Hol és mikor készültek Kunkovács László most bemutatott fotográfiái, mi a témájuk?
A bemutatott 62 fotográfiát Kunkovács László fotóművész az 1970-80-as években készítette falujárásai során, a vidéki Magyarországon. Az alföldi emberek akkori sajátos – ma már letűntnek mondható – élete, szokásai élénken rajzolódnak ki ezeken a kordokumentumokon. A kiállításon bemutatott két tematikai egység a magyar pásztori kultúra sokszínűségébe, valamint a halászemberek csendes világába enged betekintést. A paraszti életformát, a pásztorkultúra alakjait, a hagyományos halászat jeleneteit, segédeszközeit örökítette meg tematikus jelleggel.

Mit jelent a vizuális antropológia fogalma Kunkovács László művészetére vonatkozóan?
Kunkovács László néprajzi, kultúrtörténeti feltáró munkáját mindig is összekapcsolta a fényképezés tudományával. Az MTI országjáró tudósítójaként, majd önálló alkotóként fényképezőgépével járta az országot, valamint hosszabb kutatóutakat tett Szibéria és Belső-Ázsia vidékeire, hogy az ott élő népcsoportok életének részese lehessen. A megismerés vágya hajtotta mindig is, hogy feltárja az ismeretlent, választ keressen összefüggésekre és értékmentően megörökítse a világ rejtett kincseit. A vizuális antropológia módszerével dolgozott, azaz képi eszközökkel egészítette ki a kutatást. A helyszíni fotók a tudományos munka támaszaivá váltak, mindemellett művészi tartalommal, esztétikai értékkel is telítődtek, megörökítették az emberek, tárgyak szépségét.

Milyen fotóművészeti irányzatokkal rokonítható a művész életműve, illetve a mostani kiállítás anyaga?
A művész nem csupán fotóművésznek, hanem etnográfusnak, néprajzkutatónak vallja magát. Etno-fotói így mind tudományos szempontból, mind művészi szempontból megközelíthetőek. Az etno-fotográfia területén lehetne elhelyezni a művész életművét, ahol a kultúrakutatás terepmunkával, digitális képalkotással egészül ki.

Mitől aktuális a tárlat?
Kunkovács László mindig is vonzódott a régi korok világához, azok megismerése, összefüggéseinek felismerése vezérelte. Igyekezett minél többet megtudni saját hazájáról, az emberek életéről, hogyan kapcsolható a magyar kultúra a világ körforgásába. Az értékmentést emelném ki, mint legfontosabbat. A régmúlt világokban rejtőző értékek akarva-akaratlanul, de mindig átöröklődnek. Nagymamáink, dédapáink történetei sokaknak visszacseng az emlékezetébe. Az akkori értékrendet sok szempontból megirigyelhetnénk manapság, az úgymond „rohanó világunkban". Sokan vannak, akik megőrizték mindennapi életükben ezeket a régvolt hagyományokat. Harmóniában élnek a természettel és a világgal, megőrzik szépségét, hogy generációk múlva is legyen mire visszanézni. Kunkovács László képi világa erre is felhívja a figyelmet, ettől válik aktuálissá.

Hegedűs Lilla művészettörténész,
a kiállítás kurátora