Szakonyi Károly az Adáshiba bemutatóján a Játékszínben
Fotó: Juhász G. Tamás / Játékszín
Drámaíró és anyanyelv
Beszélgetés Szakonyi Károllyal
Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, a nemzet művésze alkotói alapállása alig változott bemutatkozó művei a Középütt vannak a felhők (1961), a Túl a városon (1964), az Életem, Zsóka (1964) megjelenése óta. Regényei, hangjátékai, drámái és televíziós munkáinak aktualitása, különösen a szinte állandóan felújított Adáshibáé (1970) azért sem évül el, mert nemcsak kivételes érzéke van esendőségünk, hibáink, bűneink észrevételéhez, hanem meg is tudja írni azokat. Mondanivalóját még őszintébbé teszi, hogy néha egy-egy dialógusa felkelti a gyanút: nemcsak közelről ismeri, hanem személyesen is megélte azt a drámát, amiről hőseit beszélteti.
Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, a nemzet művésze alkotói alapállása alig változott bemutatkozó művei a Középütt vannak a felhők (1961), a Túl a városon (1964), az Életem, Zsóka (1964) megjelenése óta. Regényei, hangjátékai, drámái és televíziós munkáinak aktualitása, különösen a szinte állandóan felújított Adáshibáé (1970) azért sem évül el, mert nemcsak kivételes érzéke van esendőségünk, hibáink, bűneink észrevételéhez, hanem meg is tudja írni azokat. Mondanivalóját még őszintébbé teszi, hogy néha egy-egy dialógusa felkelti a gyanút: nemcsak közelről ismeri, hanem személyesen is megélte azt a drámát, amiről hőseit beszélteti.
Művészeti és irodalomszervezői tevékenysége mellett a nyelvművelésnek is elkötelezett híve. Ha megszólal nemcsak a mondanivalója kelti fel a figyelmet, hanem élvezetes hatást keltő zamatos beszéde is. Honnan ez az örökség?
Az anyai felmenőim tabáni svábok, illetve cseh-morva származásúak, az anyai nagyanyám még németül beszélt. A zárt e-nek a zengéje talán onnan ered, hogy az apai ág Sopron megyéből költözött a fővárosba. Apai nagyapám uradalmi cseléd, parádés kocsis volt Zsirán, apám Fülesről került föl pincérnek a fővárosba, majd vendéglős lett a VII. kerületben. Családi nevem Németh volt, anyai nagyanyám szülőfalujának neve után választottam előbb írói névként, első novellám a Kuzmics fusizik megjelenésekor, majd 1963-ban polgári névként is a Szakonyit. Gyerekkoromban sok időt töltöttem Dunántúlon, ez befolyásolta nem csak a világlátásomat, de a beszéd stílusomat is. Mikor a világháborúban a bombázások elől Nagycenkre költöztünk, egy hét múlva már úgy beszéltem, ahogyan a helybeliek. Eltanultam a tájszólást. De a korábban ott töltött nyarakon is átvettem a dunántúli akcentust. A nyelvhasználatomra befolyást gyakorolt az is, hogy viszonylag korán kezdtem el szépirodalmat olvasni.
Emlékszik olyan olvasmányélményre, amelyben már a magyar nyelv szépségeire, szókincseink gazdagságára is figyelt?
A mesék és a kalandregények olvasását befejezve, már igyekeztem azt is megfigyelni, hogyan mondják el a szerzők a történeteiket. Ezzel együtt megismertem a nyelv gazdagságát is. Megkedveltem Móricz Zsigmond vagy Tersánszky Józsi Jenő fonetikusan beszéltetett alakjait. Hatással volt rám a népi írók stílusa. Ha az ember szeretné eredetien kifejezni magát művészileg, akkor keres vagy kialakít egy stílust magának. Az irodalmi nyelv nem okvetlenül akadémiai. A költészetben is sok a nyelvi szabadság. Ahogy a prózában is.
Egy drámaíró számára mit jelent az anyanyelvápolás, a nyelvművelés?
Azt kérdik sokszor értetlenül: hogyan van az, hogy valamely írásműben minden a helyén van: az alakok érdekesek, a cselekmény kellőképpen bonyolított, a csattanó szép és tanulságos, mégis – az egész valahogyan nem jó mégsem. Ilyenkor az lehet a hiba, hogy a szavak lelkét nem ismeri, vagy nem fedezte fel az író. Mert ezen fordul meg minden. A drámában az élő, eleven beszédnek kell érvényesülni. Sok mindent megtűr, ami egyesek számára talán nyelvrontásnak tűnhetne. Nálunk Spiró György Csirkefej című darabja óta zajlik a vita, hogy van-e helye a trágár beszédnek a színpadon. Mészöly Dezső műfordító mesélte, hogy Arany János szemérmessége sok mindent elfedett Shakespeare műveinek nyelvi átültetésekor. A Globe Színházban is elhangozhatott, amit ma trágárságnak hívunk. Egy kortárs mű alakjainak jellemábrázolásához hozzátartozhat, ha szükséges. Öncélúan mégsem szabad telezsúfolni egy színdarabot meghökkentő szavakkal.
