A népszerű tárlat óta tudjuk a kortárs a képzőművészet talán utolsó polihisztorától, Szemadám György festőművész írótól, hogy a „quodlibet" kifejezés valójában a zenében használatos elsősorban. Azt jelenti szó szerint: „amiket szeretek", de úgy is értelmezhetjük: „válogatás a kedvencekből" vagy „a legjobbak". A kiállított munkák zöme, amelyeknek fotója az albumba is bekerült, az elmúlt néhány évben készült, mégis azoknak a gondolatoknak a vizuális megjelenítése, amelyek a művészt egy életen át foglalkoztatták.
Szemadám György nem titkolta, mekkora örömöt jelent számára a Quodliblet megjelenése.  Elmondta, hogy a hetvenes évek óta ismeri a kötet szerzőjét, Fábián Lászlót, aki immáron hatvan éve sok műfajban publikál, regényt, novellát, verset, műfordítást, publicisztikát, tanulmányt, kritikát egyaránt írt. Tanított az Iparművészeti Főiskolán, szerkesztette a Film Színház Muzsikát, a Heti Magyarországot, az Új Magyarországot, az Életünket. A képzőművészet és a fotózás pályakezdésétől foglalkoztatja. Aktív résztvevője volt a magyar új avantgárd kialakításának. Az Esztergomi Fotográfiai Biennálé örökös elnöke, és számos képzőművészeti monográfiát írt. Az MMA Kiadónál 2017-ben Balla András fotóművészről jelent meg könyve.

Fábián Lászlótól megtudtuk, hogy csak olyanokról ír, akik meglehetősen közel állnak hozzá. Szemadám György képzőművészt megismerkedésük óta „fegyvertársának" tekinti. Kapcsolatuk kezdetén másképpen, nemegyszer barátságtalanul viszonyult a világ a művészeti ágakhoz, a képzőművészethez és az irodalomhoz, és az volt az elképzelése, hogy ha egymást védik, az mindkettőjüknek hasznára válik. Azt szeretné, hogy Szemadám művészi törekvéseiről olyanok is tájékozódni tudjanak, akikhez eddig nem juthatott el a sokoldalú alkotó híre. Barátja életművének összegzésekor igyekezett kerülni a szubjektivitást, de végső soron csakis úgy tudta bemutatni, ahogyan ő látja. Az értékelést másokra bízná, annál is inkább, mert szerinte már önmagában az is értékelést jelent, ha valaki egy művészeti téma kapcsán hozzákezd az íráshoz. Munkájára úgy tekint, mint Szemadám György életművének tükrére. 

A könyvbemutatón jelent volt Pécsi Györgyi, az MMA Kiadó ügyvezetője, a köztestület rendes tagja, aki hozzászólásában kiemelte, hogy reményeik szerint ezzel a kiadványukkal az őt megillető helyére kerül Szemadám György munkássága a képzőművészetben. A könyv tervezője Alapfy László fotóművész volt, aki Fábián László tanulmányához méltó módon választotta ki az illusztrációkat. Napjainkban ritka az olyan művészeti író, aki úgy képes elhelyezni és értelmezni egy életművet az európai vizuális koordináták mentén, ahogyan Fábián László.

A kötetben olvasható Szegő György építész, művészeti író, a Műcsarnok művészeti vezetője, az MMA levelező tagja írása is, amely március 2-án a Szemadám György hetvenötödik születésnapja alkalmából rendezett tárlat megnyitóján hangzott el a Pesti Vigadóban. Szegő György nem tudott jelen lenni az eseményen, azonban a könyv fülszövegében olvasható sorai bárki érdeklődését felkelthetik a képzőművész iránt: „Szemadám György önművelőként lépett színre a magyar festészetben – még az elmúlt század hetvenes éveinek elején. Akarva-akaratlan egyszerre szervezője is lett a formálódó magyar új avantgárdnak, amelynek eszmeiségét, gondolati frissességét máig őrzi jellegzetes festményeiben, assemblage-aiban vagy éppen műfajilag meghatározhatatlan műveiben. Kifogyhatatlan ötletei bizonyos értelemben a szürrealizmus szabad asszociációs konstrukcióira hajaznak, ám sokkal hűségesebbek a képi látványhoz, semmint az irodalmias tartalomhoz – hangsúlyos népművészeti áthallásokkal, a dadára emlékeztető poénokkal. Szenvedélyesen érdeklődik távolabbi (főleg afrikai) kultúrák iránt, de nem áll tőle messze az asztrológia vagy a kártyajóslás (tarot) szelleme sem. Ugyanakkor a madárvilág alapos ornitológiai tudással felvértezett ismerője, szorgos megfigyelője és – persze – festője: fölhasználója ennek a gazdag szín- és formavilágnak. Képei éppen emiatt egyszerre önfeltárók és enigmatikusak, félreismerhetetlenül szemadámosak."
 

B L