Átadták a Film- és Fotóművészeti Tagozat elismeréseit

Öt művész részesült Elismerő Oklevélben vagy Életút-díjban

A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata Elismerő Oklevelet adományozott Fekete Ibolya filmrendező, forgatókönyvíró és Koncz Gabriella vágó részére kimagasló filmművészeti tevékenységük elismeréseként, valamint Molnár Zoltán fotográfus részére kimagasló fotóművészeti tevékenységéért. A Magyar Művészeti Akadémia Életút-díját Matkócsik András operatőr, valamint Tasnádi László fotóművész, művésztanár vehette át.


 
Tasnádi László fotóművészt Haris László, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja laudálta. Beszédében elmondta, Tasnádi László rendkívül sok témakörben és műfajban dolgozó művész, akit a tagozat egy emberként lelkesen szavazott meg erre az életműdíjra. Tasnádi sokkal több mint fotóművész, hiszen már 2002-ben, korát jóval megelőzve kezdett el a számítógéppel generált képek felé fordulni. A számítógépes képfeldolgozás és képmódosítás területén elért hatalmas teljesítménye és tapasztalata az, ami őt igazán méltóvá teszi erre a díjra. Haris László kiemelte azt is, tudomása szerint „a magyar fotográfusok között éppen Tasnádi László az, akinek a legnagyobb, legpontosabb értesülései és tapasztalatai vannak a számítógéppel generált képek területén, azaz ő tulajdonképpen a mesterséges intelligencia fotográfiában való felhasználásának a legkiválóbb szakembere. Tasnádi László bemutatkozó műsorában is kreatívan alkalmazta ezt a tapasztalatát: a képei vetítése alatt hallható szöveget mesterséges intelligencia olvasta fel, sőt a gyerekkorához készült fotó-illusztrációkat is egy ilyen szoftverrel készítette.


 
Fekete Ibolya filmrendező, forgatókönyvírót méltatta Dárday István, aki szerint Fekete Ibolya egész életében aktív volt a szakmában. Játékfilmeket, dokumentumfilmeket és a filmvilág és a vizualitás világát megjelenítő írásaiban, de különböző más formákban is, mindig olyan intenzíven tudósította a társadalmat, hogy végülis nemcsak mint művész, hanem mint alkotó segédmunkás is végigdolgozta az életét. Hozzátette azt is: amióta ismerik, az életük minden területén támogatták egymást. Fekete Ibolya beszédében kifejezte, hálás azért, hogy pályája éppen Dárday Istvánékkal kezdődhetett el és hálás a közöttük kialakult barátságért is.


 
„Molnár Zoltán nem kívülről szemléli a dolgokat" – emelte ki Haris László a díjazott fotográfus művészetét méltatva. „Nem megnyomja a fényképezőgép gombját, ha lát valami érdekeset. Ő mindig megtalálja azokat a pontokat, amikor a közegében, akikkel megismerkedik megtalálja az azonos szituációt." Hozzátette azt is: „ő mindig veszi a fáradtságot, hogy szóbaáll, megbeszéli a felvételt, ha szükséges, és minden körülmények között azonosul a helyzettel. Ez a fotográfusok fontos jellemzője, amit Molnár Zoltán tökéletességre fejlesztett." A fotóművész képeinek vetítése alatt Szüts Apor zongoraművész improvizációs játékát hallhatták a jelenlévők. Molnár Zoltán köszönő beszédében elmondta, mindenki készít az élete során legalább három jó képet, csak nem tudja róla, hogy az miért jó, vagy egyáltalán azt, hogy jó. „Engem ez foglalkoztat, ez motivál és ezt szeretném folytatni és átadni a következő generációnak is."


 
Zsigmond Dezső Koncz Gabriellát méltató laudációjában Síva istennőhöz hasonlította a Balázs Béla-díjas vágót: „Több feje és száz keze van. Egyszerre vág minimum három filmet, miközben hat helyre telefonál, s közben még vidáman beszélget a vágószobába beköszönőkkel is". Koncz Gabriella köszönő beszédében elmondta, a legizgalmasabb munka a vágóé legyen szó akár játékfilmről, akár dokumentumfilmről.


 
Matkócsik András művészetét méltató beszédében Zsigmond Dezső kiemelte az operatőr Eszkimó asszony című filmjének zárójelenetén végzett munkáját. Mint mondta, az alig két-három perc – mondhatni egy videóklip hosszúságú jelent szinte mindent elmond arról az operatőrről, fotóművészről, aki konkrét képekké formálta a rendező Xantus János gondolatait. Bresson Vétlen Baltazárának záró képsoraihoz hasonlította a munkát, melyet az egyik leghatásosabb, legfelemelőbb befejezésnek tart. Matkócsik András améltatást követően rendkívül szerényen nyilatkozott. Kifejezte örömét és háláját a Magyar Művészeti Akadémiának a jelölésért. Kiemelte azt is, meglepetés számára az esemény, hiszen egy ünnepélyes díjátadóra indult, nem számított azonban arra, hogy ennyi régi ismerőssel, baráttal, nagyszerű filmes és fotós szakemberekkel fog találkozni.
 
A díjátadón zongorán közreműködött Szüts Apor zongoraművész.

A Magyar Művészeti Akadémia azzal a céllal alapította az Életút-díjat, hogy az egyes művészeti területeken kiemelkedőt alkotó, érdemesült művészek munkáját elismerje, és kifejezze megbecsülését. Ezzel a díjjal vált teljessé az MMA 2018-ban indított, egész életpályát lefedő támogatási rendszere. Életútdíjban évente legfeljebb tizennyolc fő, tagozatonként két személy részesíthető, akik a támogatási időszak kezdetéig betöltötték a hatvanötödik életévüket.

A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának Elismerő Oklevele a Magyar Művészeti Akadémia által alapított olyan szakmai elismerés, amely az egyes művészeti területeken végzett kiemelkedő, illetve tartósan magas színvonalú tevékenységért adományozható az elnök, az elnökség vagy a tagozat akadémikusainak döntése alapján.

 
Kovács Antónia
Fotók: Nyírő Simon