Pásztoraranyozás
Szarvasösvényen Gosztonyi Zoltánnal
A Pesti Vigadóban június 22-ig, vasárnapig látogatható Gosztonyi Zoltán, a népművészet mestere, az MMA levelező tagja „Szarvasösvényen" – faragva, karcolozva fából, csontból, szaruból című életmű-kiállítása. A faragómester mindeközben már az Id. Kapoli Antal emlékére megnyíló, XXXIV. Országos Faragópályázat kiállítására készül – a június 21-i megnyitóhoz és díjátadóhoz kapcsolódó kaposvári konferencián előadást tart többek között Harangozó Imre néprajzkutató, az MMA levelező tagja Pásztoraink képfaragó és képmetsző művészetének látásmódja címmel.
A Pesti Vigadóban június 22-ig, vasárnapig látogatható Gosztonyi Zoltán, a népművészet mestere, az MMA levelező tagja „Szarvasösvényen" – faragva, karcolozva fából, csontból, szaruból című életmű-kiállítása. A faragómester mindeközben már az Id. Kapoli Antal emlékére megnyíló, XXXIV. Országos Faragópályázat kiállítására készül – a június 21-i megnyitóhoz és díjátadóhoz kapcsolódó kaposvári konferencián előadást tart többek között Harangozó Imre néprajzkutató, az MMA levelező tagja Pásztoraink képfaragó és képmetsző művészetének látásmódja címmel.
Gosztonyi Zoltán a Somogy Megyei Népművészeti Egyesület (SMNE) elnökeként fáradhatatlan képviselője és szószólója a népművészet ügyének, munkássága helyet kapott a Kaposvári és a Somogyi Értéktárban. Hogyan kezdődött? Tárlatvezetésén a faragómester erre is kitért a Pesti Vigadóban, ahova a diákjaival érkezett Vetró Mihály népművész, a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium tanára, az MMA rendes tagja.
A kronológiában és a „Szarvasösvényen" című kiállításon is az első egy hasábfa, amelyről a faragómester elmondta: szög, csavarhúzó, kalapács, kisbalta, bicska meg a hasábfa – hiszen azzal fűtöttek a kályhában –, kéznél volt gyerekkorában Balatonszemesen, ezekkel bíbelődött, és faragott virágot „ANYA" felirattal. „Édesanyám hagyatékából került elő, meg is döbbentem: »Hát ez még megvan?« Szívem szerint tűzre dobnám, de nem tehetem, mert benne van az elmúlt hatvan évem." – idézte fel a kezdeti lépéseket a népművész."
Az édesanya személye meghatározó: családjával Erdélyből települt át a második bécsi döntés után, a helyi iskolában énekkart, tánckart vezetett, Gosztonyi Zoltánra a meséivel is nagy hatással volt, mégis, amikor pályaválasztásra került a sor, csak annyit mondott: kisfiam, nagyon rosszul adja ki magát, ha a tanárnőnek a fia asztalosnak megy… „Degradálónak érezte, hogy kétkezi munkából akarok megélni – magyarázta a népművész –, így aztán jöttek a vargabetűk, de a végén mégiscsak a faragásnál kötöttem ki."
Népművészeti alkotásnál első számú követelmény, hogy használati tárgy legyen – osztotta meg tapasztalatait a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium diákjaival a mester –, érdemes tehát körülnézni, milyen szerepe, jelentősége lehet a kezünk munkájának mai, modern korunkban. – „Bár a zsebünkben hordjuk a világot – a mobiltelefonunkat –, tapasztalatom szerint egyre többen fordulnak a helyi érdekességek, kuriózumok felé. Több száz, estenként több ezer éves hagyományunkat művelve mi magunk is többek leszünk" – erősítette meg az alkotó a tárlatvezetésen.
Mestereiről Gosztonyi Zoltán elmondta: középiskolás korában néptáncosként kezdett ismerkedni a hagyománnyal Kaposváron, ahol faragó szakkör is működött a művelődési házban. Varga László és Szőke István egy idő után odaszólt neki: „Figyelj, ha ez téged ennyire érdekel, gyere bátran, a többi helyen is mi tartjuk foglalkozásokat!" Innentől minden estére jutott faragó szakkör, ahol Gosztonyi segítséget kapott a faanyag kiválasztásában, a gépi előkészítésben – és egyáltalán odaengedték őt a fűrészgéphez. Lassanként beavatódott a mesterségbe.
