A falu szíve
Kékedi László az összetartozás élményéről, az utolsó simításokról és a fölfelé forgó napkorongról
A Magyar Falu Program pályázat keretében elkészült 19 vármegye 19 településének falufája, az utolsót 2025. november 26-án adják át a Komárom-Esztergom vármegyei Dadon. Mivel további 11 település jelezte igényét rá, Kékedi László fafaragó népi iparművész, Kisgyőr polgármestere, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja már a folytatáson gondolkodik, minél több mesterség bevonásával. Nem is kell messzire menni a jó példáért: november 28-án az Országház előtt, a Kossuth téren felépül a nemzet betleheme – több száz Kárpát-medencei tárgyalkotó munkája.
A Magyar Falu Program pályázat keretében elkészült 19 vármegye 19 településének falufája, az utolsót 2025. november 26-án adják át a Komárom-Esztergom vármegyei Dadon. Mivel további 11 település jelezte igényét rá, Kékedi László fafaragó népi iparművész, Kisgyőr polgármestere, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja már a folytatáson gondolkodik, minél több mesterség bevonásával. Nem is kell messzire menni a jó példáért: november 28-án az Országház előtt, a Kossuth téren felépül a nemzet betleheme – több száz Kárpát-medencei tárgyalkotó munkája.
– Nyár végén a közösségi médiában adott hírt arról, hogy helyére került Cece falufája Fejér vármegyében, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kölcsén. A napokban elégedetten köszönte meg a fafaragók munkáját: elkészült 19 vármegye 19 településének falufája. Honnan indult a kezdeményezés?
– A „prototípus" a faragásairól nevezetes borsodi település, Kisgyőr főutcáján áll egy magaslaton. Az öt méter magas faplasztika a falu egykori és mai lakóinak állít emléket. Jellegzetes, bükkaljai tulipános minta díszíti, tetején kelet felé néző, felfelé forgó naprozetta szimbolizálja az életet. Keleti oldalára felvéstük a Kisgyőrben élő családok vezetéknevét. A nyugati oldalon a napkorong lefelé forog, a tulipánok is lefelé hajlanak, utalva az elmúlásra – ide a kihalt családneveket jegyeztük fel 1700-ig visszamenőleg. A falufát a 2008-as kisgyőri fafaragó tábor résztvevői alkották. Polgármesterként az a gondolat vezetett, hogy ne csak járdát építsünk: a faluban élők az önazonosság és az összetartozás élményét is átélhessék műalkotásokon keresztül.
– Ezt nevezik vizuális nevelésnek?
– Nálunk a település határában a Kisgyőr feliratot is faragott életfamotívum díszíti. Aki itt él, az ráismer a helyi motívumokra, ahogyan száz faragásból kilencven esetében én is biztosan megmondom, ki készítette az alkotást. Felismerni az egyéniséget. Az országot járva gyakran szembesülünk emlékművekkel, úgynevezett kopjafákkal. Már az elnevezés is félreértésre adhat okot – kopjafa az, amin zászló vagy kopja van, a többi mind emlékoszlop vagy fejfa –, hát még a kivitelezés! A motívumok keveredése! Gondoljunk bele: ötven év múlva ezeket fogják kopírozni és etalonnak tekinteni?! Az elmúlt hónapokban országszerte felállított falufákért kezességet vállalok: a tervezést gyűjtőmunka, kutatás előzte meg, amelynek köszönhetően a helyi település motívuma szerepel mind a 19 falufán. Jelentésük és jelentőségük is szimbolikus.
– Kisgyőrben készültek ezek az alkotások?
– Az csak az egyik faragóbázis. A Magyar Falu Program pályázat keretében a Békéscsabai Népművészeti Egyesület és a Zala Megyei Népművészeti Egyesület fafaragóival működünk együtt. Összekovácsolt minket ez a munka, a békési, zalai, kisgyőri kollégák különben is figyelemmel követik egymás alkotásait. „Nálad mi volt az a szakmai trükk…" – kérdeznek rá, és máris a folytatáson törik a fejüket. Tervezgetik, legközelebb hogyan csinálják.
– Milyen visszajelzéseket kaptak a helyi lakosságtól?
