Közösségépítő filmvetítések
Zsigmond Dezső a Mozi a Vigadóban sorozatról
A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata hosszú évek óta rendezi meg a Mozi a Vigadóban sorozatot. Zsigmond Dezső filmrendezővel, a rendezvény házigazdájával beszélgettünk arról, miként válik a filmvetítés közösségformáló élménnyé, és hogyan teremt a film párbeszédet néző és alkotó között.
A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata hosszú évek óta rendezi meg a Mozi a Vigadóban sorozatot. Zsigmond Dezső filmrendezővel, a rendezvény házigazdájával beszélgettünk arról, miként válik a filmvetítés közösségformáló élménnyé, és hogyan teremt a film párbeszédet néző és alkotó között.
Ön a Mozi a Vigadóban házigazdájaként sok különleges estét megélt már. Hogyan foglalná össze, mi teszi egyedivé ennek az eseménysorozatnak a hangulatát?Ezek filmvetítések mindig nagyon jó hangulatú beszélgetésekkel végződnek, aminek a legnagyobb érdeme talán az, hogy néző és alkotó párbeszédet alakíthat ki egymással. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy ezekben a beszélgetésekben legyenek olyan pillanatok is, amivel a közönség együtt tud lélegezni. Eddigi tapasztalatom szerint azok az esték sikerülnek igazán jól, amikor a mélyére megyünk az adott témának, akár a látott film, akár az alkotó életművének elemzésében. Persze ehhez olyan filmek kiválasztása kell, amelyek tényleg hatnak a közönségre.
A legutóbbi, Nincs parancs! című film, amelyet Szalay Péter rendezett, azt gondolom, hogy éppen ilyen volt, de a Carte Rouge című dokumentum-játékfilm Gerebics Sándorék munkája is nagyon jól be tudta vonni a közönséget. Mindkét film után a beszélgetés végén eljutottunk odáig, hogy hogyan lehet ezeket az alkotásokat az oktatásban is jól használni. Varga Ágota mozija, a Láthatatlan kötelek is valószínűleg ilyen lesz, amit október 15-én láthat majd a közönség. A film egy családot bemutató trilógia harmadik része, amelyben a főszereplő, Fecó lát, míg szülei vakok. Már az előző két film is bevonja a nézőt, amikor végigköveti, hogyan változott a kis család élete, a legújabb epizódban a kamasz fiú lelki világa és a szülőkkel való kapcsolata kerül középpontba, ami még inkább személyessé teszi, hiszen a néző felteszi magának a kérdést: mi lenne, ha ez, vagy ehhez hasonló az én családomban történne meg? Mit tennék a főhősök helyében? Ez a személyes érintettség nagyon fontos a kiválasztott filmeknél, hiszen utána szinte záporoznak a nézői kérdések.
Miért tartja fontosnak, hogy a nézők is tudjanak kérdezni az alkotóktól?
Mindig igyekszem teret és időt adni a nézői kérdéseknek is, hiszen ilyenkor az a kis társaság – ami néha nem is olyan kicsi – össze is kovácsolódik és erre az időre egy igazi közösséget alkot. A Magyar Művészeti Akadémiának és különösen a Film- és Fotóművészeti Tagozatnak is egy álma, vágya, hogy ilyen kulturális közösségeket hozzon létre és alakítson ki.
A vetítést követő beszélgetések mindig mélyek és személyesek. Ön hogyan készül ezekre a résztvevőkkel, hogy még inkább bevonják a nézőket is?
A legtöbb meghívott alkotónak ismerem a munkásságát, s ha nem, akkor utána nézek. Fontosnak tartom, hogy a közönséggel együtt is megnézzem a filmet, mert a helyszíni közös élmény nagyon befolyásol a beszélgetés vezetésében. Előfordul, hogy-egy egy film után nehéz megszólalni, mert olyan erővel hat. És persze olyan filmeket választunk, amelyek elérik ezt a hatást. Gyakran hosszú ideig csend van, és csak utána kezdődik a beszélgetés az alkotókkal és a közönséggel háromszöget alkotva. A nézőkkel együtt gondolkodunk arról a világról, amit a film teremtett meg. Szinte látjuk azt, amiről beszélünk, hiszen képszerűen megjelenik előttünk. Gondolatok cikáznak, egészülnek ki, kérdések vetődnek fel bennünk, a közönségben is, de néha magában az alkotóban is.
Hogyan választják ki azokat a filmeket, amelyek bekerülnek a sorozatba? Mi alapján dől el, hogy egy alkotás helyet kap a Vigadó vásznán?Elsősorban olyan filmeket választok, amelyek engem is megérintenek. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy minél szélesebb körből merítsünk. Igyekszünk megjelenési lehetőséget biztosítani minden tehetséges alkotónak, akik be szeretnének mutatkozni. Persze nagyon nehéz választani, mert Magyarországon nagyon sok tehetséges művész van. Éppen ezért nem is mindig a legfrissebb filmekből válogatunk, hanem egy-egy alkotói életmű kiemelkedő filmjeit hozzuk el a közönségnek.
