Elhunyt Ágh István költő
Életének 88. évében október 19-én elhunyt Ágh István József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Ágh István költői-írói világképe nagyszabású és korszerű lírát és epikát eredményezett, amely a maga körén belül választ ad több, az ezredfordulón kiéleződő kérdésre. Így műveinek nemcsak jelene, hanem jövője is van. Ágh Istvánt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Eredeti neve Nagy István volt, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikált. Írói nevét 1968-ban hivatalosan is felvette. Felsőiszkázon született 1938. március 24-én, parasztcsaládban. Édesapja Nagy Béla (1884–1969), édesanyja Vas Erzsébet (1905–1995). Két nővére van, bátyja Nagy László (1925–1978) költő. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Tapolcán járt gimnáziumba (1952–1956). Budapesten az ELTE BTK magyar–könyvtár szakát végezte el (1956–1961).
1961-ben megnősült, felesége Lángh Zsuzsanna, Zsófia lányuk 1962-ben született. Öt év után elvált. 1968 óta felesége Széles Judit textilművész volt (+2021), Eszter lányuk 1972-ben született.
1961–1962-ben az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben volt könyvtáros. 1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatát vezette. 1975-ben az Új Írás versrovat-vezetője volt. 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet szerződtette munkatársnak irodalmi publicisztikára. 1997 óta a Hitel munkatársa volt. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású íróként alkotott. Első verseskönyve 1965-ben jelent meg, összegyűjtött verseit Boldog vérem címmel 1979-ben adták ki, válogatott és új versei (Mivé lettél, 1998) mellett tíz szépprózát, esszét és öt gyermekirodalmi műveket tartalmazó munkája látott napvilágot. Versfordításai jelentek meg a Mile Nedelkoszki versei (Nagy Lászlóval, 1982), a Miodrag Pavlović: Fényes és sötét ünnepek (többekkel, 1988) című kötetekben, továbbá számos antológiában bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből. A Magyar Művészeti Akadémia társadalmi egyesületnek 1992-től tagja. A Nemzet Művésze díjat 2014-ben kapta meg a tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítményéért, a líra és epika terén létrehozott egyaránt maradandó alkotásaiért.
Ágh István lírájában az emberközpontúság elvét megkérdőjelező számos tapasztalati tény és gondolati következtetés az ösztönt és a tudatot is a természetelvűség felé vezette. Ez költői szinten azért is kínálhatott eredményes fel- és megoldást, mert így az ember újra természeti lénynek tekinthető, s ezzel maga a személyiség is másként mutatkozik meg. Az ember halandó volta nemcsak biológiai, hanem történetfilozófiai, lételméleti és etikai vonatkozásaival is megjelenik: esendőségében, romlandóságában, veszendőségében. A váteszi költőszerep ezért is elképzelhetetlen ebben a világszemléletben. A veszendő ember arcához inkább illik az elégikus költészet, s a költőszerep visszaillesztése a többi emberi szerep rendjébe. Ha a természet rendjének az ember nem annyira kitüntetett pontja, talán a társadalomban sem annyira különleges a költő szerepe, bár különösnek számít, hiszen szándéka szerint ő valamifajta világmagyarázatot ad. Ágh István nem a költészet értelmére, nem a költő lehetséges szerepére kérdez rá, mert számára a létnek van értelme, még ha korlátozott is, mert a halandó nem válhat halhatatlanná, s így életcélja, a boldogság is korlátozott. A földi rend nem tökéletes, de rend, amely sokféleképpen behatárolja a személyiséget, mégis mozgásteret ad számára.
Ágh István próza- és esszéírói munkássága egyenértékű a líraival. Prózakötetei változatos műfaji érdeklődést mutatnak. Műfaji megnevezéseik: szociográfia, vallomás, családtörténet, kispróza, kisregény, regény, elbeszélésciklus, esszé. A hatvanas években ismét fellendült az irodalmi szociográfia műfaja. Munkalehetőséget is adott az íróknak, Ágh István számára azonban többet jelentett. Elemzően szembesülhetett gyerekkorának radikálisan változó világával, s a múltat és a jelent szembesítve nemcsak a család történetét, hanem a magyarságét is írta. Különösen olyan művében, mint a Dani uraságnak (1984), amelyben Berzsenyi Dánielnek mutatja be a szülőföld jelenkori állapotát, a jelenkornak pedig Berzsenyit és az ő korát. Közben a jelenkor is rétegzett: a közelmúlt és a ma épül egymásra.
A tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítménye az övé.A magyarsághoz kötődő és egyetemes, hagyományőrző és újító, a fejlődést megkérdőjelező és jövőtudatú. A tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítménye az övé. Sokműfajú alkotó, aki minden megnyilatkozásában kifejezi azt, hogy az irodalom értékeket teremt és közvetít a lehetséges olvasók, azaz minden létező és leendő ember számára.
Az MMA KIadó gondozásában a Közelképek írókról sorozatban 2015-ben jelent meg monográfia Ágh Istvánról Márkus Béla tollából.
Ágh Istvánt pályatársai és tisztelői nyolcvanadik születésnapja alkalmából 2018. március 23-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték. A költőt, aki a Digitális Irodalmi Akadémiának is tagja, a PIM, a Hitel folyóirat szerkesztősége, a Magyar Írószövetség, a Nap Kiadó és a Magyar Művészeti Akadémia is köszöntötte, többek között Kodolányi Gyula, Mezey Katalin és Szentmártoni János méltatta munkásságát. Az esten mutatták be Ágh István Dani uraságnak című, újra megjelenő esszékönyvét is.
Fontosabb díjak, elismerések:
1969, 1980 – József Attila-díj
1975 – TOT-díj
1978 – Ady-jutalom
1979, 1980, 1981 – a Móra Könyvkiadó Nívódíja
1984 – Életünk-díj
1984 – Vas Megye Tanácsa Irodalmi Nívódíja
1986 – Artisjus Irodalmi Díj
1988 – a Magvető Könyvkiadó Nívódíja
1989 – Kortárs-díj
1992 – Kossuth-díj
1993 – Nagy Imre-emlékplakett
1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány Díja
1998 – Az Év Könyve Jutalom
1999 – Tiszatáj-díj
2005 – Déry Tibor-díj
2009 – Prima-díj
2010 – Balassi Bálint-emlékkard
2010 – a Győri Könyvszalon alkotói díja
2014 – a Nemzet Művésze-díj
2019 – Újbuda díszpolgára
2023 – a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)
1961-ben megnősült, felesége Lángh Zsuzsanna, Zsófia lányuk 1962-ben született. Öt év után elvált. 1968 óta felesége Széles Judit textilművész volt (+2021), Eszter lányuk 1972-ben született.
1961–1962-ben az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben volt könyvtáros. 1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatát vezette. 1975-ben az Új Írás versrovat-vezetője volt. 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet szerződtette munkatársnak irodalmi publicisztikára. 1997 óta a Hitel munkatársa volt. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású íróként alkotott. Első verseskönyve 1965-ben jelent meg, összegyűjtött verseit Boldog vérem címmel 1979-ben adták ki, válogatott és új versei (Mivé lettél, 1998) mellett tíz szépprózát, esszét és öt gyermekirodalmi műveket tartalmazó munkája látott napvilágot. Versfordításai jelentek meg a Mile Nedelkoszki versei (Nagy Lászlóval, 1982), a Miodrag Pavlović: Fényes és sötét ünnepek (többekkel, 1988) című kötetekben, továbbá számos antológiában bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből. A Magyar Művészeti Akadémia társadalmi egyesületnek 1992-től tagja. A Nemzet Művésze díjat 2014-ben kapta meg a tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítményéért, a líra és epika terén létrehozott egyaránt maradandó alkotásaiért.
