Katona Szabó Erzsébet (1952-2024)
Elhunyt Katona Szabó Erzsébet textilművész
Életének 72. évében elhunyt Katona Szabó Erzsébet, Ferenczy Noémi-díjas textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Katona Szabó Erzsébetet a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
„Műveimben… az elemek, a témák állandóan vissza-visszatérnek új alakban, újabb és újabb utak nyílnak. Mindig fontosnak éreztem viszont az érzelmekre hatni tudó üzenetet, legyen az falikárpit, öltözékbemutató, vagy éppen bőrkollázs-kompozíció." (Katona Szabó Erzsébet)
„Műveimben… az elemek, a témák állandóan vissza-visszatérnek új alakban, újabb és újabb utak nyílnak. Mindig fontosnak éreztem viszont az érzelmekre hatni tudó üzenetet, legyen az falikárpit, öltözékbemutató, vagy éppen bőrkollázs-kompozíció." (Katona Szabó Erzsébet)
Katona Szabó Erzsébet 1952-ben született Kolozsváron. Erdélyi származása révén megvallása szerint génjeiben két népcsoport, a kalotaszegiek és a székelyek örökségét hordozta. Gyermekkorának nagy részét Kalotaszegen töltötte. Tanulmányai során egy évig a kolozsvári Balettintézetbe járt, majd a marosvásárhelyi Kultúrpalotában működő művészeti középiskolában érettségizett 1971-ben. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola gobelin-szakán végezte 1971 és 1975 között, Bene József irányításával.
Tanulmányainak lezárása után 1975–1976-ben a marosvásárhelyi bőr- és kesztyűgyár tervezője volt, ahol szakmai elképzelései nem valósultak meg, de alaposan megismerkedett a később művészetében oly nagy szerepet játszó anyaggal, a bőrrel. 1976 és 1981 között a marosvásárhelyi Állami Bábszínház díszlet- és bábtervezőjeként működött, majd 1983-ban települt le Magyarországon: Gödöllőn rendezte be műtermét, majd művészkollégáival itt alapította meg 1998-ban a Gödöllői Iparművészeti Műhelyt, amely a gödöllői művésztelep tradícióinak továbbvitelére vállalkozó alkotói szerveződés.
Katona Szabó Erzsébet 1976 óta vett részt műveivel kiállításokon, és rendezett alkotásaiból önálló tárlatokat, amelyek révén számos szakmai elismerést nyert el, többek között az iparművészek munkásságát honoráló legrangosabb díjat, a Ferenczy Noémi-díjat (2000-ben). Művészeti indíttatásai a népi kézművesség, tárgyformálás hagyományaihoz ugyanúgy szervesen kapcsolódnak, mint az egyetemes modern textilművészeti törekvésekhez.
Kezdetben klasszikus falikárpitokat, a gobelin-technikával való szövéssel készített textil faliképeket, majd fontos fejezetként illeszkedett munkásságába az öltözék-, illetve ruhatervezés. Kárpitjai és ruhái, ruha-szobrai a népművészeti hagyományba ágyazódó motívumok – a matériával és a funkcióval tökéletesen összehangolt – alkalmazásának, és a szecessziós formarend nagyvonalú eleganciájának kettőssége, illetve e két tényező harmonikus szintézise révén bontakoztatták ki szépségeket és ünnepélyességeket sugárzó hatásvilágukat. E funkcionális, de ugyanakkor szimbolikus tartalmakkal is áthatott munkáinak együtteseiből számos élő öltözékbemutatót is rendezett az 1990-es években Budapesten és Gödöllőn.