Négy évtizede tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának és jelen van a legnagyobb anyanyelvi versenyeik, a sátoraljaújhelyi Édes Anyanyelvünk és a győri Kazinczy-verseny zsűrijében. Miért tekinti szívügyének ezeket a feladatokat?
A köznyelv sajnos romlik, részben hanyagságból, lustaságból. A technika fejlődésével rengeteg olyan kifejezés kerül be a szóhasználatba, amelyet öszvér módon használunk. Például az angol szavakat magyar ragozással. Ez nagyon csúnya szokás és rombolja a nyelvi szabályokat. A nyelvnek van annyi természetessége, hogy megvédi magát, mint a folyó, ami kisodorja a partjára a beléhullott törmeléket, szennyeződést. Vagy befogadja azt, ami szervesül. Hiába próbálta Kosztolányi Dezső azt mondani az autóbuszra, hogy társas gépkocsi, ezt le lehet írni, de hamisan hangzik. A telefonnál nem vált be a távbeszélő, csak a távbeszélő központ terjedt el. A telegram helyett viszont elfogadott lett a távirat, igaz mára használaton kívül helyezték. A televíziónál sem vált be az, hogy távolbalátó készülék. A számítástechnika és a szórakoztató elektronika zúdítja ránk azokat az angol kifejezéseket, amelyeknek a magyar megfelelője bevezethető lenne, de ez nem történik meg. Valószínűleg amiatt, hogy nem idomul a nyelv természetéhez. Az idegen szavakat lehet használni, de azért kell óvakodni, mert nem ejtjük úgyse jól ezeket. Az kimondottan illetlen dolog, mi több szolgaság, hogy hétköznapi fogalmakat helyettesítünk idegen kifejezésekkel. Elterjedt kifejezés lett például a vásárlás helyett a shoppingolás.
Kazinczy figyel bennünket, és nem nézi jó szemmel, hogy idegen szavakat keverünk a magyar beszédbe. Beszéljünk angolul, németül vagy bárhogyan, de ne tegyük magunkat nevetségessé azzal, hogy a nyelvünket vegyítjük más nyelvek szavaival, különösen azokat magyar ragokkal. Ha igazán szeretnéd közvetíteni a gondolatodat, akkor pontosan kell fogalmazni.
Győrben ötvenkilencedik alkalommal rendezték meg a Kazinczy-versenyt körülbelül ötszáz résztvevővel.
A Kazinczy-versenyek alap elképzelése az, hogy a hangképzés pontossága összefügg a megértés és a megértetés szabályosságával. A megértés és értetés fontos követelménye versenyeinknek. A pontozásnál ezt szigorúan figyeljük, hiszen ezzel lesz tökéletes a szöveg előadása. Mert ha a hangsúly, a kiejtés hibátlan is, de az előadás gépies, nem tudjuk az előadót követni, az élettelenül hangzó szavak süket fülekre találnak. Értés és értetés, ez szoktuk mondani. Beszélni nehéz, mondta Péchy Blanka, vagyis szépen beszélni, megbecsülve vele azt, akihez szólunk.
Nagyon szeretem ezt a megmérettetést, tetszik ahogy a gyerekek vállalják a kihívást és lelkiismeretesen felkészülnek. Kimondottan megható szembesülni azzal, mennyire szépen beszélnek a Kárpát-medencéből érkező tanulók. A hozzáállásuk és a gondolkodásuk is példaértékű. A résztvevők Balatonbogláron és Győrben szabadon választott és kötelező háromperces esszé szöveget egyaránt felolvasnak. Sátoraljaújhelyen viszont az a feladat, hogy kitalálunk négy előadáscímet, olyan témában, ami foglalkoztatja őket: Mi a haza? Hol akarnak tanulni? Mit jelent az otthon? Ezekre a hallgatóság előtt kell választ adniuk. Megható hallani, hogy a határinkon túlról érkezők mennyire másképpen gondolkoznak például az otthonról vagy a hazáról. Valószínűleg hiú remény, de az elképzelés az, hogy a versenyeken megkövetelt precizitás kisugározzon a hétköznapokban. Ez is védelem a nyelv számára.
Felelevenítene egy kedves epizódot vagy emléket a Kazinczy Alapítvány történetéből?
Nagyon kellemes volt számomra az, hogy kiváló emberekkel, Grétsy Lászlóval, Wacha Imrével, Kováts Dániellel, Szathmári Istvánnal és más professzorokkal kerültem kapcsolatba, akikkel élveztem mindig az együttlétet. Ugyanezt mondhatom el Juhász Juditról, aki három cikluson át vezette az Anyanyelvápolók Szövetségét.
