Fény a szemekben
Petrás Mária és Döbrentei Kornél köszöntése a Makovecz Szalonban
Kettős alkalomból meghitt, családias hangulatú estre került sor a Makovecz Szalonban május 14-én. A márciusban Kossuth-díjjal kitüntetett házaspárt, Döbrentei Kornél költőt és Petrás Mária keramikusművészt, népdalénekest, az MMA tagjait köszöntötték, és bemutatták Madár János költő Erkölcs és irodalom – Döbrentei Kornél című monográfiáját. Közreműködött Dóka Andrea színművész, Nagy Koppány Kobzos népzenész, az estet vezette Borbély László író.
Kettős alkalomból meghitt, családias hangulatú estre került sor a Makovecz Szalonban május 14-én. A márciusban Kossuth-díjjal kitüntetett házaspárt, Döbrentei Kornél költőt és Petrás Mária keramikusművészt, népdalénekest, az MMA tagjait köszöntötték, és bemutatták Madár János költő Erkölcs és irodalom – Döbrentei Kornél című monográfiáját. Közreműködött Dóka Andrea színművész, Nagy Koppány Kobzos népzenész, az estet vezette Borbély László író.
Madár János könyvének bevezetőjében így vall a költőről: „Csak az elfogultság hangján tudok szólni Döbrentei Kornélról – az emberről és a költőről. Mindkét minőségében hiteles, kiemelkedő személyiség. Ezt a tényt szeretném bemutatni – erényeinek felmutatásával – e monográfiában."
A kötetlen beszélgetés során, az elhangzott művek alapján kirajzolódott az a Döbrentei-portré, amelyet Madár János a következőképpen rajzol meg könyvében: „Itt áll előttünk a költő, író, egy hetvenkilenc éves magyar ember: egyenes gerinccel, hatalmas életművel. Versei, esszéi, tanulmányai és egyéb prózai munkái a kortárs irodalom legjelentősebb alakjai közé emelték őt. Minderről meggyőződhetünk, ha kézbe vesszük és elolvassuk könyveit és a különböző folyóiratokban folyamatosan megjelenő műveit. Elismerem, nehéz olvasmányok. Minden figyelmünket össze kell szedni ahhoz, hogy pontosan értelmezzük a költő, író szavait. Népről, nemzetről, hazáról szólnak… Az erkölcs és az irodalom legnemesebb hangján."
A költő Szökőév című verse Dóka Andrea színművész előadásában megrendítően szép érzelmi hatással idézte fel a születés és az élet anyaélménnyel ölelt valóságát.
Döbrentei versei a gondolati elvontságot egyesítik a lírai képek sokaságával; nem használ megszokott nyelvi sémákat, saját nyelvet teremtett, átitatva nemes szenvedéllyel. Életéről, költői lényéről vallja: „Számomra két időszámítás létezik: a vers előtti és a vers utáni. A köztes mintha nem is az én időm lenne, nincs hatalmam felette. Lehet, amikor írok, Valaki hatalmas, fölérhetetlen szellemiség súg nekem. Valószínű. De eszmélkedésem kezdetétől én csak annyit tudok, hogy el akarok mondani valamit. S azóta is rázom a rácsot."
Az elmúlt időszak egészségi gondjai után biztató hangon szólt a költő, felidézve a házaspár közös otthonát, a Madár János által Mária földje: dacföldnek nevezett világot. Ez a közvetlen, kertből merítkező megnevezés azonban a költői lélekben egyre tágasabb jelentést kap. Dacföld Magyarország, minden hagyományával, közösségi és egyéni bűneivel, erényeivel együtt, amit vállalni kell – és a jobbításért cselekedni. „A dacföld-Magyarország, amelyért a költő mindenkor következetesen, nemes indulattal, makacs emberséggel kiáll" – mondta Madár János. Kiállása a nemzetért, a kultúráért, a nyelvért, az irodalomért.