A nyolcvanas és kilencvenes években bemutatott, egyértelmű szakmai és kritikai sikereket hozó pompás textilmunkákat felvonultató Katona Szabó-kiállítások folyamata közben azonban váratlan fordulat érlelődött. A művész első bőrből készített alkotásai még a textilek körében jelentek meg – az új anyaghasználatot tanúsító kezdeti munkák bőrruhák, majd áttört bőrképek voltak –, hogy aztán az új évezred önálló bemutatóin az új szellemű alkotások már teljesen háttérbe szorítsák a textilkompozíciókat: a 2003-as, a budapesti Vigadó Galériában megrendezett Katona Szabó-tárlat már a hatalmas méretű és méltán nagyszabásúnak ítélhető Fal (2003–2005) című bőrkompozíció köré szerveződött. Az óriásmű Katona Szabó Erzsébet legfontosabb alkotásai közé tartozik, melyet kiegészít a kisebb kollázsokból álló együttes, a Sóhajok (2019). Az alkotó elgondolása szerint a műcsoport a berlini falat és annak lebontását követő változásokat szimbolizálja. E mű megszületésével egyszersmind az alkotói dilemma is lezárult: a textil helyére új anyagmegmunkálási metódust és új technikaalkalmazást követelő, új hangokat megszólaltató, a korábbi textilektől élesen elkülönülő művek léptek. Ezzel Katona Szabó Erzsébet egy rég lezárult művészeti tradíció felélesztésére vállalkozott: a rendkívül szerteágazó, keleti eredetű, a középkori Európában széleskörűen elterjedt bőrművesség azon múltbéli áramlatához, vagy inkább ágazatához kapcsolódott, amely a bőrkárpit-művészet fogalommal jelölhető meg legpontosabban, s amelynek legszebb emlékei a középkor évszázadaiból Spanyolországban és Flandriában maradtak fenn, de amely műveinek egykori magyarországi létezéséről is vannak adataink. Megjegyzendő, hogy a 20. század elején működött gödöllői művésztelep néhány művésze – így Nagy Sándor és Belmonte Leó – munkásságában is kitüntetett szerepű volt a bőrmunkák tervezése és kivitelezése.
E munkák mellett legutolsó alkotóperiódusában Shakespeare szonettjeihez készített papírkollázsokat.
2023 februárjában a Műcsarnokban Velúr címmel nyílt önálló kiállítása, valamint ugyanez év novemberében szerepelt az MMA Ipar- és Tervezőművészeti Tagozata Staféta című csoportos tárlatán.
Magyarországi kiállításai mellett műveit Bécsben, Párizsban, Milánóban, Tokióban és Új-Delhiben is bemutatták.
A művészi alkotómunka mellett rendkívül fontos volt Katona Szabó Erzsébet művészeti-közéleti, művészetszervezői tevékenysége. Az általa vezetett Gödöllői Iparművészeti Műhely fontos alkotóműhelyévé vált a város alkotóinak, amely a helyi jelentőségen messze túlmutató tevékenységet fejt ki, s amely nemegyszer országos hatókörű művészeti megmozdulások, kiállítások (Élmény és Eszmény, Horror vacui, Kert) szervezője, illetve élesztője volt: komoly katalógusokkal kísért tematikus tárlatai, konferenciái, rendezvényei, összejövetelei a jelenkori magyar művészet, művészeti élet fontos alkotóelemei voltak. A gödöllői műhely, illetve művésztelep Katona Szabó Erzsébet által gondozott pompás kertje maga is egy művészeti, kertművészeti, tájalakítási alkotás, amely minden évszakban, vagy szinte minden nap más és más szépségeit bontakoztatja ki, más és más arcát mutatja.
Katona Szabó Erzsébet 2004 és 2011 között az MMA társadalmi szervezet, 2011-óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt, aki székfoglaló előadásában vallotta meg: „Műveimben… az elemek, a témák állandóan vissza-visszatérnek új alakban, újabb és újabb utak nyílnak. Mindig fontosnak éreztem viszont az érzelmekre hatni tudó üzenetet, legyen az falikárpit, öltözékbemutató, vagy éppen bőrkollázs-kompozíció."
