Az idei vetítések középpontjában a valamikor nagy népszerűségnek örvendő ismeretterjesztő művek álltak. Az eseményen két szekcióban vetítettek összesen négy rövidfilmet. Az első blokkban Fazekas Bence, A Táncz virtuális újraalkotása című filmjét tekinthették meg az érdeklődők. Az alkotás bemutatta az első magyar film, a mai Uránia Nemzeti Filmszínház épületének tetején felvett Táncz keletkezésének körülményeit. Az alkotás érdekessége, hogy az eredeti, 1901-es film egy tűzvészben teljesen megsemmisült, így az alkotó (aki maga is jelen volt a vetítésen) különleges technikával, táncművészek segítségével idézte fel annak hangulatát, miközben egy különleges filmtörténeti utazásra is elkalauzolta a nézőket az Uránia épületének felújítási munkálatain keresztül. Ezt követte Vadász János, Nyitány című művének vetítése, melyben a szerző a zene és a különleges képtechnikák, trükkfelvételek segítségével művészien mutatták meg az élet keletkezésének történetét egy kiscsirke kifejlődésén keresztül. E film érdekessége, hogy ez volt az első magyar alkotás, mely Arany Pálmát kapott. A szekció végén következett az elismerő oklevél átadása. A Film- és Fotóművészeti Tagozat Elismerő Oklevele a Magyar Művészeti Akadémia által alapított elismerés, az egyes művészeti területeken végzett kiemelkedő, illetve tartósan magas színvonalú tevékenységért adományozható, az elnök, az elnökség vagy a tagozat döntése alapján. A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata 2025-ben Elismerő Oklevelet adományozott Mohi Sándor Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, egyetemi oktató, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja részére életműve elismeréséül, valamint Tamási Péter fotóművész, képzőművész részére fotóművészeti munkásságának elismeréséül.
Tamási Péter magyar képzőművész, fotóművész. 1968 óta foglalkozik fotográfiával, képei a hagyományos fotográfia kereteit feszegetik. Szekvenciák, gondolati fotók, kézzel színezett képek, tónusredukált fényképek egyaránt jellemzik művészetét. Tagja több fotóművészeti társaságnak is, többek között az STB csoportnak (Balla Andrással és Sipeki Gyulával). Kiemelkedő alakja az esztergomi fotóművészeti életnek, több egyéni és csoportos kiállítása is volt a városban és alapító tagja az Esztergomi Fotóklubnak is. A fotózás mellett festészettel is foglalkozik: a 80-as évektől tájélmények-ihlette akvarellekkel jelentkezik önálló és csoportos kiállításokon. Tamási Péter nem tudott az átadáson részt venni. A díjazottat Fábián László, szépíró, szakíró, műfordító laudálta. Tamási Péter fotóművészeti munkásságának elismeréséül kapta az elismerést. Mohi Sándor Balázs Béla-díjas operatőr, rendező, egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 1970 óta foglalkozik fotózással, 1996-ban kapta meg a HSC minősítést, a Magyar Operatőrök Társaságának tagja lett. 2002-ben kapta meg a Balázs Béla-díjat, majd 2012-ben az Aranyszem operatőri díjat. 2025-ig több, mint kétszáz dokumentum- és játékfilmet, televízió és nagyjátékfilmet fényképezett, és közel negyven filmet rendezett, melyeket itthon és külföldön is díjakkal ismertek el. Mohi Sándort Zsigmond Dezső, a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetője laudálta. Mohi Sándor életműve elismeréséül kapta meg az elismerő oklevelet. Zsigmond Dezső filmrendező, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetője a díj átadásakor méltatásában elmondta: „A világot ezer idegszállal érzékelő ember, a művész, különösen a filmművész, nagyon kitett a mindennapok taposómalmának. Legjobb lenne egy kertben ülni mindazoknak, akik mindig mellé ütnek a szegnek – mondja Huszárik Szindbádja – Latinovits. Ebben a szakmában könnyű felörlődni, az érzékenységből élőknek különösképpen. Hiszen egyszerre gyönyörű és gyilkos szenvedély a filmkészítés és az érte és vele való harcban sokan elesnek. A túlélésben csak az imádság segít. Az imádság a szó valódi és szimbolikus értelmében, ami a felmérhetetlen világmindenséghez és annak teremtőihez köti az embert. A végtelen csendje félelemmel tölt el – mondja Platon, de minden befogadhatóvá, otthonossá válik az imádsággal, ami miatt még mindig nem görbült el a világ József Attilai gyémánt tengelye. Ezt ösztönösen tudják, érzik az Imádság filmjeid öregjei, akik olyan természetesen kommunikálnak a Teremtővel, mint ahogy a munkás hétköznapjait súlyát viselik. Attól több az Olga filmje vagy a kiváló erdélyi néprajzossal, Tánczos Vilmossal forgatott egyéb munkáid, hogy szereplői önmaguk kis világát mindig az említett jóval nagyobbhoz mérik. És ez már nemcsak néprajz, ez már emberi lélek is. Filmjeid a lelkek tükrei. Mindazoké, akik széthulló világunkat még összetartják." A díj átvétele után Mohi Sándor köszönetet mondott a megjelenteknek, de mindenekelőtt Buglya Sándornak, Zsigmond Dezsőnek, a Magyar Művészeti Akadémiának és Haris Lászlónak. Köszönő beszédében kiemelte: nélkülük nem juthatott volna el oda, ahol most van, szakmailag és emberileg is hatalmas támogatást kapott tőlük.