A Pesti Vigadó nemcsak egy helyszín, hanem egy szimbolikus kulturális tér. Ön szerint hogyan járul hozzá ez a környezet ahhoz, hogy az esték különleges atmoszférát kapjanak?
A Vigadó Budapest egyik, ha nem a leggyönyörűbb épülete, és ezen belül a Sinkovits Imre terem kifejezetten alkalmas arra, hogy előadások, filmvetítések helyszíne legyen. Az eddigi Mozi a Vigadóban estek során nagyon sok segítséget kaptam az ottani munkatársaktól és a vezetőktől is. Azt gondolom, színpadszerűen is alkalmas ezekre a kamara jellegű bemutatókra, így ez a rendezvénysorozat is nagyon jól megtalálta helyét. Tulajdonképpen a Mozi a Vigadóban annak idején erre a helyszínre lett kitalálva. Az akkori tagozatvezető, most már elnökségi tag, Buglya Sándor ötlete volt a cím és a koncepció is, ami azóta tagozatunk egyik fontos eseménysorozata lett.
A Mozi a Vigadóban következő vetítésére október 15-én 18 órától kerül sor, ahol Varga Ágota Láthatatlan kötelek című művét tekinthetik meg az érdeklődők. Részletek és regisztráció a Vigadó honlapján ide kattintva.
Kovács Antónia
Fotók: MMA, Pesti Vigadó
Miért tartja fontosnak, hogy a nézők is tudjanak kérdezni az alkotóktól?
Mindig igyekszem teret és időt adni a nézői kérdéseknek is, hiszen ilyenkor az a kis társaság – ami néha nem is olyan kicsi – össze is kovácsolódik és erre az időre egy igazi közösséget alkot. A Magyar Művészeti Akadémiának és különösen a Film- és Fotóművészeti Tagozatnak is egy álma, vágya, hogy ilyen kulturális közösségeket hozzon létre és alakítson ki.
A legtöbb meghívott alkotónak ismerem a munkásságát, s ha nem, akkor utána nézek. Fontosnak tartom, hogy a közönséggel együtt is megnézzem a filmet, mert a helyszíni közös élmény nagyon befolyásol a beszélgetés vezetésében. Előfordul, hogy-egy egy film után nehéz megszólalni, mert olyan erővel hat. És persze olyan filmeket választunk, amelyek elérik ezt a hatást. Gyakran hosszú ideig csend van, és csak utána kezdődik a beszélgetés az alkotókkal és a közönséggel háromszöget alkotva. A nézőkkel együtt gondolkodunk arról a világról, amit a film teremtett meg. Szinte látjuk azt, amiről beszélünk, hiszen képszerűen megjelenik előttünk. Gondolatok cikáznak, egészülnek ki, kérdések vetődnek fel bennünk, a közönségben is, de néha magában az alkotóban is.
Hogyan választják ki azokat a filmeket, amelyek bekerülnek a sorozatba? Mi alapján dől el, hogy egy alkotás helyet kap a Vigadó vásznán?Elsősorban olyan filmeket választok, amelyek engem is megérintenek. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy minél szélesebb körből merítsünk. Igyekszünk megjelenési lehetőséget biztosítani minden tehetséges alkotónak, akik be szeretnének mutatkozni. Persze nagyon nehéz választani, mert Magyarországon nagyon sok tehetséges művész van. Éppen ezért nem is mindig a legfrissebb filmekből válogatunk, hanem egy-egy alkotói életmű kiemelkedő filmjeit hozzuk el a közönségnek.
A Vigadó Budapest egyik, ha nem a leggyönyörűbb épülete, és ezen belül a Sinkovits Imre terem kifejezetten alkalmas arra, hogy előadások, filmvetítések helyszíne legyen. Az eddigi Mozi a Vigadóban estek során nagyon sok segítséget kaptam az ottani munkatársaktól és a vezetőktől is. Azt gondolom, színpadszerűen is alkalmas ezekre a kamara jellegű bemutatókra, így ez a rendezvénysorozat is nagyon jól megtalálta helyét. Tulajdonképpen a Mozi a Vigadóban annak idején erre a helyszínre lett kitalálva. Az akkori tagozatvezető, most már elnökségi tag, Buglya Sándor ötlete volt a cím és a koncepció is, ami azóta tagozatunk egyik fontos eseménysorozata lett.
A Mozi a Vigadóban következő vetítésére október 15-én 18 órától kerül sor, ahol Varga Ágota Láthatatlan kötelek című művét tekinthetik meg az érdeklődők. Részletek és regisztráció a Vigadó honlapján ide kattintva.
Kovács Antónia
Fotók: MMA, Pesti Vigadó