Egymásra fényképezett egek
Megnyílt Galánfiné Schmidt Teréz és Galánfi András kiállítása a Pesti Vigadóban
Egymásra fényképezett egek címmel július 2-án megnyílt Galánfiné Schmidt Teréz textilművész, Életfa díjas szövő szakoktató, szőnyegszövő, takács és Galánfi András Kossuth-díjas fafaragó iparművész, szobrász kiállítása a Pesti Vigadóban. Az eseményen köszöntőt mondott Richly Gábor, az MMA főtitkára, a tárlatot megnyitotta Vetró Mihály népművész, tanár. Moldvai csángó népdalokkal emelte a jó kedvet Petrás Mária Kossuth- és Príma Primissima díjas előadóművész és családja. A rendezvény házigazdája Kékedi László népi iparművész, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője volt.
Egymásra fényképezett egek címmel július 2-án megnyílt Galánfiné Schmidt Teréz textilművész, Életfa díjas szövő szakoktató, szőnyegszövő, takács és Galánfi András Kossuth-díjas fafaragó iparművész, szobrász kiállítása a Pesti Vigadóban. Az eseményen köszöntőt mondott Richly Gábor, az MMA főtitkára, a tárlatot megnyitotta Vetró Mihály népművész, tanár. Moldvai csángó népdalokkal emelte a jó kedvet Petrás Mária Kossuth- és Príma Primissima díjas előadóművész és családja. A rendezvény házigazdája Kékedi László népi iparművész, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője volt.
Köszöntőjében Richly Gábor a Népművészeti Tagozat összművészeti jellegét, valamint szerteágazó kapcsolatrendszerét hangsúlyozta a szakmával és a néphagyomány iránt érdeklődő legszélesebb közönséggel. „Tapasztalatom szerint a tagok nagyon figyelnek egymásra, számontartják egymás munkáját, egymás eredményeit – fejtette ki az MMA főtitkára. – A kiállító házaspárra különösen igazak ezek a meglátások: Galánfi András különféle anyagokkal – fával, kővel, vassal – briliánsan bánó, tárgyalkotó művész és előadóművész is egyben, a Galánfi házaspár kapcsolatrendszere kiterjedt, és különösen fontos számukra, hogy azt a tudást, amit megszereztek, a következő nemzedékeknek is átadják. Mindketten pedagógusok, életük jelentős szakasza a sokoldalú és komplex tudást adó nádudvari kézműves iskolához kapcsolódik – amiről őszintén úgy gondolom, hogy ilyen iskolából szükség lenne nem egyre, hanem tájegységenként legalább egyre az országban."
Richly Gábor, az MMA főtitkára köszöntötte a közönséget
Richly Gábor köszöntőjében felidézte személyes emlékeit a kiállító házaspár kézműves, nyári táboráról, továbbá Galánfi András aktivitásáról, tudatos jelenlétéről a Népművészeti Tagozat éltében.
Vetró Mihály népművész, tanár nyitotta meg mestere kiállítását
„Vannak pillanatok az életünkben, amelyek meghatározóak, még ha nem is fogjuk fel azonnal a jelentőségüket – fogalmazott megnyitóbeszédében Vetró Mihály népművész, tanár, az MMA rendes tagja. – Nekem 1978-ban volt egy ilyen pillanat az életemben, amikor kiváló festőművész, rajztanárom elhívott egy nyári táborba, a táborral pedig elmentünk Galánfi András műhelyébe. Teljesen lenyűgözött a látvány, még inkább az életmód és az a szemlélet, amellyel nála találkoztam. Andrásban az akkori, hivatalos vonulattól eltérően volt egyfajta oldottság, ami megmutatkozott abban is, ahogyan alkotott és abban is, ahogyan élt. Személyisége pillanatok alatt megérintett, kapcsolatunk találkozásaink alkalmával egyre erősödött, mígnem 2000-től jónéhány éven keresztül együtt tanítottunk a nádudvari kézműves iskolában."
Nagy érdeklődés kísérte a tárlat megnyitóját
A 1970-es években Galánfi András tagja lett a nomád nemzedéknek. Fafaragóként rönkbútorai révén vált ismertté, alkotásaival úgy tudta megmutatni a fa lelkét – Kiss Anna-idézettel élve – „mintha eleve rovott fákat nevelne az idő". A mester útja megidézi Fehérlófiát – erősítette meg Vetró Mihály. „A fanyűvőség állapotában az igazi kérdés: hogyan tudom magamra hajlítani a fát? A mesei hős a kőmorzsoló, majd a vasgyúró stációkon halad keresztül, és csak ily módon felvérteződve teljesítheti be a küldetését. Galánfi Andrást mesternek mondjuk, és ez a megszólítás feltételezi, hogy ő el is fogad bennünket tanítványának – hangsúlyozta Vetró Mihály. – Ha kimondom azt a szót, hogy mester, eszembe jut az a másik, aki halászni tanította a tanítványait, és azt az üzenetet hordozta, hogy van remény, van megváltás. Terike ezt úgy fogalmazta meg az iskolában, amikor megdicsérték a tanítványi körében végzett alkotómunkáját, hogy »mi csak végeztük a dolgunkat, és ha közben véletlenül majdnem sikerült megváltania világot, hát bocsánatot kérek…« Ha bementünk a szövőműhelybe, keresni kellett őt a lányok között, mert eggyé tudott válni a tanítványaival – egylényegűvé –, mester-tanítvány kapcsolataiból asszonybarátságok szövődtek. Terike úgy szövi a szőtteseit, hogy a keze munkája a gyökerekig, Közép-Ázsiáig, Szibériáig elvezet. Munkáiban felismerhetünk előképeket a magyarság évezredes történetéből, azonosíthatjuk a szkíták, a hunok, a honfoglalók motívumait. Csoda, ahogyan irányítja és rendezi a szálakat, csoda az is, ahogyan ez a tevékenység visszahat rá, hiszen alkotni csak rendezett lélekkel lehet."
Egymásra fényképezett egek
A megnyitóbeszédet követően Galánfi András is szót kért: „A kiállítás egyfajta leltár – mondta. – Számadás: mi az, ami még mozgat, amit még Isten segítségével szeretnék elvégezni Tulajdonképpen már csak neki szeretnék megfelelni."A népművészet mestereinek életmű-kiállítása megtekinthető 2025. augusztus 24-ig a Pesti Vigadóban.
Tóth Ida
Fotó Walter Péter
