Vetró Mihály egy életre elkötelezte magát a nemez mellett. Miért pont ez az anyag vált ilyen fontossá számára? Erről így nyilatkozott korábban: „Lenyűgöz, hogy az a puha, önmagában gyenge gyapjú az ember munkája által egy erős, szívós, tartós tárggyá lesz. Gondolkodhatok róla úgy, mintha rajzolnék, képszerűen, de kiléphetek vele több dimenzióba is."
Munkásságának középpontjáról már a kétezres évek eleje óta gyűjt adatokat. Azonban nemcsak a technika, a motívumok érdeklik, hanem azok a népcsoportok is, amelyek a nemezzel foglalkoznak. Az elmúlt húsz évben Anatólia, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Irán, Kazahsztán mestereit kereste fel, hogy tanuljon tőlük – róluk.
Kiállításainak száma meghaladja a hetvenet, csoportosan és önállóan is, de mindig fontos volt számára az oktatás is, így nem véletlen, hogy a Magyar Iparművészet (MI) szabadegyetemének első kurzusát ő tartja. A MI Újság Szabadegyetemen a következő két évben tizenkét tananyag szól a nemezről, amelyet a rendszeres cikkekből követhetnek majd az érdeklődők.


A kurzus összefoglalója immár elérhető a honlapon, láthatóvá vált tehát, hogy mely tizenkét téma alkotja majd a tananyagot. A sorozatban a sokéves gyökerektől indul a nemez vizsgálata, az egyes népek nemezkészítő hagyományai mellett a vándorok hajlékával, a belső-ázsiai lovasok sátraival folytatódik. A harmadik részben már motívumok is előkerülnek: a fény jelei a nemezen, a nemeztakarókon. A takarók mellett szó esik majd a nemezből készült tárolókról, fejfedőkről, lábbelikről és a viselkedést meghatározó viseletekről is. A kurzus utolsó harmadában a játék kerül előtérbe: maszkok, nemezből készített figurák mellett a nemez 20. századi újjáéledéséről, végül a nemezhez kapcsolható hiedelmekről tanulhatnak az érdeklődők.

WBE
Forrás: mmakademia.hu, magyar-iparmuveszet.hu