„Ittzés Mihály arcai" – ez a főcím állt meghívón; a hűséges egykori munkatárs Zalatnay Pál kecskeméti grafikusművész alkotása gondolatébresztő és visszafogottan elegáns kivitelű fotómontázs keretében idézi meg Ittzés Mihály alakját, vonultatja fel arcait, az iskolatársai tiszteletét kivívó fiatalemberétől a mindenki által tisztelt tudóséig, utolsó nyilvános megjelenését megörökítő, 2018. március 6-án Kodály Zoltán sírjánál készült felvételéig.
 
Az emlékezők névsora hosszú, köre széles, a művészeti élet legkülönbözőbb területein gazdag életművel rendelkező személyiségek egytől egyig. Iskolatársak: Földi Bence a győri konzervatóriumból, Forrai Magdolna, Péczeli Sarolta a budapesti Zeneakadémiáról; növendékek: Bencsik Erzsébet, Spiegel Marianna a győri Zeneművészeti Szakközépiskolából, Dömötör Zsuzsa, Szabó Márta, Zoboki Anna a kecskeméti Kodály Iskolából és Michalis Patseas a Kodály Intézetből; munkatársak: Hartyányi Judit társelnök és Kende Zsuzsa a Magyar Kodály Társaságban, Erdei Péter igazgató, Koós Ildikó, Polyák Zsuzsa, Rajk Judit, Somorjai Paula, Szutrély Katalin a Kodály Intézetben; akadémikustársak: Berlász Melinda, Móser Zoltán, Solymosi Tari Emőke, Szabó Dénes.


Az emlékezők sorában volt még a tankönyvíró Papp Károlyné Papp Zsuzsanna; a zenetörténész Dombóvári János és Gombos László; a lapszerkesztő-ismeretterjesztő Zelinka Tamás; Ittzés szerkesztette műsorok dramaturgjaként Gyergyádesz László a kecskeméti színházból, továbbá Józsa Mónika és Nagy Éva Vera, mint a felvidéki, illetve az erdélyi Kodály-mozgalom képviselői, végül két lengyel kolléga, Mirka Jankowska és Wojtiek Jankowski. Néhányuk levelet küldött, mert egészségi állapotuk vagy a távolság semmiképpen nem tette lehetővé a személyes részvételt, legtöbben azonban eljöttek, rászánva egész napot, vállalva akár több száz kilométeres utazást. Különösen is kiemelendő, hogy személyesen mondta el méltató szavait Kodály Zoltánné, vagy például Michalis Patseas, az athéni Kodály Konzervatórium alapító igazgatója, aki erre az alkalomra utazott Budapestre.
 
A 30 megemlékezés, mintegy 150 percben, felvázolta Ittzés Mihály munkásságának különböző területeit (habár teljesség nélkül – egyetlen nap a teljesség vázlatához is kevés, a hatalmas hagyaték feldolgozása is még folyamatban van), megidézte munkamódszerének, személyiségének és szellemiségének egy-egy markáns vonását. Kiemelték többek között biztos tudását, szakmai alaposságát, hatalmas munkabírását, önzetlen segítőkészségét, játékos humorát.
 
Hartyányi Judit egyik kulcsszava a közös ügyek javán munkáló szeretet volt, Szabó Dénes mondandójában a magyarság mintegy rondótémaként szerepelt; Zelinka Tamás rámutatott Ittzés Mihály hazulról hozott evangélikus lelkiségére. Móser Zoltán sokak, sokunk tapasztalatát fogalmazta meg: „Hiányoznak az Ittzés Mihályok". A hallgatóság egyik tagja pedig így summázta a napot: „A szinte rejtekben történt nagy életmű kibomlása az emlékezők szavai nyomán, és a képi megjelenítésekben."
 
Nemcsak szavak és nemcsak képek: a tartalmi egységekbe kiválóan szerkesztett és színesen gördülő programot mintegy kis hangversenyek tagolták, családtagok és barátok közreműködésével. Sipos Mihály és Kardos Mária gyimesi népzenét játszott, Ittzés Berta elénekelte a Szomorú fűzfának kezdetű Kodály-gyűjtötte népdalt, Ittzés Péter ennek témájára improvizált zongorán; a Hungaricus Együttes két tagja – Jánosi András, Apró Anna – XVIII. századi táncdallamokat szólaltatott meg.

Elhangzottak azután Kodály Zoltán művei: Adagio – Ittzés Berta (brácsa), Ittzés Péter (zongora), Nausikaa – Mudrák Mariann (ének), Borbély László (zongora), a Hét zongoradarab I. tétele: Lento, és a Kilenc zongoradarab utolsója: Allegro commodo, burlesco – Ittzés Péter előadásában.
A Bicinia Hungarica néhány, Ittzés Mihály által ciklusba rendezett darabját Hévrová Ittzés Klára és Ittzés Tamás játszotta hegedűn. A nap lezárásaként a Kecskeméti Énekes Kör, Erdei Péter vezényletével, két Kodály-remekművel ajándékozta meg a még este is népes hallgatóságot: Békesség-óhajtás, Sík Sándor Te Deuma lenyűgöző interpretációban.
 
Az írásbeli emlékezéseket Beslin Anita, illetve néhányukat Ittzés Tamás, valamint Ittzésné Kövendi Kata olvasta fel. Ittzés Kata asszony volt egyébként, aki a nap hevét és terhét viselte, látta el egy üléselnök avagy műsorvezető feladatkörét, hihetetlen lendülettel vezette be, kötötte össze a megemlékezéseket és zeneműveket, emelt ki belőlük vagy fűzött hozzájuk egy-egy mozzanatot, hidalta át az előre nem látható nehézségeket. Ezenkívül ő volt az emléknap 31. előadója, beszámolója érzékeltette az Ittzés-hagyaték nagyságát – terjedelmét és összetettségét – csakúgy, mint a feldolgozásával járó feladatokat.

Már elkészült az Ittzés-életmű első tudományos igényű áttekintése, Sárosi Szabó Márta: Ittzés Mihály szellemi hagyatéka című dolgozata, amely 2021-ben tanulmánykötet részeként látott napvilágot, most pedig különlenyomatban vehették kézbe a program résztvevői.
 
Elhangzott még néhány fontos bejelentés: Ittzés tudományos munkásságáról a tervek szerint 2024-ben kötetet ad ki az MMA, Gombos László tollából, az emléknap előadásait a Parlando folyóiratban olvashatják majd az érdeklődők; kecskeméti vonatkozású írásainak jelentős része (egyelőre 300 írás) már idén decembertől hozzáférhető lesz a Kecskeméti Katona József Könyvtár honlapján.
 
Ez a „rejtekben kibontakozó nagy életmű", Ittzés Mihály hagyatéka, közös örökségünk.
 
Köteles György