Köszöntőjében  Solymosi-Tari Emőke Széchenyi-díjas zenetörténész, a Művészetelméleti Tagozat vezetője elmondta: az MMA egyik fő feladata a művészetek közkinccsé tétele, ennek jegyében építik a Művészettel Nevelés Hálózatot, amelynek adatbázisában immár százhetven kiváló szakember metódusai, úgynevezett jó gyakorlatai elérhetők. A zenetörténész felhívta a figyelmet az általuk kezdeményezett műhelytalálkozókra, konferenciákra is – további információ a Művészettel Nevelés Hálózat honlapján.

A Művészetelméleti Tagozat Keddi kaleidoszkóp műhelybeszélgetés-sorozatának célja, hogy a közönség bepillantást nyerjen a meghívott neves művészek és művészetelméleti szakemberek alkotó- és kutatómunkájába. Lovász Irén bevezetőjében kifejtette: az archaikus társadalmakban a hagyomány átadása a családban történik meg természetes módon, generációról generációra. A civilizáció egy bizonyos fokán azonban az iskola részben átveszi ezt a feladatot, erre mutatnak jó példát a Néphagyomány és művészettel nevelés című beszélgetés vendégei: Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Iskola vezetője, Sipos Mihály a Muzsikás együttes prímása, az MMA rendes tagja és Szigethy Ildikó, a Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületének elnöke.
Lovász Irén megerősítette: öngyilkos civilizációnkban a művészet által visszatalálhatunk természetes környezetünkbe, stratégiai kérdésről van tehát szó: az egyéni és közösségi túlélésről. A népművészet, a kézműves mesterségek, a tánc, a zene mind hozzájárulnak az egészséges egyén és az egészséges közösség identitásának fenntartásához.
„Gyermekeink lelkét kell megmenteni a hagyományos értékek erejével - mondta. – A kérdés nem kisebb, mint hogy ki gyakorolja a kontrollt a gyerekeink lelke fölött. Képesek vagyunk-e megfelelő stratégiát kiépíteni annak érdekében, hogy beleszólhassunk: milyen lesz a jövő generációjának lelkivilága, lelki egészsége, vagy hagyjuk a globális médiának átvenni a gyerekeink lelke fölötti hatalmat? Az ember test, szellem és lélek hármas egysége, a hagyományos kultúra ezt nagyon jól tudta, de mintha a közoktatás elfelejtette volna ezt, mintha csak a szellem fejlesztésével foglalkozna. A felbillent egyensúly kamaszkorra komoly veszteségeket okoz, felnőttkorban pedig akár testi-lelki betegségekhez is vezethet. A művészeteket tehát az egyéni és közösségi lelki egészségnevelés szolgálatába kell állítanunk a közoktatásban. Ennek a nemzetgazdasági haszna is belátható, tudniillik a prevencióba fektetni sokkal kifizetődőbb, mint a traumát, a mentális és fizikai betegséget kezelni. Művészettel neveléssel, élményszerzéssel hozzá lehet juttatni a kisgyermeket már óvodás kortól kezdve azokhoz az alapvető kifejezési módokhoz, amelyekkel a saját életét jobbá, könnyebbé, élhetőbbé teheti. Meggyőződésem szerint a művészet eredendő funkciója az öngyógyítás: a belsőnk projekciója, a lélek kifejezése, valamint a közösség építése, gyógyítása és a szakrális, spirituális kommunikáció, amely megmutatja az ember helyét a társaival és a természetfölöttivel való kapcsolatában" –fejtette ki Lovász Irén.

A Magyar Művészeti Akadémia tavaly decemberben elismerő oklevelet adományozott a Szentendrei Óvónők Néphagyományt Éltető Közösségének (SZÓNÉK).  Szigethy Ildikó elmondta: a Papp Kornélia óvodapedagógus által 1991-ben alapított egyesülés tagjai magukénak érzik Kodály Zoltán gondolatát: „A népi kultúra nem pusztán a falusi élet visszhangja, hanem az egész magyar lélek tükre." Az évszázadok során átörökített szokásokat szeretettel, elhivatottsággal és kreativitással építik be az óvodások mindennapjaiba, megalapozva lelkükben a magyarságtudatot. Ez a szemlélet hozta létre a Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületet (NÓE), a néphagyományőrző szemléletű óvónők szakmai összefogását az ezredfordulón. Meggyőződésünk, hogy az a gyermek, aki az óvodában olyan örömteli élményeket él át, amelyek a családjához, az otthonához, a szülőföldjéhez, annak szokásaihoz kötik, egy életre szóló útravalót kap: a család, a természet, a közösség örökségét.
Melyek azok a kihívások, amelyekre válaszként megszületett a gödi Búzaszem Iskola? „Az istentelenség, a közösségek felbomlása, a magány, az önzés, az érzelmi intelligencia mélyrepülése, a csak az értelem fejlesztése – sorolta Horváth Szilárddal, az iskola vezetője. –Ezekre a kihívásokra találtuk meg a választ részben a néphagyományban, részben a kereszténységben, részben a családok összefogásában, részben pedig a természetben." Horváth Szilárd számos jó gyakorlatuk mellett felidézte azt az október 23-i beszédét is, amikor népmesei keretbe helyezte az 1956-os forradalom eseményeit, hogy a hallgatóság a kisiskolástól a kamaszon át a szülőig egyaránt átérezhesse a szimbólumok által, mit ünneplünk, mire emlékezünk.

Horváth Szilárd és Szigethy Ildikó párbeszéde és a szemléltetésként levetített videók is rávilágítottak arra, hogy az óvodai és az iskolai tevékenységek szervesen egymásra épülnek. A furcsa csak az, hogy hazánkban alternatív pedagógiaként, választható lehetőségként tekintenek arra, ami a miénk: a magyar népi kultúrára.

A Muzsikás együttes rendhagyó énekórákat tart szerte az országban. Sipos Mihály szerint a zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni, hiszen az éneklésnek, zenetanulásnak, egyáltalán a zene befogadásának jótékony hatása van nem csupán az általános műveltségre, hanem a testi lelki harmóniára is. „Kutatások bizonyítják, hogy a rendszeres zenei élmény a fegyelmet, a koncentráló képességet és a teljesítményt is fokozza" – emelte ki a Muzsikás frontembere, aki maga is zenei általános iskolában, Kodály-módszeren nevelkedett.

Tóth Ida
Fotó: Walter Péter