A 2022. november 15. és 18. között a Népfőiskola legismertebb épületében, a Kölcsey-házban zajló vetítések után a nézők találkozhattak a versenyfilmek alkotóival, kötetlen szakmai beszélgetéseket folytathattak a zsűri elnökével, dr. Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendezővel, érdemes művésszel, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetőjével és más bírálókkal is, köztük akadémikusainkkal, Gulyás Gyula Kossuth-díjas filmrendezővel, Tóth Klára Balázs Béla-díjas filmesztétával és Lezsák Sándor József Attila-díjas költővel, az MMA levelező tagjával, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnökével. 
A díjkiosztó ünnepség előtt a szintén zsűritag Kollarik Tamás Bánffy Miklós-díjas producer, jogász, egyetemi oktató, filmrendező beszélgetett Rofusz Ferenc rajzfilmrendezővel, a nemzet művészével.

A díjak kiosztása előtt Buglya Sándor értékelte a döntőbe jutott alkotásokat. Úgy fogalmazott, szerinte ez a világ legkülönlegesebb filmfesztiválja. Olyan fesztivál, ahol negyvenhárom zsűritag dönt, egyedül csak Lakiteleken van. Azért is különleges ez a fesztivál, mert a filmszakmának olyan területét képviseli, aminek korábban nem volt fesztiválja. A Lakiteleki Filmszemle huszonegy éve ad lehetőséget a kis közösségeknek, hogy megmutassák, mit tudnak. Az a huszonkét film, ami a versenyprogramba bekerült, nagyon nagy élményt jelentett a zsűri tagjai számára, és valóban megérdemlik az elismerést – hangsúlyozta a filmrendező-producer mint a zsűri elnöke. Hozzátette, azért is különleges még a fesztivál, mert a közönsége is széles társadalmi rétegből tevődik össze.
Lezsák Sándor házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, megemlékezett Sára Sándoról, kihangsúlyozva, hogy az elhunyt filmrendező, operatőr nélkül sem ez a filmszemle, sem a népfőiskola nem válhatott volna azzá, amivé kiteljesedett. Úgy fogalmazott, hogy Sára Sándor a magyar filmművészet egyik legendás személyisége volt, és – bár sok-sok embernek köszönhetjük, hogy itt, körülöttünk létrejött a Hungarikum Liget – Sára Sándor munkája a 80-as évek közepétől benne van ebben az építkezésben. Itt volt az 1987-es sátoros találkozón, azt követően is sokat jelentett az ő személyisége, erkölcse, tudása, tisztessége, művészete. Egy iránytű volt sokunk számára – hangsúlyozta a honatya, aki elmondta azt is, hogy nagyon magas volt a filmszemle versenyprogramjába került filmek minősége, így nehéz volt a zsűrinek meghoznia a döntést. Végezetül pedig reményét fejezte ki, hogy a Lakiteleki Filmszemlét a jövő esztendőben is meg tudják tartani.

A 21. Lakiteleki Filmszemle fődíját az Autóstoppal a szabadság felé című film alkotói nyerték el. A film rendezője: Zajti Ferenc. Kövér László, az Országgyűlés elnökének egymillió forintos különdíját és a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány 200 ezer forintos különdíját is ez az alkotás kapta.
A Csák János kulturális és innovációs miniszter által felajánlott egymillió forintos különdíjat A Te neved című film kapta, rendezője Domokos János.
A Magyar Művészeti Akadémia 500.000 forintos különdíját, valamint a FilmHungary és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem különdíját a Cs. Nagy Sándor által rendezett Láthatatlanok című alkotásnak ítélték.
Az MMA rendes tagja, Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas rendező Háborús szintér című filmje két különdíjat – a Mediaworks Hungary Zrt. 100.000 forintos különdíját és dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokának különdíját – is kiérdemelt.

A díjakat Buglya Sándor, Lezsák Sándor és Rofusz Ferenc közösen adták át. A díjazottak teljes listáját ide kattintva lehet letölteni.

„…az a lényeg, hogy eljöjjenek a barátaink"

A lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, a Nemzeti Művelődési Intézet, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (RETÖRKI) és a Dunaversitas Egyesület és más támogatók által meghirdetett pályázat ismét falvak, városok, iskolák, televíziók, filmkészítő közösségek 2015 után egyénileg vagy csoportosan készített magyar nyelvű munkáira fókuszált elsősorban. A nevezéseket öt kategóriában várták: Krónika (helyi híradók, aktuális közéleti riport- és sportműsorok), Korkép (filmtanulmányok a településről, filmszociográfia), művelődés (hungarikumok, helyi értékek), Portré, Fikciós műsorok (szórakoztató filmek, animációs, rajz- és kísérleti filmek). A Kölcsey házban zajló vetítések szünetében Buglya Sándort kérdeztük a filmfesztivál múltjáról és jelenéről.
 

