– Nemrég jelent meg A katarzis nyomában című kötete, amely tulajdonképpen 22 év közéleti munkálkodásának irodalmi összefoglalása. De, ahogy az Ön íróvá válásában fontos szerepet játszó Magyar Napló hasábjain írják, ez a könyv egyben a „személyiség belső útjaira fókuszáló önéletrajz is egyben". A könyv tehát több szempontból is egy összegző kötetnek tekinthető?

– Mindenképpen. Szerettem volna dokumentálni eddigi pályafutásomnak azt a szegmensét is, amely a szépirodalmi munkásságommal párhuzamosan épült, hiszen tíz évnyi szerkesztői munka, majd a szintén közel évtizedes elnöki ténykedésem a Magyar Írószövetség és a Tokaji Írótábor Egyesület élén számos közösségszervezői élménnyel is megajándékozott, amelynek tapasztalatait igyekeztem menet közben – vagy magamtól, vagy felkérésre – írásokban, beszédekben és előadásokban is artikulálni. Nem akartam, hogy idővel szétperegjenek ezek a szövegek, s hogy később elfelejtődjenek bizonyos meglátások, javaslatok, eredmények, amelyek így-úgy a nevemhez köthetők. Ugyanakkor roppantul untam volna a szerkesztői munkát, ha csupán egymás után időrendbe pakolgattam volna az esszéket, tanulmányokat, tárcákat, vitacikkeket, előadásokat stb., ezért igyekeztem úgy összerakni, hogy azok egyfajta ívet írjanak le, s óhatatlanul is portrét rajzoljanak rólam egy eddig talán kevésbé dokumentált szemszögből kiindulva. Több mindenkitől visszahallottam már, hogy olvasmányos kötet lett.

– Nemcsak alkotóként, hanem mint kultúraszervező is fontos vállalásai vannak. Korábban a Magyar Írószövetség elnökeként, és most, a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatóságának vezetőjeként is számos projektért felel. Többek között a „KMI 12" programjuk is fut. Ennek mi a lényege?

– A mi részlegünk feladata a kortárs magyar szépirodalmi alkotók népszerűsítése a Kárpát-medencében, hogy egyrészt a szélesebb közönség, másrészt az írókat amúgy is „mozgató" értelmiségi réteg (tanárok, könyvtárosok, kulturális menedzserek…) jóval több alkotót megismerjen, mint amennyit eddig az egyetemi oktatás vagy a média fórumain keresztül.

– Együttműködnek az Eleven Költők Társasága zenei műhellyel is, amely a program junior költőinek (például Regős Mátyás vagy Bék Timur) és szenior költőinek (mint pl. Kürti László vagy Iancu Laura) verseit zenésíti meg. De videóklipek és portréfilmek készítése is része a programnak.

– Kezdettől fogva föltett szándékom volt, hogy a munkánk ne csupán abból álljon, hogy a hozzánk segítségért forduló alkotókat támogatjuk, hanem vállaljunk kreatív feladatokat is. Ennek értelmében évente kiválasztunk 12 kortárs szerzőt, akik mögé marketinget, szervezési és kommunikációs munkát is teszünk. A pandémia igencsak hátráltatta az indulásunkat, de azért amihez lehetett, ahhoz a színfalak mögött hozzáláttunk: portréfilmek készültek az alkotókról, a prózaírók egy-egy novellájából hangoskönyv anyag született, a költők egy-egy verséből pedig dalok és videóklipek. Mindennek a promotálására első lépésként elindítottuk a KMI Szerzőbár Facebook-oldalt, de mostanság válik publikussá a YouTube-csatornánk is. Nemrég látott napvilágot egy reprezentatív antológia szerzőink alkotásaiból Bennem a többi címmel, amelyet egy, az idei költészet napjára írt közös vers vezet be. Ennek első bemutatója a Művészet Völgye talliándörögdi Petőfi Udvarán volt, ahol egyébként az Eleven Költők Társasága is koncertet adott a megzenésített versekből.

– A cél egyértelműen a fiatalok megszólítása, hogy a „zenés/vizuális" élmény hatására mindennapi életük része legyen az olvasás?