Fáradhatatlanul dolgozik. Milyen aktuális feladatok foglalkoztatják?
Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből írott darabomat most mutatta be a pécsi Nemzeti Színház. Az Adáshibát folyamatosan színre viszi valamelyik társulat. Rendszeresen írok tárcákat a Lyukasórába, illetve prózát az Új Írás folyóirat online változatába. Az MMA Kiadó gondozásában a közeljövőben jelenik meg egy könyv „Tatáról", Novák Ferenc koreográfusról, ezt a szöveget fejezem be a napokban. Korniss Péter remek fotóival tisztelgünk az emlékének. És talán tudok majd egy-két novellát is megírni az idén.
Borbély László / Édes Anyanyelvünk
Az anyai felmenőim tabáni svábok, illetve cseh-morva származásúak, az anyai nagyanyám még németül beszélt. A zárt e-nek a zengéje talán onnan ered, hogy az apai ág Sopron megyéből költözött a fővárosba. Apai nagyapám uradalmi cseléd, parádés kocsis volt Zsirán, apám Fülesről került föl pincérnek a fővárosba, majd vendéglős lett a VII. kerületben. Családi nevem Németh volt, anyai nagyanyám szülőfalujának neve után választottam előbb írói névként, első novellám a Kuzmics fusizik megjelenésekor, majd 1963-ban polgári névként is a Szakonyit. Gyerekkoromban sok időt töltöttem Dunántúlon, ez befolyásolta nem csak a világlátásomat, de a beszéd stílusomat is. Mikor a világháborúban a bombázások elől Nagycenkre költöztünk, egy hét múlva már úgy beszéltem, ahogyan a helybeliek. Eltanultam a tájszólást. De a korábban ott töltött nyarakon is átvettem a dunántúli akcentust. A nyelvhasználatomra befolyást gyakorolt az is, hogy viszonylag korán kezdtem el szépirodalmat olvasni.
Szakonyi Károly az Adáshiba ősbemutatójának olvasópróbáján Halász Judittal és Tahi Tóth Lászlóval /Fortepan
Emlékszik olyan olvasmányélményre, amelyben már a magyar nyelv szépségeire, szókincseink gazdagságára is figyelt?
A mesék és a kalandregények olvasását befejezve, már igyekeztem azt is megfigyelni, hogyan mondják el a szerzők a történeteiket. Ezzel együtt megismertem a nyelv gazdagságát is. Megkedveltem Móricz Zsigmond vagy Tersánszky Józsi Jenő fonetikusan beszéltetett alakjait. Hatással volt rám a népi írók stílusa. Ha az ember szeretné eredetien kifejezni magát művészileg, akkor keres vagy kialakít egy stílust magának. Az irodalmi nyelv nem okvetlenül akadémiai. A költészetben is sok a nyelvi szabadság. Ahogy a prózában is.
Egy drámaíró számára mit jelent az anyanyelvápolás, a nyelvművelés?
Azt kérdik sokszor értetlenül: hogyan van az, hogy valamely írásműben minden a helyén van: az alakok érdekesek, a cselekmény kellőképpen bonyolított, a csattanó szép és tanulságos, mégis – az egész valahogyan nem jó mégsem. Ilyenkor az lehet a hiba, hogy a szavak lelkét nem ismeri, vagy nem fedezte fel az író. Mert ezen fordul meg minden. A drámában az élő, eleven beszédnek kell érvényesülni. Sok mindent megtűr, ami egyesek számára talán nyelvrontásnak tűnhetne. Nálunk Spiró György Csirkefej című darabja óta zajlik a vita, hogy van-e helye a trágár beszédnek a színpadon. Mészöly Dezső műfordító mesélte, hogy Arany János szemérmessége sok mindent elfedett Shakespeare műveinek nyelvi átültetésekor. A Globe Színházban is elhangozhatott, amit ma trágárságnak hívunk. Egy kortárs mű alakjainak jellemábrázolásához hozzátartozhat, ha szükséges. Öncélúan mégsem szabad telezsúfolni egy színdarabot meghökkentő szavakkal.
Négy évtizede tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának és jelen van a legnagyobb anyanyelvi versenyeik, a sátoraljaújhelyi Édes Anyanyelvünk és a győri Kazinczy-verseny zsűrijében. Miért tekinti szívügyének ezeket a feladatokat?