– Cecén többen ránk csodálkoztak, amikor látták, hogy öt szorgos ember behelyezi a földbe a falufát, egy idős bácsi meg is kérdezte: „Mit csinálnak?" Visszakérdeztem: „Hogy hívják?" Majd megmutattam neki a családnevét a falufán. „A feleségem már nem él, az apai ágán nincs is folytatás" – nézelődött tovább a bácsi, és valóban megtalálta a vezetéknevet a kihalt családok között. A könnye is kicsordult. Elővette a mobilját, „hadd fotózzam le" – kérte, a végén meg is tapsolt bennünket. Ennél jobb visszaigazolás nekem nem kell, mint amit ettől a 83 éves férfitől kaptunk. Volt, ahol megbeszéltük a helyi iskolával, hogy az utolsó simításokat nem végezzük el, apró részletek kimaradnak, hogy a gyerekek az átadóünnep napján ezzel foglalatoskodjanak: az utolsó csiszolásokat, finomításokat ők végezzék el, és végül együtt festettük le, állítottuk be a falufát. Az átadóünnep legtöbbször a település életében meghatározó eseményhez, búcsúhoz, falunaphoz kapcsolódik. Alsódobszán igen meglepődtem, amikor kiderült: laknak a településen vagy háromszázan, és szinte ugyanannyian el is jöttek, mert a néptánccsoporttól kezdve sorra megszólították a helyieket: gyertek, esemény van! És valóban eseményszámba ment az avató, ahol elhangzott a Magyar Művészeti Akadémia neve, és lehetőség nyílt arra is, hogy megismertessük szándékainkkal a jelenlévőket.
– A regionalitásra, a helyi értékre irányítják ilyenkor a figyelmet?
– Hatalmas eredménynek tartom, hogy az 1200 fős Nézsán mintegy ötszázan eljöttek az avatóra, kíváncsian arra, hogy mi készült, miért éppen azt a motívumot faragtuk a falufára: miközben megismerték a koncepciót, maguk is bevonódtak, részévé váltak a közösségi élménynek. Néhány nagyobb településen, ahol nem fért rá az összes családnév, ez olvasható a réztáblán: „Itt a napkorong Önökért forog fölfelé, akik gyereket nevelnek, akik kertet művelnek. Önök a falu szíve." És egy QR-kóddal leolvashatók a családnevek. A túloldalon pedig ez áll: „Valamikor Önöktől volt hangos ez a vidék." A visszajelzések mutatják: a közösség tagjait megszólító köztéri alkotások születtek. Mondhatnám, ez volt a próba – a siker egyértelmű, további 11 település jelezte, hogy szeretnének falufát állítani –, bár úgy gondolom, lehetne még fokozni a sikert több mesterség bevonásával, hiszen a kovácsok vagy a fazekasok alkotásai éppúgy megjelennek közterületeinken, mint a fafaragóké. Nem is kell a jó példáért messzire menni: november 28-án az Országház előtt, a Kossuth téren idén is felépül a nemzet betleheme, amely a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának kezdeményezésére, az MMA támogatásával készült. A Kárpát-medencei szintű összefogásban közreműködött több száz tárgyalkotó – fafaragó, ács, keramikus, harangöntő… –, az akadémikusok közül Galánfi András Kossuth-díjas fafaragó és Szatyor Győző népi iparművész, valamint Kósa Klára keramikusművész és Petrás Mária Kossuth-díjas népdalénekes, keramikusművész. Az MMA volt ösztöndíjasa, Slíz Róbert harangöntő ugyancsak bekapcsolódott a munkánkba. A Parlamenttől kapott információk szerint a nemzet betlehemét tavaly mintegy 150 ezer ember látta. Múlt hét vasárnap megszólított Szontágh Szabolcs, Kisgyőr református lelkésze, hogy idén ott lehet-e ő is a betlehem építésén. Szóval jön a tiszteletes úr is szerelni. Majd áldást mond a jelenlévőknek. Ennek van ereje.
Tóth Ida
– A „prototípus" a faragásairól nevezetes borsodi település, Kisgyőr főutcáján áll egy magaslaton. Az öt méter magas faplasztika a falu egykori és mai lakóinak állít emléket. Jellegzetes, bükkaljai tulipános minta díszíti, tetején kelet felé néző, felfelé forgó naprozetta szimbolizálja az életet. Keleti oldalára felvéstük a Kisgyőrben élő családok vezetéknevét. A nyugati oldalon a napkorong lefelé forog, a tulipánok is lefelé hajlanak, utalva az elmúlásra – ide a kihalt családneveket jegyeztük fel 1700-ig visszamenőleg. A falufát a 2008-as kisgyőri fafaragó tábor résztvevői alkották. Polgármesterként az a gondolat vezetett, hogy ne csak járdát építsünk: a faluban élők az önazonosság és az összetartozás élményét is átélhessék műalkotásokon keresztül.
– Ezt nevezik vizuális nevelésnek?
– Nálunk a település határában a Kisgyőr feliratot is faragott életfamotívum díszíti. Aki itt él, az ráismer a helyi motívumokra, ahogyan száz faragásból kilencven esetében én is biztosan megmondom, ki készítette az alkotást. Felismerni az egyéniséget. Az országot járva gyakran szembesülünk emlékművekkel, úgynevezett kopjafákkal. Már az elnevezés is félreértésre adhat okot – kopjafa az, amin zászló vagy kopja van, a többi mind emlékoszlop vagy fejfa –, hát még a kivitelezés! A motívumok keveredése! Gondoljunk bele: ötven év múlva ezeket fogják kopírozni és etalonnak tekinteni?! Az elmúlt hónapokban országszerte felállított falufákért kezességet vállalok: a tervezést gyűjtőmunka, kutatás előzte meg, amelynek köszönhetően a helyi település motívuma szerepel mind a 19 falufán. Jelentésük és jelentőségük is szimbolikus.
