Elhunyt Sajdik Ferenc grafikusművész, karikaturista, a nemzet művésze
Kilencvenhatodik életévében 2025. szeptember 19-én elhunyt Sajdik Ferenc grafikusművész, karikaturista. 2023 novemberében a Magyar Művészeti Akadémia Nemzet Művésze díj Bizottsága a Nemzet Művésze címet adományozta képzőművészeti területen Sajdik Ferenc részére, grafikusi és karikaturista életműve elismeréseként.
Hitvallása szerint: „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt." Mesefigurái éppúgy, mint híres művészportré sorozatának szereplői minden mozdulatukkal, arcvonásukkal beszélnek: történeteket, anekdotákat mondanak el. Város- és tájábrázolásai pedig a múlt század mágikus realista iskolájának legkiválóbb folytatásai, XXI. századi kiteljesítői. „Muris szakma: visszájáról kell nézni a világot" – így vall hivatásáról, a karikaturista pályáról Sajdik Ferenc grafikusművész. Ám akik ismerik a rajzait, az ő ceruzája nyomán híressé lett mesehősöket, vagy zsibongó városképeinek névtelen karaktereit, azok pontosan tudják: Sajdik Ferenc nem egyszerűen csak szemlél, hanem teremt is világokat. Saját, jellegzetesen „sajdikos" univerzumokat.
Legyen szó gyermek- és ifjúsági kötetekről, pénzügyi vagy épp egészségügyi témákról, Sajdik Ferenc grafikáinak a stílusa kompakt módon illeszkedik minden műfajhoz. A komoly könyveket közelebb varázsolja a mindennapokhoz, a humorosakat még szórakoztatóbbá, egyben filozofikusabbá teszik a rajzai. Karikatúráinak, mesekönyveinek, filmjeinek összetéveszthetetlen ismertetőjegyet ad a rajzi könnyedség, fesztelenség és a következetes stílustisztaság. Vonalai érzékenyek és kerekdedek, szeretnivalóan tarka színfoltokat adók. Figurái képesek számtalan alakot ölteni, az emberi lényből az állatiba, növényibe, tárgyiba oda- és visszaváltozni. Rajzairól a jó kedély és az örök emberség sugárzik.
Sajdik Ferenc
1930. augusztus 21-én született Neuenhagen bei Berlin-ben.
Iparrajziskolában tanult, nyomdásznak készült. 1949-től litográfusként dolgozott, majd a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett. Nemsokára közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi vicclap, amely hamarosan belső munkatársai sorába is felvette. Harminc éven át hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat. Több mint 300 könyvhöz - különösen ifjúsági és tankönyvekhez - készített illusztrációt, képei több generáció szívéhez nőttek.
1990 után – bár még jelentek meg karikatúrái magazinokban és napilapokban – mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híresek és máig igen népszerűek rajzfilmsorozatai, A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi. Csukás István meseíróval, a néhai nemzet művészével ketten együtt tökéletes szerzőpárost alkottak. Hogy miért? Erről így vallott egyszer: „Ő is azt írt, amit akart, én is azt rajzoltam, amit akartam." Halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek közösen: Gombóc Artúr, Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, Óriástüdejű Levegőfújó, Bátor Tintanyúl– s még hosszan sorolhatnánk.
Bázelben beválasztották a világ egyik legnagyobb karikatúra-múzeumában kiállított alkotók sorába.
Díjai: Munkácsy Mihály-díj (1977), Érdemes művész (1988), Szegedi Nyári Tárlat díja (1997), IV. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál 1. díj (2000), Arany Pálma díj, Cannes (2000), Budapest díszpolgára (2006), Prima Primissima díj (2012), Kossuth-díj (2013), Hazám-díj (2014), Magyar Örökség díj (2017), Nemzet Művésze díj (2023)
Legyen szó gyermek- és ifjúsági kötetekről, pénzügyi vagy épp egészségügyi témákról, Sajdik Ferenc grafikáinak a stílusa kompakt módon illeszkedik minden műfajhoz. A komoly könyveket közelebb varázsolja a mindennapokhoz, a humorosakat még szórakoztatóbbá, egyben filozofikusabbá teszik a rajzai. Karikatúráinak, mesekönyveinek, filmjeinek összetéveszthetetlen ismertetőjegyet ad a rajzi könnyedség, fesztelenség és a következetes stílustisztaság. Vonalai érzékenyek és kerekdedek, szeretnivalóan tarka színfoltokat adók. Figurái képesek számtalan alakot ölteni, az emberi lényből az állatiba, növényibe, tárgyiba oda- és visszaváltozni. Rajzairól a jó kedély és az örök emberség sugárzik.
Sajdik Ferenc
1930. augusztus 21-én született Neuenhagen bei Berlin-ben.
Iparrajziskolában tanult, nyomdásznak készült. 1949-től litográfusként dolgozott, majd a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett. Nemsokára közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi vicclap, amely hamarosan belső munkatársai sorába is felvette. Harminc éven át hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat. Több mint 300 könyvhöz - különösen ifjúsági és tankönyvekhez - készített illusztrációt, képei több generáció szívéhez nőttek.
1990 után – bár még jelentek meg karikatúrái magazinokban és napilapokban – mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híresek és máig igen népszerűek rajzfilmsorozatai, A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi. Csukás István meseíróval, a néhai nemzet művészével ketten együtt tökéletes szerzőpárost alkottak. Hogy miért? Erről így vallott egyszer: „Ő is azt írt, amit akart, én is azt rajzoltam, amit akartam." Halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek közösen: Gombóc Artúr, Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, Óriástüdejű Levegőfújó, Bátor Tintanyúl– s még hosszan sorolhatnánk.
Bázelben beválasztották a világ egyik legnagyobb karikatúra-múzeumában kiállított alkotók sorába.
Díjai: Munkácsy Mihály-díj (1977), Érdemes művész (1988), Szegedi Nyári Tárlat díja (1997), IV. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál 1. díj (2000), Arany Pálma díj, Cannes (2000), Budapest díszpolgára (2006), Prima Primissima díj (2012), Kossuth-díj (2013), Hazám-díj (2014), Magyar Örökség díj (2017), Nemzet Művésze díj (2023)
