„Jó estét kívánok, Isten áldásával" – így köszöntötte Piros Ildikó a közönséget, majd hozzátette: Egy ember addig él, ameddig őrzi az emlékezet. Szabó Magda írónő csodálatos életútja mindig szent marad, úgy, mint írótársaié, az égi nagyjainké: Jókai, Arany, Ady, Petőfi, Vörösmarty, Gárdonyi, Móricz vagy Márai írásaival együtt. Létezik az elevenek és a holtak országa, és van egy híd a kettő között, amely hidat a szeretet köt össze. Tartson össze minket ez a szeretet és a remény Szabó Magda szellemében.
Piros Ildikó jól ismerte az írónőt, hiszen nemcsak játszott az Abigél című filmben (Zsuzsanna nővér), de 2007. október 5-én ő köszönthette Szabó Magdát a 90. születésnapja alkalmából. Szülővárosában, Debrecenben volt az ünnepség és a Magyar Tudományos Akadémia a művésznőt kérte fel, hogy köszöntse őt. Piros Ildikó ott állt a pódiumon, és utoljára megölelhette Szabó Magda törékeny alakját. Három héttel később eltávozott közülünk a híres írónő, de soha nem hagyott el és nem is fog elhagyni minket, hiszen hatalmas örökséget hagyott ránk. Mi ezt őrizzük, amikor olvassuk őt. Hiszen Szabó Magda megtanít minket hazaszeretetre, hűségre, magyarságra, és megtanít arra is, hogy a gyerekkorban elsajátított tudást soha nem veszítjük el. Emberség, és emberközelség melegíti lelkünket regényein keresztül, talán ezért is szeretjük őt annyira.
Az emlékesten az írásaiból felolvasott töredékek mellett, maga Szabó Magda is megszólalt archív felvételekről. Egyebek mellett hitéről így vallott:
„Az ember egy nem rövid élet talán utolsó szakaszában szeretne rendet csinálni. Én is rendet csinálok magam körül, végiggondoltam, hogy mit szeretnék az emberek lelkére kötni. Ne felejtsék el a magyar nyelv elvont főneveit, azt, hogy milyen fontos az emberszeretet, a hazaszeretet és a hűség. Ha egyetlenegy szót szeretnék személyiségem megvilágítására választani, akkor azt mondanám, hogy HŰ vagyok."
Piros Ildikó ezután gyerekkori emlékekkel folytatta. Kiderült, hogy a kis Magda már háromévesen megtanult írni. Szüleitől nagyon sok jót kapott és örökké hálás azért, hogy szerető családban nőtt fel. A Hajdúság volt a hazája. Sokáig csak a puszta egét látta, az itteni szelet érezte. Debrecenben a télnek kettős arca volt. A kristály csillogású, és a gyilkos hideggel érkező. Egy író-olvasó találkozón egyszer azt mondta, hogy két embert sajnál. Azt, aki nem érezhette a szülői szeretetet és azt, akinek nincs hazája. Ez a haza lehet egy utca, egy tér, egy táj, bármi, de fontos, hogy az embernek legyenek gyökerei. Az írás mellett rengeteget olvasott: Anna Kareninát, Lear királyt és a magyar klasszikusokat. Nem volt csodagyerek, imádta a játékot. A játék az egyetlen az életben – vallotta –, ami komoly dolog.
Szabó Magda szerette a színházat, szülei gyakran vitték őt a debreceni teátrumba. Habár kacsingatott a színművészet felé is, végül bölcsész lett. Férjét, Szobotka Tibort először a Bécs–Budapest vonaton látta meg. Ekkor még nem beszéltek egymással. Később Devecseri Gábor mutatta be őket egymásnak.
45 évig éltek együtt egészen Szobotka haláláig. Az est folyamán Piros Ildikó elmesélte azt az esetet is, amikor férjével, Huszti Péterrel együtt találkozhattak az író házaspárral. Magda sziporkázott ezen az esten.
Aztán megint idézetet láthattunk-hallhattunk Szabó Magdától.
„Pihentet még az eső is. Ha írok, hosszú folyamat, míg géphez ülök. Hónapok telnek el azzal, hogy még jegyzeteket sem készítek. Csak ülök és hagyom, hogy a megszületett gondolat a maga törvényei szerint hasson tovább a tudatomban. Befelé figyelek. Néha a történet mást akar, mint amit én elterveztem, hősöm ellenszegül az elképzeléseimnek, hagyom, hogy fordítson az eseményeken. Ezek a hónapok a munkám legsúlyosabb, legigényesebb szakaszai. Mikor géphez ülök, már minden készen áll bennem, csak le kell írnom. Addig kell segítség a munkához, míg csak tervezek, komponálok, gondolkozom."
Piros Ildikó felidézte, hogy Szabó Magda kiről mintázta Abigél című művében a főszereplő Kőnig tanár urat, akit a kiváló művész, Garas Dezső formált meg. Az írónő iskolájában volt egy vajszívű franciatanár, neki állított ezzel a szereppel emléket.
Később Piros Ildikó, szintén az Abigél című filmben, Vitay Georginát játszó Szerencsi Éváról emlékezett meg, aki felejthetetlen játékával örökre a szívünkbe véste magát
Az emlékesten ezután hosszú felolvasás következett az Ajtó című műből. Ezzel a könyvvel Szabó Magda 2003-ban elnyerte a Femina-díjat, ami a franciák nemzetközi alternatív irodalmi Nobel-díjának felel meg. Tizennyolc kiadó kötött vele ekkor szerződést. Párizsban a díjátadón Flaubert-hez és Proust-hoz hasonlították az írónőt. Azt is megtudhattuk, hogy 2007-ben megkapta a Cevennes-díjat is, a legjobb európai regény jutalmazására alapított elismerést a Katalin utca című regényéért.
Az írónő hittel vallotta Vörösmarty Mihály sóhaját: „Rendületlenül".
Ahogy egyik legutolsó írásában olvasható: Vigyázzatok Magyarországra, a hazátokra és az egész emberiségre, hiszen felelősök vagytok mindezért. Az időskorban is megtalálta a szépséget. Azt vallotta: „Mindig lelkesen készültem az öregségre gyerekkoromban is. Mindig azt gondoltam, hogy borzasztó sok időm lesz olvasni meg mindenféléket csinálni, csak azt csinálni, amit szeretnék. Az öregség, ha értelmes az élet, nemcsak elvesz, hanem hoz is, a tudatnak a tágulását, a tisztuló horizontot."