Kalákázni jó!
Kiállítás és eseménysorozat a Pesti Vigadóban
A 25 éves Kaláka mozgalom múltját és jelenét bemutató kiállítás nyílt július 7-én a Pesti Vigadó földszinti kiállítótermében. A Magyar Művészeti Akadémia által támogatott Ars Topia Alapítvány szervezésében létrejött fotótárlat megnyitóján köszöntőbeszédet mondott Turi Attila, az MMA elnöke, Salamin Ferenc Kossuth-díjas építész, az MMA Építőművészeti Tagozatának vezetője, valamint Herczeg Ágnes táj- és kertépítész, az Ars Topia Alapítvány elnöke, az MMA levelező tagja.
A 25 éves Kaláka mozgalom múltját és jelenét bemutató kiállítás nyílt július 7-én a Pesti Vigadó földszinti kiállítótermében. A Magyar Művészeti Akadémia által támogatott Ars Topia Alapítvány szervezésében létrejött fotótárlat megnyitóján köszöntőbeszédet mondott Turi Attila, az MMA elnöke, Salamin Ferenc Kossuth-díjas építész, az MMA Építőművészeti Tagozatának vezetője, valamint Herczeg Ágnes táj- és kertépítész, az Ars Topia Alapítvány elnöke, az MMA levelező tagja.
Kalákában épült népi „feredő" is fogadta a Pesti Vigadó kiállításának megnyitójára érkezőket. Ugyanis az itt kiállítotthoz hasonló medencéket készítenek, illetve hoznak rendbe évről évre azok az önkéntesek, akik a Kaláka mozgalom tagjaiként nyaranta általában tíz napot töltenek az épített örökség megóvásával és ha kell, újjáalkotásával. Az Ars Topia Alapítvány többek közt a Magyar Művészeti Akadémia támogatásának segítségével szervezi azokat a Kaláka-táborokat, amelyek immár 25 éve viszik az önkénteseket, akik, bátran mondhatjuk, általában közösséggé is formálódnak a munka végeztével.
A közönség, amely megtöltötte a termeket, nagyrészt azokból a Kaláka mozgalomban részt vevő emberekből áll, akik elkötelezetten alakítják, teszik szebbé a környezetüket tájépítészként vagy csak egyszerű önkéntesként. Céljuk ugyanaz: felújítsák azt, ami leromlott és részt vegyenek a lelket is gazdagító építkezésben. A kalákában mindenki a saját tudását hozza, sokan a saját szerszámaikkal dolgoznak a medencéken, kút- és forrásházakon, utakon és egyéb építményeken.
Turi Attila köszöntőbeszédében kiemelte: „Amit itt látnak a kiállításon – amely a találkozások tere, a gondolatok és a diskurzus fóruma –, arra késztet, hogy kijelentsem: az építőmozgalmak szövedékében a Kaláka mozgalom tudja a legteljesebben betölteni Makovecz Imre iniciatíváját. Az építőtáborok, az önismeret, a közösségépítés, a szociális viselkedés élő megnyilvánulásai, melynek alapja a fizikai munka, tartalma pedig az együttműködés megélése."
Salamin Ferenc felidézte saját építőtábori élményeit, majd elmondta, hogy a közösségépítés mellett a tábor másik legfontosabb értéke az alkotás, amikor a semmiből a közös munka által teremtődik valami. Az alkotás által pedig nemcsak az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtő Alkotóhoz kerülnek közelebb a közösségben dolgozók, hanem fejlődik az önismeretük, és ezáltal később is könnyebben felismerhetik saját feladatukat a világban.
Herczeg Ágnes beszédében visszatekintett az elmúlt huszonöt év kalákáira, és felidézte azt a folyamatot, ahogyan a kezdeti szerveződésből és közös akaratból tevékeny mozgalommá terebélyesedett a kalákázók köre. Bemutatta, hogy hogyan bővültek a helyszínek Erdély után vajdasági és felvidéki településekkel, és miképpen vált mára többezres közösséggé a lelkes csapat. Kiemelte, hogy a jövendő kalákázó önkéntesekre is nagyon sok feladat vár, hiszen csak Erdélyben közel 200 népi „feredő" várja megújítóit.
Herczeg Ágnes végül elmondta, hogy a kiállításon létrehoztak egy találkozási teret, ahol a régi és az új kalákások különböző események – előadás, koncert, táncház, gyerekfoglalkozás – alkalmával találkozhatnak.
A kiállítás a Pesti Vigadóban szeptember 10-ig látogatható.
A közönség, amely megtöltötte a termeket, nagyrészt azokból a Kaláka mozgalomban részt vevő emberekből áll, akik elkötelezetten alakítják, teszik szebbé a környezetüket tájépítészként vagy csak egyszerű önkéntesként. Céljuk ugyanaz: felújítsák azt, ami leromlott és részt vegyenek a lelket is gazdagító építkezésben. A kalákában mindenki a saját tudását hozza, sokan a saját szerszámaikkal dolgoznak a medencéken, kút- és forrásházakon, utakon és egyéb építményeken.
Turi Attila köszöntőbeszédében kiemelte: „Amit itt látnak a kiállításon – amely a találkozások tere, a gondolatok és a diskurzus fóruma –, arra késztet, hogy kijelentsem: az építőmozgalmak szövedékében a Kaláka mozgalom tudja a legteljesebben betölteni Makovecz Imre iniciatíváját. Az építőtáborok, az önismeret, a közösségépítés, a szociális viselkedés élő megnyilvánulásai, melynek alapja a fizikai munka, tartalma pedig az együttműködés megélése."
Salamin Ferenc felidézte saját építőtábori élményeit, majd elmondta, hogy a közösségépítés mellett a tábor másik legfontosabb értéke az alkotás, amikor a semmiből a közös munka által teremtődik valami. Az alkotás által pedig nemcsak az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtő Alkotóhoz kerülnek közelebb a közösségben dolgozók, hanem fejlődik az önismeretük, és ezáltal később is könnyebben felismerhetik saját feladatukat a világban.
Herczeg Ágnes beszédében visszatekintett az elmúlt huszonöt év kalákáira, és felidézte azt a folyamatot, ahogyan a kezdeti szerveződésből és közös akaratból tevékeny mozgalommá terebélyesedett a kalákázók köre. Bemutatta, hogy hogyan bővültek a helyszínek Erdély után vajdasági és felvidéki településekkel, és miképpen vált mára többezres közösséggé a lelkes csapat. Kiemelte, hogy a jövendő kalákázó önkéntesekre is nagyon sok feladat vár, hiszen csak Erdélyben közel 200 népi „feredő" várja megújítóit.
Herczeg Ágnes végül elmondta, hogy a kiállításon létrehoztak egy találkozási teret, ahol a régi és az új kalákások különböző események – előadás, koncert, táncház, gyerekfoglalkozás – alkalmával találkozhatnak.
A kiállítás a Pesti Vigadóban szeptember 10-ig látogatható.
Rátkai Balázs
Fotó: Walter Péter
Fotó: Walter Péter