Egyéb művészeti szervezeti tagság:
1998–: Gödöllői Iparművészeti Műhely, alapító és elnök
Gödöllői Új Művészet Közalapítvány, elnök
1983–: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (majd Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete), tag
1986–: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, tag
1996–: Magyar Kárpitművészek Egyesülete, tag
2008–: Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (European Academy of Sciences and Arts, Salzburg), tag
Díjai: Ferenczy Noémi-díj (2000); 16. Magyar Textilbiennále, Alkalmazott Textil Biennále, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díja, Szombathely (2000); Mezőgazdaság a képzőművészetben kiállítás, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum díja, Budapest (2000); Prima díj (2018); Magyarország Érdemes Művésze (2021); Gödöllő város díszpolgára (2021)
Az MMA Kiadó 2013-ban Etűd címmel készített róla portréfilmet Tóth Péter Pál rendezésében:
Tanulmányainak lezárása után 1975–1976-ben a marosvásárhelyi bőr- és kesztyűgyár tervezője volt, ahol szakmai elképzelései nem valósultak meg, de alaposan megismerkedett a később művészetében oly nagy szerepet játszó anyaggal, a bőrrel. 1976 és 1981 között a marosvásárhelyi Állami Bábszínház díszlet- és bábtervezőjeként működött, majd 1983-ban települt le Magyarországon: Gödöllőn rendezte be műtermét, majd művészkollégáival itt alapította meg 1998-ban a Gödöllői Iparművészeti Műhelyt, amely a gödöllői művésztelep tradícióinak továbbvitelére vállalkozó alkotói szerveződés.
Katona Szabó Erzsébet 1976 óta vett részt műveivel kiállításokon, és rendezett alkotásaiból önálló tárlatokat, amelyek révén számos szakmai elismerést nyert el, többek között az iparművészek munkásságát honoráló legrangosabb díjat, a Ferenczy Noémi-díjat (2000-ben). Művészeti indíttatásai a népi kézművesség, tárgyformálás hagyományaihoz ugyanúgy szervesen kapcsolódnak, mint az egyetemes modern textilművészeti törekvésekhez.
Kezdetben klasszikus falikárpitokat, a gobelin-technikával való szövéssel készített textil faliképeket, majd fontos fejezetként illeszkedett munkásságába az öltözék-, illetve ruhatervezés. Kárpitjai és ruhái, ruha-szobrai a népművészeti hagyományba ágyazódó motívumok – a matériával és a funkcióval tökéletesen összehangolt – alkalmazásának, és a szecessziós formarend nagyvonalú eleganciájának kettőssége, illetve e két tényező harmonikus szintézise révén bontakoztatták ki szépségeket és ünnepélyességeket sugárzó hatásvilágukat. E funkcionális, de ugyanakkor szimbolikus tartalmakkal is áthatott munkáinak együtteseiből számos élő öltözékbemutatót is rendezett az 1990-es években Budapesten és Gödöllőn.
A nyolcvanas és kilencvenes években bemutatott, egyértelmű szakmai és kritikai sikereket hozó pompás textilmunkákat felvonultató Katona Szabó-kiállítások folyamata közben azonban váratlan fordulat érlelődött. A művész első bőrből készített alkotásai még a textilek körében jelentek meg – az új anyaghasználatot tanúsító kezdeti munkák bőrruhák, majd áttört bőrképek voltak –, hogy aztán az új évezred önálló bemutatóin az új szellemű alkotások már teljesen háttérbe szorítsák a textilkompozíciókat: a 2003-as, a budapesti Vigadó Galériában megrendezett Katona Szabó-tárlat már a hatalmas méretű és méltán nagyszabásúnak ítélhető Fal (2003–2005) című bőrkompozíció köré szerveződött. Az óriásmű Katona Szabó Erzsébet legfontosabb alkotásai közé tartozik, melyet kiegészít a kisebb kollázsokból álló együttes, a Sóhajok (2019). Az alkotó elgondolása szerint a műcsoport a berlini falat és annak lebontását követő változásokat szimbolizálja. E mű megszületésével egyszersmind az alkotói dilemma is lezárult: a textil helyére új anyagmegmunkálási metódust és új technikaalkalmazást követelő, új hangokat megszólaltató, a korábbi textilektől élesen elkülönülő művek léptek. Ezzel Katona Szabó Erzsébet egy rég lezárult művészeti tradíció felélesztésére vállalkozott: a rendkívül szerteágazó, keleti eredetű, a középkori Európában széleskörűen elterjedt bőrművesség azon múltbéli áramlatához, vagy inkább ágazatához kapcsolódott, amely a bőrkárpit-művészet fogalommal jelölhető meg legpontosabban, s amelynek legszebb emlékei a középkor évszázadaiból Spanyolországban és Flandriában maradtak fenn, de amely műveinek egykori magyarországi létezéséről is vannak adataink. Megjegyzendő, hogy a 20. század elején működött gödöllői művésztelep néhány művésze – így Nagy Sándor és Belmonte Leó – munkásságában is kitüntetett szerepű volt a bőrmunkák tervezése és kivitelezése.