– Kisgyőrben készültek ezek az alkotások?
– Az csak az egyik faragóbázis. A Magyar Falu Program pályázat keretében a Békéscsabai Népművészeti Egyesület és a Zala Megyei Népművészeti Egyesület fafaragóival működünk együtt. Összekovácsolt minket ez a munka, a békési, zalai, kisgyőri kollégák különben is figyelemmel követik egymás alkotásait. „Nálad mi volt az a szakmai trükk…" – kérdeznek rá, és máris a folytatáson törik a fejüket. Tervezgetik, legközelebb hogyan csinálják.
– Milyen visszajelzéseket kaptak a helyi lakosságtól?
– Cecén többen ránk csodálkoztak, amikor látták, hogy öt szorgos ember behelyezi a földbe a falufát, egy idős bácsi meg is kérdezte: „Mit csinálnak?" Visszakérdeztem: „Hogy hívják?" Majd megmutattam neki a családnevét a falufán. „A feleségem már nem él, az apai ágán nincs is folytatás" – nézelődött tovább a bácsi, és valóban megtalálta a vezetéknevet a kihalt családok között. A könnye is kicsordult. Elővette a mobilját, „hadd fotózzam le" – kérte, a végén meg is tapsolt bennünket. Ennél jobb visszaigazolás nekem nem kell, mint amit ettől a 83 éves férfitől kaptunk. Volt, ahol megbeszéltük a helyi iskolával, hogy az utolsó simításokat nem végezzük el, apró részletek kimaradnak, hogy a gyerekek az átadóünnep napján ezzel foglalatoskodjanak: az utolsó csiszolásokat, finomításokat ők végezzék el, és végül együtt festettük le, állítottuk be a falufát. Az átadóünnep legtöbbször a település életében meghatározó eseményhez, búcsúhoz, falunaphoz kapcsolódik. Alsódobszán igen meglepődtem, amikor kiderült: laknak a településen vagy háromszázan, és szinte ugyanannyian el is jöttek, mert a néptánccsoporttól kezdve sorra megszólították a helyieket: gyertek, esemény van! És valóban eseményszámba ment az avató, ahol elhangzott a Magyar Művészeti Akadémia neve, és lehetőség nyílt arra is, hogy megismertessük szándékainkkal a jelenlévőket.
– A regionalitásra, a helyi értékre irányítják ilyenkor a figyelmet?
– Hatalmas eredménynek tartom, hogy az 1200 fős Nézsán mintegy ötszázan eljöttek az avatóra, kíváncsian arra, hogy mi készült, miért éppen azt a motívumot faragtuk a falufára: miközben megismerték a koncepciót, maguk is bevonódtak, részévé váltak a közösségi élménynek. Néhány nagyobb településen, ahol nem fért rá az összes családnév, ez olvasható a réztáblán: „Itt a napkorong Önökért forog fölfelé, akik gyereket nevelnek, akik kertet művelnek. Önök a falu szíve." És egy QR-kóddal leolvashatók a családnevek. A túloldalon pedig ez áll: „Valamikor Önöktől volt hangos ez a vidék." A visszajelzések mutatják: a közösség tagjait megszólító köztéri alkotások születtek. Mondhatnám, ez volt a próba – a siker egyértelmű, további 11 település jelezte, hogy szeretnének falufát állítani –, bár úgy gondolom, lehetne még fokozni a sikert több mesterség bevonásával, hiszen a kovácsok vagy a fazekasok alkotásai éppúgy megjelennek közterületeinken, mint a fafaragóké. Nem is kell a jó példáért messzire menni: november 28-án az Országház előtt, a Kossuth téren idén is felépül a nemzet betleheme, amely a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának kezdeményezésére, az MMA támogatásával készült. A Kárpát-medencei szintű összefogásban közreműködött több száz tárgyalkotó – fafaragó, ács, keramikus, harangöntő… –, az akadémikusok közül Galánfi András Kossuth-díjas fafaragó és Szatyor Győző népi iparművész, valamint Kósa Klára keramikusművész és Petrás Mária Kossuth-díjas népdalénekes, keramikusművész. Az MMA volt ösztöndíjasa, Slíz Róbert harangöntő ugyancsak bekapcsolódott a munkánkba. A Parlamenttől kapott információk szerint a nemzet betlehemét tavaly mintegy 150 ezer ember látta. Múlt hét vasárnap megszólított Szontágh Szabolcs, Kisgyőr református lelkésze, hogy idén ott lehet-e ő is a betlehem építésén. Szóval jön a tiszteletes úr is szerelni. Majd áldást mond a jelenlévőknek. Ennek van ereje.
Tóth Ida