A köznyelv sajnos romlik, részben hanyagságból, lustaságból. A technika fejlődésével rengeteg olyan kifejezés kerül be a szóhasználatba, amelyet öszvér módon használunk. Például az angol szavakat magyar ragozással. Ez nagyon csúnya szokás és rombolja a nyelvi szabályokat. A nyelvnek van annyi természetessége, hogy megvédi magát, mint a folyó, ami kisodorja a partjára a beléhullott törmeléket, szennyeződést. Vagy befogadja azt, ami szervesül. Hiába próbálta Kosztolányi Dezső azt mondani az autóbuszra, hogy társas gépkocsi, ezt le lehet írni, de hamisan hangzik. A telefonnál nem vált be a távbeszélő, csak a távbeszélő központ terjedt el. A telegram helyett viszont elfogadott lett a távirat, igaz mára használaton kívül helyezték. A televíziónál sem vált be az, hogy távolbalátó készülék. A számítástechnika és a szórakoztató elektronika zúdítja ránk azokat az angol kifejezéseket, amelyeknek a magyar megfelelője bevezethető lenne, de ez nem történik meg. Valószínűleg amiatt, hogy nem idomul a nyelv természetéhez. Az idegen szavakat lehet használni, de azért kell óvakodni, mert nem ejtjük úgyse jól ezeket. Az kimondottan illetlen dolog, mi több szolgaság, hogy hétköznapi fogalmakat helyettesítünk idegen kifejezésekkel. Elterjedt kifejezés lett például a vásárlás helyett a shoppingolás.
Kazinczy figyel bennünket, és nem nézi jó szemmel, hogy idegen szavakat keverünk a magyar beszédbe. Beszéljünk angolul, németül vagy bárhogyan, de ne tegyük magunkat nevetségessé azzal, hogy a nyelvünket vegyítjük más nyelvek szavaival, különösen azokat magyar ragokkal. Ha igazán szeretnéd közvetíteni a gondolatodat, akkor pontosan kell fogalmazni.
Győrben ötvenkilencedik alkalommal rendezték meg a Kazinczy-versenyt körülbelül ötszáz résztvevővel.
A Kazinczy-versenyek alap elképzelése az, hogy a hangképzés pontossága összefügg a megértés és a megértetés szabályosságával. A megértés és értetés fontos követelménye versenyeinknek. A pontozásnál ezt szigorúan figyeljük, hiszen ezzel lesz tökéletes a szöveg előadása. Mert ha a hangsúly, a kiejtés hibátlan is, de az előadás gépies, nem tudjuk az előadót követni, az élettelenül hangzó szavak süket fülekre találnak. Értés és értetés, ez szoktuk mondani. Beszélni nehéz, mondta Péchy Blanka, vagyis szépen beszélni, megbecsülve vele azt, akihez szólunk.
Nagyon szeretem ezt a megmérettetést, tetszik ahogy a gyerekek vállalják a kihívást és lelkiismeretesen felkészülnek. Kimondottan megható szembesülni azzal, mennyire szépen beszélnek a Kárpát-medencéből érkező tanulók. A hozzáállásuk és a gondolkodásuk is példaértékű. A résztvevők Balatonbogláron és Győrben szabadon választott és kötelező háromperces esszé szöveget egyaránt felolvasnak. Sátoraljaújhelyen viszont az a feladat, hogy kitalálunk négy előadáscímet, olyan témában, ami foglalkoztatja őket: Mi a haza? Hol akarnak tanulni? Mit jelent az otthon? Ezekre a hallgatóság előtt kell választ adniuk. Megható hallani, hogy a határinkon túlról érkezők mennyire másképpen gondolkoznak például az otthonról vagy a hazáról. Valószínűleg hiú remény, de az elképzelés az, hogy a versenyeken megkövetelt precizitás kisugározzon a hétköznapokban. Ez is védelem a nyelv számára.
Szakonyi Károly és Grétsy László / ASZ
Felelevenítene egy kedves epizódot vagy emléket a Kazinczy Alapítvány történetéből?
Nagyon kellemes volt számomra az, hogy kiváló emberekkel, Grétsy Lászlóval, Wacha Imrével, Kováts Dániellel, Szathmári Istvánnal és más professzorokkal kerültem kapcsolatba, akikkel élveztem mindig az együttlétet. Ugyanezt mondhatom el Juhász Juditról, aki három cikluson át vezette az Anyanyelvápolók Szövetségét.
Fáradhatatlanul dolgozik. Milyen aktuális feladatok foglalkoztatják?
Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből írott darabomat most mutatta be a pécsi Nemzeti Színház. Az Adáshibát folyamatosan színre viszi valamelyik társulat. Rendszeresen írok tárcákat a Lyukasórába, illetve prózát az Új Írás folyóirat online változatába. Az MMA Kiadó gondozásában a közeljövőben jelenik meg egy könyv „Tatáról", Novák Ferenc koreográfusról, ezt a szöveget fejezem be a napokban. Korniss Péter remek fotóival tisztelgünk az emlékének. És talán tudok majd egy-két novellát is megírni az idén.
Borbély László / Édes Anyanyelvünk