Ágh István lírájában az emberközpontúság elvét megkérdőjelező számos tapasztalati tény és gondolati következtetés az ösztönt és a tudatot is a természetelvűség felé vezette. Ez költői szinten azért is kínálhatott eredményes fel- és megoldást, mert így az ember újra természeti lénynek tekinthető, s ezzel maga a személyiség is másként mutatkozik meg. Az ember halandó volta nemcsak biológiai, hanem történetfilozófiai, lételméleti és etikai vonatkozásaival is megjelenik: esendőségében, romlandóságában, veszendőségében. A váteszi költőszerep ezért is elképzelhetetlen ebben a világszemléletben. A veszendő ember arcához inkább illik az elégikus költészet, s a költőszerep visszaillesztése a többi emberi szerep rendjébe. Ha a természet rendjének az ember nem annyira kitüntetett pontja, talán a társadalomban sem annyira különleges a költő szerepe, bár különösnek számít, hiszen szándéka szerint ő valamifajta világmagyarázatot ad. Ágh István nem a költészet értelmére, nem a költő lehetséges szerepére kérdez rá, mert számára a létnek van értelme, még ha korlátozott is, mert a halandó nem válhat halhatatlanná, s így életcélja, a boldogság is korlátozott. A földi rend nem tökéletes, de rend, amely sokféleképpen behatárolja a személyiséget, mégis mozgásteret ad számára.
Ágh István próza- és esszéírói munkássága egyenértékű a líraival. Prózakötetei változatos műfaji érdeklődést mutatnak. Műfaji megnevezéseik: szociográfia, vallomás, családtörténet, kispróza, kisregény, regény, elbeszélésciklus, esszé. A hatvanas években ismét fellendült az irodalmi szociográfia műfaja. Munkalehetőséget is adott az íróknak, Ágh István számára azonban többet jelentett. Elemzően szembesülhetett gyerekkorának radikálisan változó világával, s a múltat és a jelent szembesítve nemcsak a család történetét, hanem a magyarságét is írta. Különösen olyan művében, mint a Dani uraságnak (1984), amelyben Berzsenyi Dánielnek mutatja be a szülőföld jelenkori állapotát, a jelenkornak pedig Berzsenyit és az ő korát. Közben a jelenkor is rétegzett: a közelmúlt és a ma épül egymásra.
A tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítménye az övé.A magyarsághoz kötődő és egyetemes, hagyományőrző és újító, a fejlődést megkérdőjelező és jövőtudatú. A tágabb ezredforduló magyar irodalmának egyik legjelentősebb teljesítménye az övé. Sokműfajú alkotó, aki minden megnyilatkozásában kifejezi azt, hogy az irodalom értékeket teremt és közvetít a lehetséges olvasók, azaz minden létező és leendő ember számára.
Az MMA KIadó gondozásában a Közelképek írókról sorozatban 2015-ben jelent meg monográfia Ágh Istvánról Márkus Béla tollából.
Ágh Istvánt pályatársai és tisztelői nyolcvanadik születésnapja alkalmából 2018. március 23-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték. A költőt, aki a Digitális Irodalmi Akadémiának is tagja, a PIM, a Hitel folyóirat szerkesztősége, a Magyar Írószövetség, a Nap Kiadó és a Magyar Művészeti Akadémia is köszöntötte, többek között Kodolányi Gyula, Mezey Katalin és Szentmártoni János méltatta munkásságát. Az esten mutatták be Ágh István Dani uraságnak című, újra megjelenő esszékönyvét is.
Részlet Ágh István portréfilmjéből
Fontosabb díjak, elismerések:
1969, 1980 – József Attila-díj
1975 – TOT-díj
1978 – Ady-jutalom
1979, 1980, 1981 – a Móra Könyvkiadó Nívódíja
1984 – Életünk-díj
1984 – Vas Megye Tanácsa Irodalmi Nívódíja
1986 – Artisjus Irodalmi Díj
1988 – a Magvető Könyvkiadó Nívódíja
1989 – Kortárs-díj
1992 – Kossuth-díj
1993 – Nagy Imre-emlékplakett
1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány Díja
1998 – Az Év Könyve Jutalom
1999 – Tiszatáj-díj
2005 – Déry Tibor-díj
2009 – Prima-díj
2010 – Balassi Bálint-emlékkard
2010 – a Győri Könyvszalon alkotói díja
2014 – a Nemzet Művésze-díj
2019 – Újbuda díszpolgára
2023 – a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)