Ezt fejezte ki a Borbély László által említett, Döbrenteinek évekkel korábban adományozott Hit és hűség – Sinkovits Imre emlékezete-díj. Borbély Sziklatartó című írásában így méltatta ezen alkalommal a költőt: „Döbrentei Kornél 1946. november 3-án, egy sarkcsillagra néző szobában látta meg a napvilágot Pestszentimrén. Észak egyetemesen a kezdet és az eredet, a fény szimbóluma, azon túl az emberi szem már vak. De lelkileg érzi, hogy ott kezdődik az öröklét, önmagunk sziklatartó mivolta, amelynek belátásához ihletet ad Kornél költészete a hit és hűség jegyében."
A művészházaspár elérzékenyülve emlékezett azokra az egykori szellemtársakra, akik gondolatukban benépesítették ezen az estén is a szalont: „Ez a helyiség, amely ifjúságunk egy részét jelenti, emlékeinkben benépesül azokkal, akikkel közös volt a hitünk, közösek a céljaink, és ha nem is biztos, hogy mindenben támogattak minket, de úgy éreztük, hogy a jó oldalon állunk. Nemes arcokat látok magam előtt. Velük együtt azonos eszméért lelkesedtünk, tettünk az irodalom eszközeivel, évtizedeken át. És köszönet mindazoknak, akik a kemény időkben is bíztak bennünk."
Ezt a bizalmat és a minőség elismerését jelentette annak idején, amikor a hivatalos elismerésnek esélye sem mutatkozott, az alternatív Kossuth-díj odaítélése, amelynek nagy erkölcsi ereje volt. Mint Borbély László felidézte, Makovecz Imre, Gyurkovics Tibor, Schrammel Imre, Finta József és mások, az MMA alapítói hívták életre. „S most – folytatta Döbrentei –, húsz év után megkaptam az állami Kossuth-díjat, amelyből betegségem után újabb erőt meríthetek – bár a költő, az író nem a díjért, nem az elismerésért alkot."
Petrás Mária művészetére, keramikusi munkásságára és énekművészi pályájára egyaránt érvényes az a mondat, amellyel ismerkedésük kezdetén köszöntötte őt Kornél egy televíziós szereplése után: „A tisztasága átütött a képernyőn."
Madár János évtizedek óta nyomon követi Döbrentei költészetét, megjelenő köteteiről recenziót, tanulmányt írt és többnyire esszét, „hiszen az esszében lehet tágabb értelemben elmondani azokat a kapcsolódásokat, amelyek jelzik, mely alkotókhoz, szellemi elődökhöz kötődik Kornél és mit képvisel". A monográfia szerzője fontosnak tartotta, hogy a kötetet, az életút és az életmű alakulását gazdag képanyaggal is érzékeltesse.
Takaró Mihály a következőképpen összegzi Döbrentei költészetét: „Mint Babits, ő is a mindenséget vágyja versbe venni – és ebben önmagánál tovább is jutott. Nemcsak lírája, hanem esszéi, gyermekeknek szól versei és regényei, publicisztikája, lapszerkesztői tevékenysége is ezt bizonyítja. Együtt »bégetni a nyájjal« soha senki se látta. Türelme rebellis türelem, haragja, néha átkos dühe soha nem fordul nemzete ellen, mindig csak a megélhetési rettegőknek és az ülepfürkész tintabitangoknak szól."
A közönség különös figyelemmel hallgatta az elhangzó verseket, köztük a mára ikonikussá vált Átpingált március című költeményt. „Uramisten, mennyi csapodár kokárda, / nemzeti színre játszik a régi gárda, / s míg jó szokás szerint / törvényt tisztelni int, / cinkelt pakliból oszt…"
Borbély László elemzése szerint „a mély intuitív áramlat a költő fiatal kora óta jelen van, és ez segít fölfestenie költői képekkel a történelmi tablókat. A képzőművészetben látni hasonlót, mint amit verseiben az anyanyelv tökéletes használatával, átérzésével teremteni tud."
Bertha Zoltán Egyetemes feszültség, cselekvő akarat címmel adta közre a monográfiában tanulmányát. Ebből idézve: „A személyiség úgy őrzi meg aktív szenvedélyét, cselekvő akaratát, küzdelmes önkereső és törvényfigyelő erőit, hogy ítélő indulatait és érzelmeit már filozófiailag is megérző-belelátó tudás tárgyává teszi. Ezzel képes az érzelmi övezeteket a jelenségszint fölé emelve egyetemes helyfelismerésekbe ágyazni, a szerves világtudat rendszerébe helyezni." Döbrentei költészete ezt az emelkedettséget hordozza, a pillanatnyi, a talmi jelenségeken túl az egyetemesebb érvényű jelentést.
