Pejkó fut át az udvaron az 1975-ös Regösének című filmben. Karámfák mögül kíváncsi szemek villannak, izgatottam szaglászó orrok törleszkednek Nagy László tenyerébe. A költő játszik. Ujja a csikók orra, szája körül babrál, hogy előhívja a tanult szavakat, kifeszített tenyerében érzi az érdes nyelv ritmusát – Fehérlófiának hihetnénk, akit a rá irányuló tekintetek költővé avattak. A faluközösség nézi, tanulja tőle, és mondja a verset: „Ne rejtőzz, ne rejtőzz / apám a berekben, / jövök ide énekeddel, / torkodból vettem, / haj rege rege rege, /haj rege rajta…" Nemzedékek kapcsolódnak hozzá bizalommal, mozdulattal, gondolattal, alkotással határainkon innen és túl. Zeneművel és irodalommal, népművészettel, tánccal, rajzzal, építészeti koncepcióval, filmes és fotóművészeti alkotással.  Az MMA Művészetelméleti Tagozata Nagy László születésének századi évfordulója alkalmából összművészeti tematikájú konferenciáján járta körül a Kossuth-díjas költő, műfordító, grafikus kapcsolódási pontjait a különböző művészeti ágakhoz. A „Szólítlak, hattyú" – A költő és a társművészetek című konferencián előadást tartott többek között Jánosi Zoltán, Sulyok Miklós, Móser Zoltán, Tóth Klára, Vári Fábián László, fellépett továbbá Lukács Sándor színművész, Sebő Ferenc előadóművész, népzenekutató és Soós Réka népdalénekes, az MMA ösztöndíjasa 2025. június 10-én a Pesti Vigadó Makovecz termében.

Jánosi Zoltán irodalomtörténész, az MMA levelező tagja, a konferencia szervezője köszöntőjében elmondta: a Veszprém megyei Felsőiszkázon 1925. július 17-én született Nagy László centenáriumi ünnepségsorozata már elkezdődött: Nyíregyházán A „Versben bújdosó" címmel rendeztek konferenciát áprilisban, néhány hete pedig bolgár képzőművészek Nagy Lászlóról készített alkotásai érkeztek hazánkba a szmoljani emlékházból.

Mit jelentett Nagy László költészete, személyiségének ereje a rendszerváltozás előtt? „Ott volt az arcképe a kollégiumi szobák falán, és a fejünkben ott voltak a Nagy László-idézetek" – erősítette meg az irodalomtörténész. – Szállóigévé váltak sorai: „Gyönyörűm, te segíts engem!"; „Az ember nem adhatja meg magát. Se a hatalmas bánatnak, se bármilyen »dögvész-országnak«; „S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!" Nagy László élni segített bennünket – utalt Jánosi Zoltán irodalomtörténész a József Attila-díjas Tóth Erzsébet Nagy László örökzöldben című versére: „ott van a fehér selymeken / arcát a szél már egy zászlóval összetévesztheti / de itt hagyott egy örökzöld trónt a hóesésben / itt hagyta a haza esélyét híd alatt alvó életünknek / és már önti az idő a harangot belőle / már hangjánál ebédelünk hangjánál szeretünk / hangjánál halunk meg…"

A költői életmű kritikai, majd irodalomtörténeti feldolgozása a magyar lírában több mint hetven esztendőre tekint vissza. Nagy László első nyomtatott verse – Tasi József kutatásai szerint – 1946. december 6-án a Népi Ifjúságban látott napvilágot Éjfél címmel, az életében utolsó megjelent alkotása, a Hószakadás a szívre pedig az Élet és Irodalomban jelent meg 1978. január 21-én, pár nappal a halála előtt. Műveiről a múlt század közepétől több száz tanulmány, cikk és számos – összesen mintegy négyezer oldalt kitevő – könyv és egyéb értelmező kiadvány jelent meg. Az MMA Művészetelméleti Tagozatának jubileumi konferenciája éppen ezért nem a már feltárt irodalomtörténeti jelentőségnek, a sokféle szemszögből értelmezett poétikai tartalmaknak fölrajzolására törekedett, hanem a költőnek a társművészetekre gyakorolt hatását, a velük kialakult kapcsolatait és életműve társadalmi, történelmi folyamatokra adott ösztönzéseit kívánta megmutatni. Jánosi Zoltán a konferencia szervezőjeként arra a kultúrtörténetben már sokszorosan igazolt tapasztalatra épített, hogy egy-egy kiemelkedő alkotó nem csupán a maga elsődlegesen választott művészeti ágában hoz létre nagyszerű műveket, hanem más művészeti ágakat is eredményesen művel, kreatív és hosszan tartó hatást gyakorol továbbá a művészet más területeire, sőt átfogóbb kulturális vagy társadalmi folyamatokra is.

A köszöntő szavakat Jánosi Zoltán irodalomtörténész Nagy László arcképe – a társművészetek tükrében című előadása követte, majd a száz éve született költő Csodafiu-szarvas és Bartók című versei hangzottak el Lukács Sándor színművész tolmácsolásában. A zeneművészeti blokkban Ordasi Péter karnagy Nagy László verseinek szerepét hangsúlyozta a 20. századi magyar kórusművészet megújulásában, Windhager Ákos művelődéstörténész pedig Soproni József III. szimfóniájáról beszélt „Jönnek a harangok értem" címmel. Szepessy Béla István grafikusművész, egyetemi tanár Nagy László képzőművészeti örökségére mutatott rá, míg Sulyok Miklós építésztörténeti előadása a Tulipán-vitában tárgyalta Nagy László szerepét.

A tanácskozás délutáni programja Sebő Ferenc énekelt verseivel indult, majd Móser Zoltán fotóművész elevenítette fel találkozását Nagy Lászlóval és Ágh Istvánnal az elhagyott szülőházban.

Tóth Klára filmesztéta részleteket mutatott be a Regősének és a Nagy László költővel Kormos István beszélget című dokumentumfilmekből, utóbbiban elhangzott a szállóigévé vált üzenet is a jövő nemzedékének – nekünk: "Ha lesz emberi arcuk, csókolom őket." Deák-Sárosi László filmesztéta előadásában felidézte, hogy az 1970-es években tárgyszerűen, még inkább együttérzően a Dont megjárt katonákról beszélni nem lehetett. Nagy László Hószakadás című filmhez fűzött kritikai észrevételeit először naplóbejegyzésként írta meg, késő átdolgozta verssé, Hószakadás a szívre címmel ez lett a hattyúdala: kilenc nappal a halála előtt jelent meg az Élet és Irodalomban.

Milyen hatások alakították a költő bolgár élményeit, és hogyan szervesültek ezek az életműbe? Arató György Egy varázslat emlékei című, érzékletes képanyaggal illusztrált előadásában Nagy László bolgár kapcsolatairól beszélt.

Vári Fábián László A cédrusember fénye – a határokon túl című előadásában elmondta: 17 évesen, a költészet iránt már fogékonyan, erősen felkavart lélekkel tette le Nagy László egyik kötetét. Hosszú út vezetett a felismerésig: „a titokzatos Nagy Lászlóban József Attila lelke munkálkodik…" S mikor a kolozsvári Korunktól felkérést kapott a 20. század tíz legszebb versének megnevezésére, listájában a Gyümölcsoltó című költemény is szerepelt.

Tóth Ida
Fotó: Nyirő Simon