Fókuszban a falusi, kisvárosi, egyetemi filmesek

– Kezdetben Lezsák Sándor azt szerette volna, ha Lakiteleken, a Népfőiskolán található, épülőfélben lévő Hungarikum Ligetben működne egy televízió stúdió és engem kért fel arra, hogy ezt tervezzem meg – emlékezett vissza Buglya Sándor. – Ez sajnos pénzhiány miatt nem valósulhatott meg, így jött a következő ötlet: mi lenne, ha csinálnánk egy filmszemlét? Akkoriban már járatos voltam amatőr és hivatásos filmszemlék szervezésében egyaránt, így már csak azt kellett eldöntenünk, hogy milyen jellegű mustrát kívánunk létrehozni. A már létező szemlék tematikáját áttekintve rögtön kitűnt, hogy a falusi, kisvárosi, egyetemi alkotóműhelyeknek nincsen fórumuk, amelyen alkotásaikkal jelen lehetnének. Emiatt kezdeményeztük ezt a programsorozatot immáron 21 évvel ezelőtt. Azóta egyre gyarapodnak a művészcsoportok, de eközben a szakma is átalakult. Nagyon sok minden megváltozott, többek között a központi támogatás módja egyablakos pályázati rendszerré vált.
 

Nézők a szomszédos településekről

A zsűri elnöke kiemelte, hogy a Lakiteleken zajló eseménysorozat egyaránt tekinthető független műhelyek és határon túli filmesek szemléjének. Sokáig Sára Sándor volt a zsűri elnöke, aztán élete utolsó éveiben már rá testálta ezt a feladatot, de jelenlétével továbbra is tekintélyt adott a rendezvénynek.
– Más szemlékhez képest újdonság, hogy a viszonylag nagylétszámú zsűriben kezdettől helyet foglalnak filmművészek mellett más művészeti ágak képviselői, szakújságírók, közéleti emberek és díjadományozók egyszerre – folytatta a filmrendező. – Az is fontos, hogy a környező településekről naponta hozzák buszokkal a nézőket, középiskolásokat, gyakran idős embereket is. Napjaink televíziós túlkínálatához képest kívánunk egy színvonalasabb ablakot is nyitni nekik a valóság ábrázolására. Fontos a nézőpontjuk, így az ő szavazataik alapján külön díjazzuk a filmeket.
Az idei 114 nevezés közül 22 filmet választott ki az előzsűri a szemlén való megmérettetésre. Az alkotóknak nagy kihívás, hogy a televízió „rácsszerkezete" miatt 52 percesnél hosszabbak nem lehetnek a filmek.         
– Ennek a szerkesztési elvnek megfelelni azonban gyakran csak úgy lehet, ha a filmesek erőszakot tesznek a saját anyagukon – jegyezte meg Buglya Sándor. – A reklámok miatt is bevezetett egyre szűkebb időkorlát ellehetetleníti őket abban, hogy elképzelésükhöz híven bemutassák leforgatott történeteiket.
 

Nem csak a díjkiosztóra helyezik a hangsúlyt

A szakmai zsűri döntése nyomán a szemlén idén is átadják az MMA Filmművészeti Tagozatának különdíját.
– Minden filmfesztiválon fontos a díjkiosztás, de Lakitelken legalább annyira fajsúlyosak a vetítéseket követő műhelybeszélgetések, illetve Lezsák Sándort idézve: „az a lényeg, hogy eljöjjenek a barátaink".

 
A Magyar Művészeti Akadémia, a FilmHungary és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem különdíját kiérdemlő Cs. Nagy Sándor által rendezett Láthatatlanok című dokumentumfilm három túlélő visszaemlékezéseit felhasználva, látványos animációs betétekkel is illusztrálva idézi fel a Pécs környéki férfiak, nők, egyetemisták, kiskatonák és bányászok „gerillaharcát" a szovjet hadsereggel szemben 1956 telén.


– Olyan ötvenhatos témát kerestem, amivel egyáltalán nem vagy alig foglalkoztak – mondta el Sashegyi Zsófia, a film forgatókönyvírója és szerkesztő-riportere. – A Szász Attila A berni követ című játékfilmjében elhangzó egyik mondat, „nem azért éltem túl a Corvin-közt meg a Mecseket, hogy packázz velem" nyomán kezdtem el kutatni a Pécs környékén vívott harcok dokumentumait. Eleinte forrásokat alig találtam. Rozs András levéltáros tanulmányában összegzi azoknak a túlélőknek a visszaemlékezéseit, akik 1990 után meséltek a fegyveres ellenállásról. Az egyik pécsi ötvenhatos Debreceni Lászlótól tudtam meg, hogy még életben van Tésenyi Ferenc, aki naplót vezetett a harcokról. Az általa leírtak és beszélgetéseink nyomán kezdett előttem kibontakozni a dokumentumfilm cselekménye. Lux Antal, Farkas József, valamint Tésenyi Ferenc élményein keresztül ismertetjük a forradalom leverése, a szovjet csapatok bevonulása utáni napok történéseit a Mecsek erdeiben. A helyismeretükre támaszkodó civilek szegényes fegyverzetükkel is komoly veszteségeket tudtak okozni az erdei terepen nehezen mozgó harckocsiknak, amelyekkel szemben tizenkét napon át – az országban legtovább – tartották magukat. A film évekig készült, mert sokáig nem sikerült támogatást szereznünk a forgatáshoz. Ennek ellenére óriási élmény volt a munka, hiszen hihetetlenül érdekes és a történészek által eddig feltáratlan epizódját fedeztük fel az ötvenhatos eseményeknek. Szeretnénk, ha minél többen láthatnák idősek és fiatalok egyaránt.