E munkák mellett legutolsó alkotóperiódusában Shakespeare szonettjeihez készített papírkollázsokat.
2023 februárjában a Műcsarnokban Velúr címmel nyílt önálló kiállítása, valamint ugyanez év novemberében szerepelt az MMA Ipar- és Tervezőművészeti Tagozata Staféta című csoportos tárlatán.
Magyarországi kiállításai mellett műveit Bécsben, Párizsban, Milánóban, Tokióban és Új-Delhiben is bemutatták.
A művészi alkotómunka mellett rendkívül fontos volt Katona Szabó Erzsébet művészeti-közéleti, művészetszervezői tevékenysége. Az általa vezetett Gödöllői Iparművészeti Műhely fontos alkotóműhelyévé vált a város alkotóinak, amely a helyi jelentőségen messze túlmutató tevékenységet fejt ki, s amely nemegyszer országos hatókörű művészeti megmozdulások, kiállítások (Élmény és Eszmény, Horror vacui, Kert) szervezője, illetve élesztője volt: komoly katalógusokkal kísért tematikus tárlatai, konferenciái, rendezvényei, összejövetelei a jelenkori magyar művészet, művészeti élet fontos alkotóelemei voltak. A gödöllői műhely, illetve művésztelep Katona Szabó Erzsébet által gondozott pompás kertje maga is egy művészeti, kertművészeti, tájalakítási alkotás, amely minden évszakban, vagy szinte minden nap más és más szépségeit bontakoztatja ki, más és más arcát mutatja.
Katona Szabó Erzsébet 2004 és 2011 között az MMA társadalmi szervezet, 2011-óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt, aki székfoglaló előadásában vallotta meg: „Műveimben… az elemek, a témák állandóan vissza-visszatérnek új alakban, újabb és újabb utak nyílnak. Mindig fontosnak éreztem viszont az érzelmekre hatni tudó üzenetet, legyen az falikárpit, öltözékbemutató, vagy éppen bőrkollázs-kompozíció."
Egyéb művészeti szervezeti tagság:
1998–: Gödöllői Iparművészeti Műhely, alapító és elnök
Gödöllői Új Művészet Közalapítvány, elnök
1983–: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (majd Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete), tag
1986–: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, tag
1996–: Magyar Kárpitművészek Egyesülete, tag
2008–: Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (European Academy of Sciences and Arts, Salzburg), tag
Díjai: Ferenczy Noémi-díj (2000); 16. Magyar Textilbiennále, Alkalmazott Textil Biennále, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díja, Szombathely (2000); Mezőgazdaság a képzőművészetben kiállítás, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum díja, Budapest (2000); Prima díj (2018); Magyarország Érdemes Művésze (2021); Gödöllő város díszpolgára (2021)
Az MMA Kiadó 2013-ban Etűd címmel készített róla portréfilmet Tóth Péter Pál rendezésében:
