Jól és szépen
Szatyor Győző Faművesség című könyvében hitet tesz a folytatás mellett
Gyökereivel a földet fogja, ágaival az eget tartja, testével élő hidat hoz létre ég és föld között, mi az? A fa kapcsolódik a négy elemhez: a vízhez a nedveiben, a levegőhöz, miközben hűsíti, frissíti, a földhöz, amiben gyökeredzik és a tűzhöz, amit fájából élesztenek.
Gyökereivel a földet fogja, ágaival az eget tartja, testével élő hidat hoz létre ég és föld között, mi az? A fa kapcsolódik a négy elemhez: a vízhez a nedveiben, a levegőhöz, miközben hűsíti, frissíti, a földhöz, amiben gyökeredzik és a tűzhöz, amit fájából élesztenek.
A népek hitvilágában, a mesékben és mondákban az életfán keresztül találkozik a szellemi és az anyagi minőség. Jankovics Marcell A fa mitológiája című könyvében írja: nemcsak a természet, hanem az emberi lét megújulásának is jelképe az életfa. Ám „az elveszett mitikus kép felmerülése még nem teszi élővé a hagyományt – figyelmeztet Hamvas Béla. – A mítosz-tudat felmerülése jelenkor-tudat nélkül irreális. A folytatás sohasem utánzás, hanem az, ami: Folytatás!"
Szatyor Győző népi iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a fa bűvöletében él. Szülőföldjén, az Ormánságban falusi faműves mesterektől tanulta el a kézművesség szakmai fogásait, Faművesség című könyvében pedig gyakorlati útmutatóként adja át a hagyományt a következő nemzedéknek. Ezzel hitet tesz a folytatás mellett. Vállalása egyszerre tudományos, ismeretterjesztő és művészi, mert a személyiség egészét célozva formálja, alakítja környezetét – ahogyan azt a fával is teszi, közel a nyolcvanhoz. Erdőnyi fát emelt és faragott meg élete során!
A faművességnek ezer titka és fogása van. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megjelent kiadványban olvashatunk fákhoz fűződő hiedelmekről, szokásokról és az erdőgazdálkodás, fakitermelés kérdéseiről, módszereiről is; a szerző 470 rajzzal teszi hozzáférhetővé mesterségét: képet ad és praktikus ismereteket többek közt a faragásról, ácsolásról, bútorkészítésről, a háztáji faművességről, valamint a hangszerek és gyermekjátékok, játszóterek készítéséről.
Napjaink visszatérő tapasztalata, hogy végzetesen elvékonyodik a kötelék ember és természetes környezete között, egyre nyilvánvalóbbak a civilizációs betegségek. Mintha az Isten képére teremtett ember elfelejtette volna, honnan jön, és már nem tudná, hova tart. Körülötte zaj, kosz, szemét – felbillent az egyensúly, a mértéktartást felváltotta a mértéktelenség. Valójában a környezetvédelemről gondolkodik Szatyor Győző népi iparművész, amikor úgy fogalmaz: a természet felé fordulás nem független a lelki védelemtől.
Hogyan kerülnek lelki alapvetések egy faművességgel foglalkozó kötetbe? Miért fordítja a figyelmet a Kós Károly-díjas népi iparművész a közérzet, a közvetlen környezetből fakadó életérzések felé?
A fa elválaszthatatlan az emberiség történetétől. Alapanyagként megtalálható a népi építészetben, használati tárgyként az élet minden területén. Elődeink úgy alakították, úgy formálták fából készített eszközeiket, hogy azok ne csak jók, hanem szépek is legyenek: „ősidők óta munkálkodik a tökéletesre, szépre való törekvés, amely az évezredek folyamán az emberiség sajátos kultúrájává alakult" – mutat rá a szerző a kötet előszavában. Majd azt tanácsolja, hogy a megváltozott világból, a technikai civilizációból fakadó, elfajult vadhajtásokat tudatos kertészhittel visszanyessük. Az alkotás visszahat az alkotóra: „életfánkat" úgy kell alakítani, hogy az gyümölcsöt érleljen.
