Fába vésett somogyi történetek
Megemlékezés Nagy Ferenc fafaragó népművész születésének 105. évfordulója alkalmából
A Magyar Néprajzi Gyűjtemény rendezésében Nagy Ferenc fafaragó népművész születésének 105. évfordulóját ünnepelték 2025. október 5-én Tabon. A megemlékezésen előadást tartott Gosztonyi Zoltán faragómester, a népművészet mestere A somogyi fafaragás története címmel.
A Magyar Néprajzi Gyűjtemény rendezésében Nagy Ferenc fafaragó népművész születésének 105. évfordulóját ünnepelték 2025. október 5-én Tabon. A megemlékezésen előadást tartott Gosztonyi Zoltán faragómester, a népművészet mestere A somogyi fafaragás története címmel.
Nagy Ferenc Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztes, Magyar Örökség és Örökségünk – Somogyország Kincse díjas fafaragó népművész 1920. október 5-én született a Somogy vármegyei Tabon. Nagyszülei fafaragással is foglalkozó pásztorok, szülei, Nagy Ferenc és Kovács Teréz uradalmi cselédek voltak. Kisgyermekkorában családjával folyamatosan vándorolt Külső-Somogy pusztái között, Tabon kezdett tanulni, majd Bábonyra került, ahol felfigyelt az utcán alkotó Rudnay Gyulára, és utánozni is próbálta őt: barátaival bodzafából készítettek festőállványt, és a papírra színes festékeket kentek. A festés mellett rajzolt, és agyag-, valamint fafigurák sokaságát is elkészítette.
Összesen hat osztályt végzett az elemi iskolában, 1941-ben bevonult katonának, és Hajmáskéren, őrszolgálatban a pihenőidőben szívesen faragott. 1944-ben az orosz frontra került, majd hadifogságba esett – szenvedéseit némileg enyhíteni tudta, hogy apró tárgyakat (például pipákat, szipkákat) faragott, amelyekért cserébe kevéske élelmet kapott. 1946 nyarán szabadult, itthon cséplő idénymunkásként és részes aratóként próbált megélni.
Az első lépés a siker felé az volt, amikor 1948-ban gyermekkori barátja, Cserhalmi Sándor tanár eljuttatta őt a tihanyi Népművészeti Házba, amelynek igazgatójának megtetszettek Nagy Ferenc faragványai, ezért lehetővé tette számára, hogy három egymást követő évben a ház nyári táborában tanulhasson és alkothasson. 1950-ben Budapesten találkozott Kisfaludy Stróbl Zsigmonddal, ekkortól kezdve hivatásos faragóként tekintett magára, és több népművészeti vállalatnak is készített műveket. 1954-ben létrejött a fővárosi központú Népművészek Szövetkezete, amelynek 1980-as nyugdíjazásáig dolgozott: minden hónap első két-három hetében a megélhetését biztosító alkotásokat készítette el a szövetkezet számára, a fennmaradó hetekben pedig saját kedvére dolgozott. Az így készült tárgyak egy részét eladta, más részéből magángyűjteményét gyarapította.
Első nemzetközi sikerét 1955-ben aratta Varsóban, ahol nemzetközi nagydíjat nyert egy faragott szarukürttel, amely a hun–magyar mondavilágot és a honfoglalást ábrázolta. (Az alkotást később a belga király kapta ajándékba.) A következő évtizedekben egyre több kiállítása, 1983-ban szülővárosában pedig állandó galériája is nyílt, valamint több rangos díjat is elnyert. 2005-ben a Béres Alapítvány támogatásával megjelent a Kovács Gergelyné által összeállított, Nagy Ferenc életművét bemutató album is.
Születésének 105. évfordulóján Fába vésett somogyi történetek címmel emlékeztek a faragó népművészre Tabon. Az eseményen köszöntőt mondott Dr. Kovács Emőke történész, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje, a tabi Magyar Néprajzi Gyűjtemény vezetője, alumni MMA-ösztöndíjas. Felszólalt továbbá dr. Béres József, a Béres Csoport tulajdonosa, igazgatósági tagja. Az ünneplő közönség megtekintette Móczár István operatőr-rendező és Róka Ildikó szerkesztő-riporter Fába faragott élet és Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? című, Nagy Ferencről szóló riportfilmjeit, a vetítést Gosztonyi Zoltán népművész A somogyi fafaragás története című előadása követte.
Tóth I.
Fotó forrása: Magyar Néprajzi Gyűjtemény
Összesen hat osztályt végzett az elemi iskolában, 1941-ben bevonult katonának, és Hajmáskéren, őrszolgálatban a pihenőidőben szívesen faragott. 1944-ben az orosz frontra került, majd hadifogságba esett – szenvedéseit némileg enyhíteni tudta, hogy apró tárgyakat (például pipákat, szipkákat) faragott, amelyekért cserébe kevéske élelmet kapott. 1946 nyarán szabadult, itthon cséplő idénymunkásként és részes aratóként próbált megélni.
Az első lépés a siker felé az volt, amikor 1948-ban gyermekkori barátja, Cserhalmi Sándor tanár eljuttatta őt a tihanyi Népművészeti Házba, amelynek igazgatójának megtetszettek Nagy Ferenc faragványai, ezért lehetővé tette számára, hogy három egymást követő évben a ház nyári táborában tanulhasson és alkothasson. 1950-ben Budapesten találkozott Kisfaludy Stróbl Zsigmonddal, ekkortól kezdve hivatásos faragóként tekintett magára, és több népművészeti vállalatnak is készített műveket. 1954-ben létrejött a fővárosi központú Népművészek Szövetkezete, amelynek 1980-as nyugdíjazásáig dolgozott: minden hónap első két-három hetében a megélhetését biztosító alkotásokat készítette el a szövetkezet számára, a fennmaradó hetekben pedig saját kedvére dolgozott. Az így készült tárgyak egy részét eladta, más részéből magángyűjteményét gyarapította.
Első nemzetközi sikerét 1955-ben aratta Varsóban, ahol nemzetközi nagydíjat nyert egy faragott szarukürttel, amely a hun–magyar mondavilágot és a honfoglalást ábrázolta. (Az alkotást később a belga király kapta ajándékba.) A következő évtizedekben egyre több kiállítása, 1983-ban szülővárosában pedig állandó galériája is nyílt, valamint több rangos díjat is elnyert. 2005-ben a Béres Alapítvány támogatásával megjelent a Kovács Gergelyné által összeállított, Nagy Ferenc életművét bemutató album is.
Születésének 105. évfordulóján Fába vésett somogyi történetek címmel emlékeztek a faragó népművészre Tabon. Az eseményen köszöntőt mondott Dr. Kovács Emőke történész, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje, a tabi Magyar Néprajzi Gyűjtemény vezetője, alumni MMA-ösztöndíjas. Felszólalt továbbá dr. Béres József, a Béres Csoport tulajdonosa, igazgatósági tagja. Az ünneplő közönség megtekintette Móczár István operatőr-rendező és Róka Ildikó szerkesztő-riporter Fába faragott élet és Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? című, Nagy Ferencről szóló riportfilmjeit, a vetítést Gosztonyi Zoltán népművész A somogyi fafaragás története című előadása követte.
Tóth I.
Fotó forrása: Magyar Néprajzi Gyűjtemény
