Több meglepetéssel is szolgál Takács Gábor művészettörténész Festő a világ közepén – Somogyi Győző élete és művészete című monográfiája. Kézbe véve a gazdagon illusztrált, keménytáblás, cérnafűzött, közel ötszász oldalas könyvet, már a védőborító feladja a leckét. Mit ábrázol: hegyek, völgyek vagy az emberi tenyér barázdáit? A könyvterv Ligetfalvi Zsolt munkáját dicséri. Az előzéklapnál tovább elsőre nem is jutok: címkék, értékelések, minősítések olvashatók kék nyomtatott betűkkel a narancssárga alapon. A színek komplementerek, kiegészítik egymást. Vajon a jelzők is? Somogyi Győzőről számtalan írás megjelent, riportfilmek is készültek az elmúlt évtizedekben, mégis meglepő, hányféleképpen címkézhető a nemzet művésze. Csak néhány példa: posztmodern, premodern, álnaiv, valóságfeltáró, végletekig torzító, zavarba ejtően realista, szívmeleg, gunyoros, érzelmes, groteszk, dokumentatív – és még hosszan sorolhatnánk az egymásnak ellentmondó jelzőket. Hogyan közelít ezek után a monográfus a jelenleg is alakuló, egyre bővülő életműhöz?

Somogyi Győző szinte üstökösként robbant be az 1970-es évek magyar művészeti életébe. A szakma mind a mai napig a korai szitanyomatokat, ezeket a balladisztikusan – kihagyásokkal és nagyításokkal – megformált, gyerekrajzokat idéző, esendőségükben is szerethető alakokat értékeli nagyra. A munkáspap, akinek művészi pályája Erdély Miklós budapesti baráti körében indult, hamarosan a Balaton-felvidéki Salföldön telepedett le, ahol a tájjal harmonizáló, élénk, tiszta színekben pompázó temperafestészete is megszületett. „Ennek a máig új és új műveket teremtő festészetnek és a nyolcvanas évektől születő színes hadtörténeti rajzoknak az értékelése, a fekete-fehér grafikákkal való összebékítése alaposan feladta a leckét a kritikusoknak. […] Márpedig csak a különböző műfajok együttes vizsgálata adhatja meg a kulcsot az életmű értelmezéséhez" – állapítja meg Takács Gábor.

Elöljáróban a művészettörténész leszögezi: a nemzet művésze életmódjával – a salföldi parasztgazdaság működtetésével, a Káli-medence természeti és kulturális értékeinek megőrzését célzó erőfeszítéseivel, történelmi hagyományőrző tevékenységével – legendás alakká vált a 20. század végének Magyarországán. Ám épp e legendák és azok az ideológiai törésvonalak, amelyek a rendszerváltozást követően meghatározták a hazai kulturális életet, szorították háttérbe az életmű művészeti szempontú elemzését. A kutatómunka, a források és alkotások számbavétele rengeteg kincset hozott felszínre. A művész feljegyzéseinek, levelezésének, az 1970-es, '80-as években született állambiztonsági iratoknak, a papi szolgálatból való felfüggesztése mögött álló egyházi per anyagának és sok más dokumentumnak az áttekintése alapvető szempontokkal járult hozzá a művek keletkezéstörténetéhez. Az életmű átfogó, tudományos igényű feldolgozása kiterjed az 1968-as egyháztörténeti disszertáció illusztrációira, a Szent Bábszínház figuráira, a játékkatonákra, az alkalmi grafikákra, továbbá az utóbbi tíz évben született festményekre és rajzokra. A mintegy négyszáz képet tartalmazó monográfiában személynévtár, kiállításjegyzék, bibliográfia és angol nyelvű összefoglalás is helyet kapott.

A kötet egyik erénye, hogy rámutat a grafikák és a festmények közötti folytonosságra, hiszen már a korai, fekete-fehér munkákkal párhuzamosan születtek élénk színvilágú zsírkréta rajzok, ahogy mind a mai napig jellemző Somogyi Győzőre, hogy több műfajban is alkot. „Megítélésem szerint az oeuvre egyediségét leginkább a művek funkciójából, a művész szerepfelfogásából lehet levezetni – írja Takács Gábor. – Somogyi Győző műveit nem pusztán esztétikai tárgyként, hanem az életet közvetlenül szolgáló, az ünnepekben és hétköznapokban részt vevő objektumokként értelmezhetjük, legyen szó festményről, grafikáról vagy könyvillusztrációról."

Már a monográfia címe is az élet és a művészet vágyott egységére utal – Somogyi ars poeticájára. „Úgy gondolom, hogy a juhász világnézete a helyes, aki a puszta közepén leszúrja a botját, ráteszi a kalapját, és azt mondja: itt a világ közepe. Fölfelé kell a viszonyítási pontot keresni, Isten felé, nem pedig földrajzilag és még kevésbé időben. A művésznek örök mércékhez kell magát mérnie" – vallja Somogyi Győző. E program jegyében formálódik ma is ez a régi korokból és a 20–21. század művészi irányzatainak eszköztárából egyaránt merítő, szépségben és gondolatokban gazdag, páratlan életmű.

(Takács Gábor Festő a világ közepén – Somogyi Győző élete és művészete. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2025, 488 oldal)

Tóth Ida

A Somogyi Győző-monográfia megjelenését a Magyar Művészeti Akadémia is támogatta. A szeptember 8-i könyvbemutatóról további információ:
https://bla.hu/esemeny/festo-a-vilag-kozepen-somogyi-gyozo-elete-es-muveszete/

A fényképek 2025. augusztus 23-án készültek a salföldi könyvbemutatón, fotó: Fábián Gusztáv