Minden nép művészete egyetemes, ugyanakkor sajátos, hiszen a rá jellemző jegyeket a földrajzi környezet és az életforma alakította, alakítja. A népművészet soha nem öncélú, amíg egy közösség szolgálatában áll. „Az alkotó közvetítésével ezek a tárgyak, eszközök nemcsak rendeltetésükben, hanem formai megjelenésükben is tükrözik a közösség igényeit, érzésvilágát. Azt is mondhatjuk, hogy »génjeikben« hordozzák az ember és a tárgy viszonyának történetét. Az ősművészet sejlik fel itt, ahol a praktikum és az esztétikum még szorosan kiegészítette egymást." – írja a szerző.
Milyen előzményekhez kapcsolódik Szatyor Győző munkája? Németh László egy 1934-es esszéjében az élet alaptényének nevezi, ha egy népcsoport meg tud kapaszkodni a földjén, a hagyományaiban. Kodály Zoltán 1937-ben úgy fogalmaz, hogy az általános emberit minden nép csak saját nemzeti sajátosságain át közelítheti meg. „A nép nem okmányokkal, de nyelvével, dalaival bizonyítja, hogy ő itt éli legtisztábban a nemzeti folytonosság életét ezer éve." – írja. Kodály, Bartók és Kós Károly nyomdokain indult el a hatvanas, hetvenes évek nomád nemzedéke, amelynek céljait Zelnik József így összegezte: „Újra élővé kell tenni a népművészetet, olyan tárgyakat készíteni, amelyek a hétköznapjaink részévé válnak, amelyekre szükségünk van, amelyeket használunk." Miközben a szocialista rendszer azon volt, hogy a sajátos, nemzeti jelleg feloldódjék a népek barátságában, a fiatal művészek olyasféle munkára szövetkeztek, amely a kanáltól a faragott széken át a fölépülő ház homlokzatáig magán hordja sajátos stílusjegyeit. „Táncosok, zenészek, énekesek, kézművesek, képzőművészek, építészek, írók, költők vettek részt ebben a küldetésben" – sorolja az eredményeket Galánfi András Kossuth-díjas népművész a kötet utószavában. – Könyvek, CD-k sokasága jelent meg, Szitner Andrea és Langráf Katalin a szövés, Lukovszki Ilona a bőrösök, Vidák István és Nagy Mari a nemez, kosárfonás és gyékényfonás könyvét készítette el. Szatyor Győző pedig a faművességét. Könyveikkel segítik az átörökítést, hogy a hagyományban megőrzött ismeretek újra mindennapi gyakorlattá váljanak.
(Szatyor Győző: Faművesség. Pannónia Könyvek, Pécs, 2024. Harmadik, bővített kiadás. Ára 3900 Ft)
Tóth Ida
Borítókép: Török Máté
Szatyor Győző népi iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a fa bűvöletében él. Szülőföldjén, az Ormánságban falusi faműves mesterektől tanulta el a kézművesség szakmai fogásait, Faművesség című könyvében pedig gyakorlati útmutatóként adja át a hagyományt a következő nemzedéknek. Ezzel hitet tesz a folytatás mellett. Vállalása egyszerre tudományos, ismeretterjesztő és művészi, mert a személyiség egészét célozva formálja, alakítja környezetét – ahogyan azt a fával is teszi, közel a nyolcvanhoz. Erdőnyi fát emelt és faragott meg élete során!
A faművességnek ezer titka és fogása van. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megjelent kiadványban olvashatunk fákhoz fűződő hiedelmekről, szokásokról és az erdőgazdálkodás, fakitermelés kérdéseiről, módszereiről is; a szerző 470 rajzzal teszi hozzáférhetővé mesterségét: képet ad és praktikus ismereteket többek közt a faragásról, ácsolásról, bútorkészítésről, a háztáji faművességről, valamint a hangszerek és gyermekjátékok, játszóterek készítéséről.
