlékanyagát elkezdte gyűjteni, és aki 2000-ben emlékházat hozott létre a Nógrád megyei Mohorán, Tolnay Klári gyermekéveinek helyszínén.
Egy kis ironizáló önreflexió talán nem árt e beszámoló végén: a könyv harmadik részének színészkönyvekkel foglalkozó fejezete kapcsán idézi a szerző Tolnay Klárit: „színészről könyvet…? Mi rosszat tettem én…?"

(Párkány László: Tolnay Klári és emlékkertészei. 2014, R-Art, 431 p.)