Erős érzelmi hatást keltett a költő által előadott Tengerésztemetés című verse. „Vissza a legelső s legvégső imához, / éppen daróc vitorlavászonba varrnak, / nincsen időd, hogy utószor még elkárhozz, / felkínáld lényed hullámnak, szélnek, napnak…"
Az est befejezéseként Borbély László Püski István szavait idézte: „A fény Kornél költészetének, Mária művészetének is princípiuma." A te szemedben, a ti szemetekben, folytatta Borbély, ugyanazt a fényt látni, mint szellemi elődeitek pillantásában.
Elmer István
A kötetlen beszélgetés során, az elhangzott művek alapján kirajzolódott az a Döbrentei-portré, amelyet Madár János a következőképpen rajzol meg könyvében: „Itt áll előttünk a költő, író, egy hetvenkilenc éves magyar ember: egyenes gerinccel, hatalmas életművel. Versei, esszéi, tanulmányai és egyéb prózai munkái a kortárs irodalom legjelentősebb alakjai közé emelték őt. Minderről meggyőződhetünk, ha kézbe vesszük és elolvassuk könyveit és a különböző folyóiratokban folyamatosan megjelenő műveit. Elismerem, nehéz olvasmányok. Minden figyelmünket össze kell szedni ahhoz, hogy pontosan értelmezzük a költő, író szavait. Népről, nemzetről, hazáról szólnak… Az erkölcs és az irodalom legnemesebb hangján."
A költő Szökőév című verse Dóka Andrea színművész előadásában megrendítően szép érzelmi hatással idézte fel a születés és az élet anyaélménnyel ölelt valóságát.
Döbrentei versei a gondolati elvontságot egyesítik a lírai képek sokaságával; nem használ megszokott nyelvi sémákat, saját nyelvet teremtett, átitatva nemes szenvedéllyel. Életéről, költői lényéről vallja: „Számomra két időszámítás létezik: a vers előtti és a vers utáni. A köztes mintha nem is az én időm lenne, nincs hatalmam felette. Lehet, amikor írok, Valaki hatalmas, fölérhetetlen szellemiség súg nekem. Valószínű. De eszmélkedésem kezdetétől én csak annyit tudok, hogy el akarok mondani valamit. S azóta is rázom a rácsot."
Az elmúlt időszak egészségi gondjai után biztató hangon szólt a költő, felidézve a házaspár közös otthonát, a Madár János által Mária földje: dacföldnek nevezett világot. Ez a közvetlen, kertből merítkező megnevezés azonban a költői lélekben egyre tágasabb jelentést kap. Dacföld Magyarország, minden hagyományával, közösségi és egyéni bűneivel, erényeivel együtt, amit vállalni kell – és a jobbításért cselekedni. „A dacföld-Magyarország, amelyért a költő mindenkor következetesen, nemes indulattal, makacs emberséggel kiáll" – mondta Madár János. Kiállása a nemzetért, a kultúráért, a nyelvért, az irodalomért.
Ezt fejezte ki a Borbély László által említett, Döbrenteinek évekkel korábban adományozott Hit és hűség – Sinkovits Imre emlékezete-díj. Borbély Sziklatartó című írásában így méltatta ezen alkalommal a költőt: „Döbrentei Kornél 1946. november 3-án, egy sarkcsillagra néző szobában látta meg a napvilágot Pestszentimrén. Észak egyetemesen a kezdet és az eredet, a fény szimbóluma, azon túl az emberi szem már vak. De lelkileg érzi, hogy ott kezdődik az öröklét, önmagunk sziklatartó mivolta, amelynek belátásához ihletet ad Kornél költészete a hit és hűség jegyében."
A művészházaspár elérzékenyülve emlékezett azokra az egykori szellemtársakra, akik gondolatukban benépesítették ezen az estén is a szalont: „Ez a helyiség, amely ifjúságunk egy részét jelenti, emlékeinkben benépesül azokkal, akikkel közös volt a hitünk, közösek a céljaink, és ha nem is biztos, hogy mindenben támogattak minket, de úgy éreztük, hogy a jó oldalon állunk. Nemes arcokat látok magam előtt. Velük együtt azonos eszméért lelkesedtünk, tettünk az irodalom eszközeivel, évtizedeken át. És köszönet mindazoknak, akik a kemény időkben is bíztak bennünk."