„A nyári továbbképző táborokba Somogy megye különböző részeiből érkeztek pásztorok, akik a háziipari szövetkezet tagjai voltak már abban az időben. Az ötvenes években jött létre az egész országot behálózó háziipari szövetkezet, ami kedvezett azoknak, akik falun vagy tanyán éltek, mert otthon dolgozhattak, és mellette kertet műveltek, állatot tartottak – mesélte a fiataloknak Gosztonyi Zoltán. – Az idős mesterek, Tóth Mihály, Fehér Lajos, Jancsekity János, Nagy Ferenc az apám korosztályához tartoztak, faragás közben meséltek az életükről – a legtöbbjük a háborút is megjárta –, és persze elláttak a tanácsaikkal. Egész nap együtt voltunk huszonéves fiatalok meg a hetvenéves mesterek."
Gosztonyi alapanyagválasztása, díszítőtechnikája az egykori, somogyi pásztorfaragásban gyökerezik. Faragványainak tervezése elmélyült néprajzi, történelmi, régészeti kutatásokra épül, a pásztorművészeti hagyomány mellett a honfoglalás és az Árpád-kor kulturális hagyatéka is feltűnik témaválasztásaiban, díszítő motívumaiban.
Alkotásairól a népművész elmondta: a kanásztülök eredetileg harci kürt volt, amit kár lenne átengedni a feledésnek, hiszen a gyökereinkre, lovas, nomád őseinkre emlékeztet bennünket. A mester kezében a harci eszköz új funkciót kapott, történelmi események képsorait karcolja a tülökre, a legendákban őrzött Szent László alakját vagy a népdalokban megénekelt Molnár Anna, Patkó Bandi balladáját. Különlegesen míves – mesélő – tárgyak jönnek így létre.
A pásztorok díszítési technikái közé tartozik a karcolozás, a spanyolozás és a pásztoraranyozás – utóbbi elnevezés Gosztonyi találmánya. „Nyelvújításáról" elmondta: „sárgításnak hívták azt az eljárást, amelyet hagyományosan vérehulló fecskefűvel végeztek a régi mesterek. A pásztoraranyozás kifejezőbb, hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy a tört fehér csont szép, napsárga színt kap, hanem ez a színezés egyúttal fel is ragyogtatja a tárgy felületét."
A „Szarvasösvényen" – faragva, karcolozva fából, csontból, szaruból című kiállítás még ezen a héten, június 22-ig megtekinthető az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. Gosztonyi Zoltán mindeközben már az Id. Kapoli Antal emlékére megnyíló, XXXIV. Országos Faragópályázat kiállítására készül – a megnyitóhoz és díjátadóhoz kapcsolódó konferencián előadást tart többek között Harangozó Imre, Erdélyi Zsuzsanna-díjas néprajzkutató, az MMA levelező tagja Pásztoraink képfaragó és képmetsző művészetének látásmódja címmel. A konferencia levezető elnöke Gosztonyi Zoltán népi iparművész, az SMNE elnöke lesz 2025. június 21-én Kaposváron, a Vármegyeháza dísztermében.
Tóth Ida
A kronológiában és a „Szarvasösvényen" című kiállításon is az első egy hasábfa, amelyről a faragómester elmondta: szög, csavarhúzó, kalapács, kisbalta, bicska meg a hasábfa – hiszen azzal fűtöttek a kályhában –, kéznél volt gyerekkorában Balatonszemesen, ezekkel bíbelődött, és faragott virágot „ANYA" felirattal. „Édesanyám hagyatékából került elő, meg is döbbentem: »Hát ez még megvan?« Szívem szerint tűzre dobnám, de nem tehetem, mert benne van az elmúlt hatvan évem." – idézte fel a kezdeti lépéseket a népművész."
Az édesanya személye meghatározó: családjával Erdélyből települt át a második bécsi döntés után, a helyi iskolában énekkart, tánckart vezetett, Gosztonyi Zoltánra a meséivel is nagy hatással volt, mégis, amikor pályaválasztásra került a sor, csak annyit mondott: kisfiam, nagyon rosszul adja ki magát, ha a tanárnőnek a fia asztalosnak megy… „Degradálónak érezte, hogy kétkezi munkából akarok megélni – magyarázta a népművész –, így aztán jöttek a vargabetűk, de a végén mégiscsak a faragásnál kötöttem ki."
