A Makovecz Imre építész (1935-2011), az MMA alapító örökös elnöke, örökös tiszteleti elnöke születésének 90. évfordulójához kapcsolódóan rendezett emlékkiállítás, melynek  kurátora Jonathan Glancey angol építészeti szakíró-kritiku, saz életmű ikonikus darabjainak bemutatása mellett Makovecz szellemiségét, gondolkodásmódját és alkotói módszerét idézi meg látványos képi és nagyléptékű épített installációkkal.
 
Makovecz Imre nem világnézetet, hanem világészlelést hagyott ránk - mondta Orbán Viktor miniszterelnök az építész születésének 90. évfordulója alkalmából a Műcsarnokban nyílt kiállítás ünnepélyes megnyitóján. Orbán Viktor úgy fogalmazott, Makovecz Imre életműve nem építészeti teljesítmény, hanem magyar civilizációs ajánlat, hogy így is lehet élni, ennyire levegősen, áttetszően, bátran, csak a lényegre figyelve, és eljutni már a földön oda, ami örök. Makovecz Imre azt tanította, hogy a nemzet nemcsak győzelemből épül, hanem abból is, hogy a vereség után van bátorság építeni - idézte fel a miniszterelnök, hozzátéve, hogy a magyarok, ha elveszítenek egy csatát, csak egy válaszuk lehet: majd megnyerjük a háborút.


Orbán Viktor kiemelte, „Makovecz Imre nélkül ma nem állhatnék itt". Elmondása szerint Makovecz Imre nélkül nem tudtak volna felállni a 2002-es választási vereség után sem. Nélküle nem lett volna 2010-ben kétharmados választási győzelem és alkotmányos forradalom sem, nélküle nem lenne keresztény és nemzeti alkotmány, és „nélküle sem 1998-ban sem 2010-ben nem lehettem volna Magyarország miniszterelnöke."
 
Felidézte Mózes történetét, aki a pusztai vándorlás után nem léphetett be az ígéret földjére. Makovecz Imre, „a magyarok Mózese" is csak egy rövid pillantást vethetett a kommunizmus és a posztkommunizmus összesen 65 évét felváltó világra, „…a máig tartó polgári és nemzeti korszak szabad levegőjéből épp csak egy lélegzetnyi jutott neki". Nem gondolta, hogy ez hibátlan világ lesz, de tudta, hogy „vége a bedeszkázott égbolt korszakának", és az jön, amire mindig is vágyott, ami a legjobbat fogja kihozni a magyarokból - fűzte hozzá Orbán Viktor.
 
A miniszterelnök idézte Weöres Sándor versét: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra, és azt mondta, Makovecz Imre volt ennek a költeménynek az „eleven megtestesülése": létrája lába a magyar földön állt, felső foka az égbolthoz támaszkodott. Munkái azt üzenték, csak akkor élsz helyesen, ha mindig felfelé tartasz, ha a gravitációval szemben felemeled a lelked - vélekedett Orbán Viktor. Szólt arról is, hogy Magyarországot, a magyar jövőt a Makovecz szervezte szellemi összeesküvés mentette meg 1990 után, amelyben részt vett például Fekete György, Jókai Anna, Szabó Magda és Nemeskürty István is.
 
Turi Attila beszédében hangsúlyozta: „A szándék és a rendezettség, a mester munkássága arra kötelez bennünket, hogy hagyatékát Nemzeti Örökséggé emeljük. A mi feladatunk, hogy az életműből nemzet-éltető impulzust, a kulturális alap építőköveit formázzuk. A mi dolgunk, hogy a mesternek a Kárpát-medence jövőjéről, az otthonteremtésről, a környezethez való viszonyról, a természet és az emberi természetről elmondott szavait, az építés, közösségépítés tetteit kifejtsük, rendszerezzük. A Magyar Művészeti Akadémia erre tesz javaslatot, amikor a mester munkásságának és kutatására, a tanulságok összegzésére hivatott Intézet létrehozását szorgalmazza a Magyar Építészeti Múzeum keretein belül."

 
Szegő György, a Műcsarnok művészeti vezetője, az MMA levelező tagja üdvözlőbeszédében Idézte Makovecz Imrét: „A megszentelt növényvilág és abból is kiemelten a fa: mindig is inspirált arra, hogy 'szavát' behozzam a 'falak közé', az én hitvallásomba. A fa élettel teli statikája, a helyhez kötött, de viharálló mozgékonysága, … éneke, az én építészetemnek is tanácsadó tündére. Igen, tündére, mert hiányoltam őket, akik elhagyták a földi tereket, és szeretném őket a közelünkbe hozni."


A makoveczi szemléletről kifejtette: "Gyakran halljuk, egyre többen értjük is a nemzetközi jelmondatot: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Közben földi életkörülményeink egyre romlanak. De a Makovecz-építészet környezetszemlélete, gondolkodása és hite világszerte érvényes példa! Makovecz Imre egyike volt azoknak, akik a magyar nemzeti, a patrióta lokalitásért és identitásért a legtöbbet tette. És azt tapasztalom: ennek az értékrendszernek az építészetéért alkotó emberként ő tett a legsikeresebben."

Jonathan Glancey kurátor megnyitóbeszédében felidézte első látogatását az akkor még vasfüggönyön túli Magyarországra, találkozását Makovecz Imrével, és hogy mi késztette arra, hogy a hivatalos kultúrpolitika intelmei ellenére az akkor nagyon mást, nagyon egyedit alkotó organikus építészt és életművét tanulmányozza.

Személyes emlékeit felidézve azt mondta: első kézből láthatta, hogy a falusiak, a helyi emberek nem csak tisztelték, hanem szerették is Makovecz Imrét, "minden bizonnyal meggyőző volt számukra, hogy Imre a fűrészt is tudta használni". Hozzáfűzte: Makovecz Imrét nem nevezhetjük a magyar Robin Hoodnak, ám egy rövid ideig kétségtelenül a magyar erdő építésze volt, olyan építész, aki a természet szolgálatában a közjóért dolgozott.