Ezt a bizalmat és a minőség elismerését jelentette annak idején, amikor a hivatalos elismerésnek esélye sem mutatkozott, az alternatív Kossuth-díj odaítélése, amelynek nagy erkölcsi ereje volt. Mint Borbély László felidézte, Makovecz Imre, Gyurkovics Tibor, Schrammel Imre, Finta József és mások, az MMA alapítói hívták életre. „S most – folytatta Döbrentei –, húsz év után megkaptam az állami Kossuth-díjat, amelyből betegségem után újabb erőt meríthetek – bár a költő, az író nem a díjért, nem az elismerésért alkot."
Petrás Mária művészetére, keramikusi munkásságára és énekművészi pályájára egyaránt érvényes az a mondat, amellyel ismerkedésük kezdetén köszöntötte őt Kornél egy televíziós szereplése után: „A tisztasága átütött a képernyőn."
Madár János évtizedek óta nyomon követi Döbrentei költészetét, megjelenő köteteiről recenziót, tanulmányt írt és többnyire esszét, „hiszen az esszében lehet tágabb értelemben elmondani azokat a kapcsolódásokat, amelyek jelzik, mely alkotókhoz, szellemi elődökhöz kötődik Kornél és mit képvisel". A monográfia szerzője fontosnak tartotta, hogy a kötetet, az életút és az életmű alakulását gazdag képanyaggal is érzékeltesse.
Takaró Mihály a következőképpen összegzi Döbrentei költészetét: „Mint Babits, ő is a mindenséget vágyja versbe venni – és ebben önmagánál tovább is jutott. Nemcsak lírája, hanem esszéi, gyermekeknek szól versei és regényei, publicisztikája, lapszerkesztői tevékenysége is ezt bizonyítja. Együtt »bégetni a nyájjal« soha senki se látta. Türelme rebellis türelem, haragja, néha átkos dühe soha nem fordul nemzete ellen, mindig csak a megélhetési rettegőknek és az ülepfürkész tintabitangoknak szól."
A közönség különös figyelemmel hallgatta az elhangzó verseket, köztük a mára ikonikussá vált Átpingált március című költeményt. „Uramisten, mennyi csapodár kokárda, / nemzeti színre játszik a régi gárda, / s míg jó szokás szerint / törvényt tisztelni int, / cinkelt pakliból oszt…"
Borbély László elemzése szerint „a mély intuitív áramlat a költő fiatal kora óta jelen van, és ez segít fölfestenie költői képekkel a történelmi tablókat. A képzőművészetben látni hasonlót, mint amit verseiben az anyanyelv tökéletes használatával, átérzésével teremteni tud."
Bertha Zoltán Egyetemes feszültség, cselekvő akarat címmel adta közre a monográfiában tanulmányát. Ebből idézve: „A személyiség úgy őrzi meg aktív szenvedélyét, cselekvő akaratát, küzdelmes önkereső és törvényfigyelő erőit, hogy ítélő indulatait és érzelmeit már filozófiailag is megérző-belelátó tudás tárgyává teszi. Ezzel képes az érzelmi övezeteket a jelenségszint fölé emelve egyetemes helyfelismerésekbe ágyazni, a szerves világtudat rendszerébe helyezni." Döbrentei költészete ezt az emelkedettséget hordozza, a pillanatnyi, a talmi jelenségeken túl az egyetemesebb érvényű jelentést.
Erős érzelmi hatást keltett a költő által előadott Tengerésztemetés című verse. „Vissza a legelső s legvégső imához, / éppen daróc vitorlavászonba varrnak, / nincsen időd, hogy utószor még elkárhozz, / felkínáld lényed hullámnak, szélnek, napnak…"
Az est befejezéseként Borbély László Püski István szavait idézte: „A fény Kornél költészetének, Mária művészetének is princípiuma." A te szemedben, a ti szemetekben, folytatta Borbély, ugyanazt a fényt látni, mint szellemi elődeitek pillantásában.
Elmer István
