A három Kossuth-díjas színművész Lukács Sándor, Oberfrank Pál és Szarvas József, az MMA rendes tagjai, valamint a Jászai Mari-díjas Újhelyi Kinga, az MMA ösztöndíjas Kisfaludy Zsófia színművészek és az Utassy József-díjas Szabó András előadóművész előadásában elhangzó költemények és szövegrészletek teremtette lírai hangulatot tovább fokozta a kétszeres Kossuth-díjas Kaláka együttes közreműködése.
Az irodalmi tagozat vezetője Vári Fábián László Kossuth-díjas író, költő, az MMA rendes tagja és Wiegmann Alfréd úgy szerkesztette, rendezte meg az estet, hogy a közönség bepillantást nyerjen Páskándi Géza (1933-1995) és a kortárs magyar prózát megújító Grendel Lajos (1948-2018) életművébe is. Kettőjüket sajnos már csupán néhai tagként tartja számon az intézmény. Emellett szép szerkesztői gesztus volt, hogy elhangzottak versek Csengey Dénestől (1953-1991), aki tragikusan korán, az MMA társadalmi egyesület megalakulása előtti évben hunyt el.
Az irodalmi gálát mások mellett megtekintette Richly Gábor, az MMA főtitkára is.
A szerzőket röviden méltató műsorvezetők Bényi Ildikó és Takács Bence frappáns beszélgetéseket rögtönzött két Kossuth-díjas költővel, Mezey Katalinnal (1943) és Ágh Istvánnal (1938), a nemzet művészével, az MMA rendes tagjaival. 
Az MMA Irodalmi Tagozatát tíz évig vezető Mezey Katalinnak, „a Kilencek tagjának" az Elérhetetlen föld (1969) című antológiájával indult költői pályája. A kilenc fiatal költő Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre és Utassy József maga válogatta, szerkesztette meg bemutatkozó versgyűjteményét, kikerülve a pártállami kultúrpolitika hangadóit. Ez a törekvésük akkora botrányt keltett, mint verseik szabadságvágya.
A májusban nyolcvan éves Mezey Katalin a pályakezdésére visszatekintve elmondta, hogy gyerekkori élményei inspirálták az írásra. A mindennapos megélhetési gondok ellenére is jelen volt családjuk életében a hit és a szeretet. Eleinte ennek ábrázolására törekedett verseiben és prózáiban.
„Ágh István a teóriákkal szemben mindig a megírt művet tartotta elsődlegesnek és alkalmasnak a koronként változó költői szándék közvetítésére – hangzott el a nyolcvanöt esztendős Ágh István méltatásban. – Ám ugyanakkor megvolt benne a kellő alázat is a költészet iránt, és a verset sohasem tartotta cifra szolgának, akinek az úr halálával ugyancsak múlnia kell."
Első költeményeinek születését felidézve Ágh István elmondta, hogy már kezdetben is az Iszkázon megismert paraszti sorsok megírása foglalkoztatta.
Ágh István a Hetek költői csoportba tartozott, amelyet Bella Istvánnal, Buda Ferenccel, Kalász Lászlóval, Raffai Saroltával, Ratkó Józseffel és Serfőző Simonnal együtt alakított meg. A pályakezdő költőknek azt javasolta, jól teszik, ha közösen, csoportban egymást segítve, támogatva indulnak el. Sokféle gondra, problémára könnyebb együtt gyógyírt keresni és találni, mint egyedül.Néhány költeményén kívül részlet hangzott el Kidöntött fáink suttogása című prózájából.
A már említett szerzőkön kívül versválogatást hallhattunk két Kossuth-díjas lírikus: az önmagát következetesen Alföldi költőnek tartó, de egy másik tájba, a Balaton-felvidékbe is beleszerelmesedett Kiss Benedek (1943) és a prózaíróként is önálló hangú Oravecz Imre (1943) munkásságából. Elhangzott a Horvátországi Drávaszögben született, júniusban hatvanöt éves Kontra Ferenc József Attila-díjas író Dzsemila című prózájának részlete is. A nézőtéren ott volt Oravecz Imre és Kontra Ferenc is Kiss Benedek helyett távollétében a felesége vette át az ünnepelteknek járó virágcsokrot.     
A Kossuth-díjas költő, író és drámaíró Páskándi Géza bemutatásakor külön kiemelték, hogy 1992 és 1995 között az elnökségi tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, amelynek ő volt az egyik alapítója. Törekvéseit megpecsételte, hogy 1953-ban beiratkozott Kolozsváron az egyetemre, de felsőfokú tanulmányait nem fejezhette be, mert az 1956-os forradalom melletti kiállásáért 1957-ben őrizetbe vették. Állam és közrend elleni izgatással vádolták és letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Súlyos betegen, amnesztiával szabadulhatott 1963-ban. Az elkövetkezendő évek során versben, drámában és esszében egyaránt öntörvényű alkotói világot teremtett.