A „Hit és Hűség – Sinkovits Imre emlékezete" díjat a színészlegenda fia, Sinkovits-Vitay András és Alapítványa hozta létre 2019-ben azzal az elhatározással, hogy azoknak a magyarországi és külhoni magyar jeles személyiségeknek adják át, akik a lehető legtöbbet tettek a magyar nyelvért és kultúráért, illetve akik a Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas színművész (1928–2001) által is elismert értékeket, eszmeiséget, gondolkodásmódot képviselik és viszik tovább. A díjazottak immár harmadik alkalommal olyan alkotók, művészek, akiknek munkája túlmutat a kiemelkedő szakmaiságon.
Az ünnepi eseményt dr. Sámuel Balázs, a Magyar Művészeti Akadémia Titkársága Főtitkári Titkárságának főosztályvezetője nyitotta meg. Beszédében a díj elnevezéséből, a hit és hűség szavakból indult ki. Utalt a Zápor utcában lévő két emléktáblára, Sinkovits Imrére és Sinkó Lászlóéra, ahol Sinkovits Imre felirata: „A hit, a hűség, a békesség és az összetartás tarthatja csak fenn a magyar nemzetet." Továbbá visszaemlékezett dr. Kucsera Tamás Gergely közelmúltban tartott székfoglalójára, ahol a zárszóban az elnökség részéről hozzászóló Kiss János Kossuth-díjas balettművész útravalója ez volt: „Kedves Tamás, soha ne veszítsd el a hitedet!" E két gondolat is alátámasztotta, hogy miért is olyan fontos a hit, mégis ennek definícióját az értelmező kéziszótárban kereste, de nem elégedett meg a válasszal, ezért a Bibliához fordult, ahol a hit meghatározása a „reménylett dolgok valósága" volt. Ízlelgette e szavakat, és összekapcsolta Sinkovits Imrével, aki a hitét nagyon mélyen megélő ember és művész volt. Alakításaiban nemcsak a szerep, hanem a magánember is megjelent. Erkölcsösség, jellemesség, tartás, ami Machbeth-ként, Mózesként vagy Tizedesként is jellemezte. Idézett tőle, mint olyan embertől, aki abban hisz, hogy a színház szebbé és jobbá teszi az embereket. „Hiszen a művész nem öncélúan dolgozik – mondta –, hanem egy közösség, egy nemzet részét képezi, amiért felelősséggel tartozik, és játéka szolgálat." A hit, hűség és elkötelezettség így kapcsolódik össze Sinkovits Imrével, zárta köszöntő szavait Sámuel Balázs.
A két konferáló a tavalyi egyik díjazott Császár Angela színművész és Sinkovits-Vitay András volt. Részt vett az ünnepségen Dráfi Mátyás is, aki két évvel ezelőtt kapta a díjat.
A korábbi díjazottakra való videós megemlékezés után került sor a 2021-es díjazottak, elsőként prof. dr. Kucsera Tamás Gergely eszmetörténész, filozófus, címzetes egyetemi tanár, művészetelméleti szakíró, filmes alkotó, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja és leköszönt főtitkárának laudációjára. „Az európai civilizáció a személyköziségen alapul. A kultúra, amely emberré tesz minket, közösségi létforma, egyszerre alapja és tárgya az életünknek" – kezdte a méltatást Sinkovits-Vitay András, majd oktatói-kutatói-kultúraszervező munkásságát emelte ki, aki mind a tudomány, mind a művészet területén jelentős szakmai múlttal bír. Tevékenységét több díjjal is elismerték, a művészethez kapcsolódó elméleti-oktatói-szervezői munkájáért 2014-ben elsőként vehette át a Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián-emlékérmét. Az állam 2017-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerte el a több mint 20 esztendős kulturális szerepvállalását. 2018-ban a kultúráért felelős miniszter két évtizedes és sokoldalú kultúraszervező tevékenysége mellett végzett kiemelkedő kulturális, valamint művészetigazgatási gyakorlati, illetve művészetelméleti szakírói, továbbá oktatói, szerkesztői munkásságáért Bánffy Miklós-díjjal ismerte el. 2021-ben pedig megkapta a Nagycsaládosok Országos Egyesületének díját. A méltató szavak után a díjazottról készült Hullámtörők című portréfilmből láthattak részletet a jelenlévők.
Prof. dr. Kucsera Tamás Gergely köszönő beszédében kihangsúlyozta, hogy nagy megtiszteltetésnek tartja a díjat, hiszen civil alapítvány értékelte több mint húszéves kulturális munkáját. Az MMA-ban főtitkárként eltöltött egy évtized Imre naptól Imre napig tartott, igaz akkor egy másik Imre, Makovecz Imre támogatásával kezdett a munkához. A Pesti Vigadó megnyitásakor azonban természetes volt, hogy a korábban posztumusz tiszteleti tagról, Sinkovits Imréről nevezzék el az V. emeleti színháztermet, hiszen Sinkovits Imre és Tolnay Klári volt a Makovecz-féle Magyar Művészeti Akadémia két színész tagja. A díjazott elmondta, hogy az 1990-es évek közepén kezdte el közéleti pályáját, és a magyarországi és a határon túli magyarság számára mindig egy volt, ebben a szellemben tevékenykedett civil, szakmai működésében, így készítették elő az MMA működéséről szóló törvényt is, hogy a határon túli és magyarországi tagok egyenrangúak legyenek a testületben. Azért is fontos számára ez a díj (más állami és művészeti, szakmai elismerések mellett), mert mindig közösséget alkotó magánemberként tette a dolgát, minden hivatalát a legközvetlenebbül, legemberibb módon töltötte be. Utalt arra, hogy ez a nap zárás és egyben új kezdet is az életében, hiszen tíz év után távozik az MMA főtitkári posztjáról, valamint, hogy november 4-e nemzeti gyásznap, és ehhez a gyásznaphoz kötődik Sinkovits Imre is, aki 1956-ban ikonná vált és színészmestersége, művészete magasan „a remélt dolgok valósággá válása" fölé emelte. Köszönő beszédét azzal zárta, hogy a közelmúltban készített – a köztelevízióban is bemutatott – dokumentumfilmet a színház és 1956 kapcsolatáról, amelyben megjelentek a színésznagyságok is, köztük természetesen Sinkovits Imre.
A díjat minden évben egy magyarországi és egy határon túli magyar kapja, olyanok, akik sokat tesznek, tettek a magyar nyelvért és kultúráért. A másik díjazott Kocsis István történész, irodalomtörténész, József Attila-díjas erdélyi magyar író, drámaíró volt. A díjazottak átvehették a Tihanyi Zsuzsanna, keramikus művész által készített kisplasztikát, amely a régi Nemzeti Színház oszlopát ábrázolja, Sinkovits Imre ön-karikatúrájával és aláírásával, Nagy-Magyarország bronz plakettjére vésve.
Az ünnepségen megemlékeztek a tavalyi másik díjazottról, Farkas Árpádról is, aki sajnos azóta már nincs köztünk.