Napjaink visszatérő tapasztalata, hogy végzetesen elvékonyodik a kötelék ember és természetes környezete között, egyre nyilvánvalóbbak a civilizációs betegségek. Mintha az Isten képére teremtett ember elfelejtette volna, honnan jön, és már nem tudná, hova tart. Körülötte zaj, kosz, szemét – felbillent az egyensúly, a mértéktartást felváltotta a mértéktelenség. Valójában a környezetvédelemről gondolkodik Szatyor Győző népi iparművész, amikor úgy fogalmaz: a természet felé fordulás nem független a lelki védelemtől.
Hogyan kerülnek lelki alapvetések egy faművességgel foglalkozó kötetbe? Miért fordítja a figyelmet a Kós Károly-díjas népi iparművész a közérzet, a közvetlen környezetből fakadó életérzések felé?
A fa elválaszthatatlan az emberiség történetétől. Alapanyagként megtalálható a népi építészetben, használati tárgyként az élet minden területén. Elődeink úgy alakították, úgy formálták fából készített eszközeiket, hogy azok ne csak jók, hanem szépek is legyenek: „ősidők óta munkálkodik a tökéletesre, szépre való törekvés, amely az évezredek folyamán az emberiség sajátos kultúrájává alakult" – mutat rá a szerző a kötet előszavában. Majd azt tanácsolja, hogy a megváltozott világból, a technikai civilizációból fakadó, elfajult vadhajtásokat tudatos kertészhittel visszanyessük. Az alkotás visszahat az alkotóra: „életfánkat" úgy kell alakítani, hogy az gyümölcsöt érleljen.
Minden nép művészete egyetemes, ugyanakkor sajátos, hiszen a rá jellemző jegyeket a földrajzi környezet és az életforma alakította, alakítja. A népművészet soha nem öncélú, amíg egy közösség szolgálatában áll. „Az alkotó közvetítésével ezek a tárgyak, eszközök nemcsak rendeltetésükben, hanem formai megjelenésükben is tükrözik a közösség igényeit, érzésvilágát. Azt is mondhatjuk, hogy »génjeikben« hordozzák az ember és a tárgy viszonyának történetét. Az ősművészet sejlik fel itt, ahol a praktikum és az esztétikum még szorosan kiegészítette egymást." – írja a szerző.
Milyen előzményekhez kapcsolódik Szatyor Győző munkája? Németh László egy 1934-es esszéjében az élet alaptényének nevezi, ha egy népcsoport meg tud kapaszkodni a földjén, a hagyományaiban. Kodály Zoltán 1937-ben úgy fogalmaz, hogy az általános emberit minden nép csak saját nemzeti sajátosságain át közelítheti meg. „A nép nem okmányokkal, de nyelvével, dalaival bizonyítja, hogy ő itt éli legtisztábban a nemzeti folytonosság életét ezer éve." – írja. Kodály, Bartók és Kós Károly nyomdokain indult el a hatvanas, hetvenes évek nomád nemzedéke, amelynek céljait Zelnik József így összegezte: „Újra élővé kell tenni a népművészetet, olyan tárgyakat készíteni, amelyek a hétköznapjaink részévé válnak, amelyekre szükségünk van, amelyeket használunk." Miközben a szocialista rendszer azon volt, hogy a sajátos, nemzeti jelleg feloldódjék a népek barátságában, a fiatal művészek olyasféle munkára szövetkeztek, amely a kanáltól a faragott széken át a fölépülő ház homlokzatáig magán hordja sajátos stílusjegyeit. „Táncosok, zenészek, énekesek, kézművesek, képzőművészek, építészek, írók, költők vettek részt ebben a küldetésben" – sorolja az eredményeket Galánfi András Kossuth-díjas népművész a kötet utószavában. – Könyvek, CD-k sokasága jelent meg, Szitner Andrea és Langráf Katalin a szövés, Lukovszki Ilona a bőrösök, Vidák István és Nagy Mari a nemez, kosárfonás és gyékényfonás könyvét készítette el. Szatyor Győző pedig a faművességét. Könyveikkel segítik az átörökítést, hogy a hagyományban megőrzött ismeretek újra mindennapi gyakorlattá váljanak.
(Szatyor Győző: Faművesség. Pannónia Könyvek, Pécs, 2024. Harmadik, bővített kiadás. Ára 3900 Ft)
Tóth Ida
Borítókép: Török Máté