Népművészeti alkotásnál első számú követelmény, hogy használati tárgy legyen – osztotta meg tapasztalatait a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium diákjaival a mester –, érdemes tehát körülnézni, milyen szerepe, jelentősége lehet a kezünk munkájának mai, modern korunkban. – „Bár a zsebünkben hordjuk a világot – a mobiltelefonunkat –, tapasztalatom szerint egyre többen fordulnak a helyi érdekességek, kuriózumok felé. Több száz, estenként több ezer éves hagyományunkat művelve mi magunk is többek leszünk" – erősítette meg az alkotó a tárlatvezetésen.
Mestereiről Gosztonyi Zoltán elmondta: középiskolás korában néptáncosként kezdett ismerkedni a hagyománnyal Kaposváron, ahol faragó szakkör is működött a művelődési házban. Varga László és Szőke István egy idő után odaszólt neki: „Figyelj, ha ez téged ennyire érdekel, gyere bátran, a többi helyen is mi tartjuk foglalkozásokat!" Innentől minden estére jutott faragó szakkör, ahol Gosztonyi segítséget kapott a faanyag kiválasztásában, a gépi előkészítésben – és egyáltalán odaengedték őt a fűrészgéphez. Lassanként beavatódott a mesterségbe.
„A nyári továbbképző táborokba Somogy megye különböző részeiből érkeztek pásztorok, akik a háziipari szövetkezet tagjai voltak már abban az időben. Az ötvenes években jött létre az egész országot behálózó háziipari szövetkezet, ami kedvezett azoknak, akik falun vagy tanyán éltek, mert otthon dolgozhattak, és mellette kertet műveltek, állatot tartottak – mesélte a fiataloknak Gosztonyi Zoltán. – Az idős mesterek, Tóth Mihály, Fehér Lajos, Jancsekity János, Nagy Ferenc az apám korosztályához tartoztak, faragás közben meséltek az életükről – a legtöbbjük a háborút is megjárta –, és persze elláttak a tanácsaikkal. Egész nap együtt voltunk huszonéves fiatalok meg a hetvenéves mesterek."
Gosztonyi alapanyagválasztása, díszítőtechnikája az egykori, somogyi pásztorfaragásban gyökerezik. Faragványainak tervezése elmélyült néprajzi, történelmi, régészeti kutatásokra épül, a pásztorművészeti hagyomány mellett a honfoglalás és az Árpád-kor kulturális hagyatéka is feltűnik témaválasztásaiban, díszítő motívumaiban.
Alkotásairól a népművész elmondta: a kanásztülök eredetileg harci kürt volt, amit kár lenne átengedni a feledésnek, hiszen a gyökereinkre, lovas, nomád őseinkre emlékeztet bennünket. A mester kezében a harci eszköz új funkciót kapott, történelmi események képsorait karcolja a tülökre, a legendákban őrzött Szent László alakját vagy a népdalokban megénekelt Molnár Anna, Patkó Bandi balladáját. Különlegesen míves – mesélő – tárgyak jönnek így létre.
A pásztorok díszítési technikái közé tartozik a karcolozás, a spanyolozás és a pásztoraranyozás – utóbbi elnevezés Gosztonyi találmánya. „Nyelvújításáról" elmondta: „sárgításnak hívták azt az eljárást, amelyet hagyományosan vérehulló fecskefűvel végeztek a régi mesterek. A pásztoraranyozás kifejezőbb, hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy a tört fehér csont szép, napsárga színt kap, hanem ez a színezés egyúttal fel is ragyogtatja a tárgy felületét."
A „Szarvasösvényen" – faragva, karcolozva fából, csontból, szaruból című kiállítás még ezen a héten, június 22-ig megtekinthető az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. Gosztonyi Zoltán mindeközben már az Id. Kapoli Antal emlékére megnyíló, XXXIV. Országos Faragópályázat kiállítására készül – a megnyitóhoz és díjátadóhoz kapcsolódó konferencián előadást tart többek között Harangozó Imre, Erdélyi Zsuzsanna-díjas néprajzkutató, az MMA levelező tagja Pásztoraink képfaragó és képmetsző művészetének látásmódja címmel. A konferencia levezető elnöke Gosztonyi Zoltán népi iparművész, az SMNE elnöke lesz 2025. június 21-én Kaposváron, a Vármegyeháza dísztermében.
Tóth Ida
