„Valaki útravált…" – ADY 100/101 az OSZK-ban

Ady Endre-kamarakiállítás és -könyvbemutató a magyar kultúra napján

2020-ban a magyar kultúra napja az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Művészeti Akadémia és kiadója, az MMA Kiadó részéről újabb együttműködéssel, a modern magyar költészet egyik megteremtője előtti tiszteletadás jegyében telt. Ady Endre (1877–1919) halálának centenáriumi évét követően január 22-én az OSZK szervezésében előadással, íróműhellyel, kamarakiállítással és könyvbemutatóval emlékeztek meg a Nyugat és a modern magyar irodalom meghatározó alakjáról. Az NKA támogatásával létrejött programegyüttes „Valaki útravált…" – Ady 100 címmel szeptembertől januárig zajlott, s most egy egész szakmai napot szenteltek záróakkordként a költő életművének. A hasonló című díszalbumhoz és a „Fut velem egy rossz szekér" című kamaratárlathoz támpontként Ady külső és belső utazásait vették alapul, a költő ezekből kiolvasható élettörténetét tárja fel a teljes kezdeményezés. Az OSZK Ady-gyűjteményének relikviáiból összeállított kiállítás dr. Boka László és dr. Rózsafalvi Zsuzsanna munkája, az MMA által támogatott, gazdagon illusztrált díszalbum pedig kettejük újító tanulmányait is tartalmazza.
Miért pont Ady a magyar kultúra napján? Egyrészt számottevő, többségében ismeretlen forrásanyag áll a kutatók rendelkezésére, másrészt ez a nap igen közel esik a költő halálának (január 27.) évfordulójához, s tulajdonképpen az ADY centenáriumi év zárásához. Dr. Boka László, az OSZK tudományos igazgatója, József Attila-díjas irodalomtörténész Ady halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések méltó lezárásaként egy olyan múltidézést gondolt ki kollégáival, ahol új narratívaként az úton lévő, bolyongó és kiútkereső költő alakját állították középpontba, annak minden külső és belső feszültségének lajstromba vételével. Az utazás élmény, Ady belső kiútkereséseinek, kételyeinek, félelmeinek, elvágyódásainak, majd hazatalálásának személyes életére ható eseményei, valamint ennek eszmetörténeti hatásai az értelmezések új oldalát adják a szakmának és a laikus érdeklődőknek egyaránt. A 20. század egyik legnagyobb magyar költőjének topográfiai, térpoétikai aspektusból történő bemutatásához Ady Endre gyűjteményének relikviáit, illetve a relikviákra építő irodalomtörténet kortárs, referenciális olvasatát használták fel.
Az életműhöz kapcsolódó dokumentumok és tárgyak a költő halálát követőn zömében három fővárosi közgyűjteményben (a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, az Országos Széchényi Könyvtárban és a Petőfi irodalmi Múzeumban) kaptak helyet, kisebb részben vidéken lelhetőek fel források. Az Országos Széchényi Könyvtár közel 1200 darab olyan unikális dokumentumot birtokol, amely közvetlenül kötődik Ady Endre életéhez, költészetéhez és újságírói működéséhez. Révész Béla és Schöpflin Aladár neve mindenképpen kiemelt fontosságú, ha Ady hagyatékáról beszélünk. Nagyrészt az ő jóvoltukból állt össze az OSZK mai gyűjteménye. Révész Béla módszeresen gyűjtötte a forrásokat Adyról (feltérképezve kapcsolati hálóit, levelezéseit), baráti viszonyban volt Lédával, Ady legfőbb múzsájával. Tőle vásárolta meg azokat a dokumentumokat is, melyeket Léda párizsi lakásában egy ún. relikviadobozban gyűjtött. Schöplflin Aladárnak pedig, mint a költő monográfusának nagy érdemei vannak az Ady kutatásban és értelmezésben. Az ő visszaemlékezései az egyik fő kanonizálójává teszik. A kiállításon nemcsak a költő unikális kéziratai, fotói, dedikált kötetei, önéletrajza, a relikviadoboz, levelei és képeslapjai, valamint személyéhez és az utazásmotívumokhoz kapcsolódó kisebb tárgyak tekinthetők meg, de meghallgathatók többek közt Reinitz Béla Ady-dalai vagy Cseh Tamás és Novák János megzenésített Ady-versei is. A kiállításon köszöntőt mondott Hammerstein Judit, az OSZK főigazgatója és dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára. Közreműködött: Jaskó Bálint színész.
 
A kiállítást követő szakmai kerekasztal-beszélgetés résztvevői (Falusi Márton költő, Rockenbauer Zoltán művészettörténész, E. Csorba Csilla fotótörténész, Pécsi Györgyi irodalomtörténész, kiadóvezető, valamint Boka László és Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténészek, a kötet összeállítói, szerkesztői) az Ady-kép árnyalásában mértékadó kötetnek titulálták a munkát. Az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő alakjának ugyan sok szekrényi irodalma van, mégis több oldalon titok övezi. Minden korban újra és újra próbálkoznak a megfejtésével, ahogyan most is. Az útra válás, az utazások, a gyakori mozgások, a helyét nem találó ember kínjai, az újrakezdés vágya, a mindig valami több keresése, a kiúttalanság, énkeresés, elvágyódás és hazatalálás részletes elemzése egy új és átfogó Ady-képet mutat. A kötet ezért részben eltér az eddig ismert narratíváktól, a rárakódott értelmezésektől próbál tudatosan elszakadni. Az album az eszmetörténeti olvasat mellett, mértéktartóan hangsúlyt fektet a referenciális olvasatra is, azaz Ady történelmi alakjának vizsgálatára. Emberközeli, személyes auránkba emeli a költőt – a nagy, magabiztos, önmagát előtérbe állító macsó képet árnyalja. A párizsi világfi helyett, a vívódó, magányos, bizonytalan, önmagában is kételkedő, esendő embert is bemutatja, aki kozmopolita életvitele ellenére, számkivetettségét belső emigrációban élte meg. A költő, a publicista, a csapongó, a szerelmes és a világi mámoroknak élő férfi utazásait végigkövető sokoldalú díszalbum egyszerre eszmetörténeti és műközpontú.
Az utazás, az úton levés vagy az elindulás, az útra kelés Ady versvilágában központi motívumnak számít. Poétikai univerzumának gyakori utazás-alakzatai azért is kiemelten fontosak, mert látomásokká növesztett képeiben, plasztikus, elven soraiban, később névjegyévé is váló szimbólumaiban már saját korának publikuma is közvetlenül azonosnak gondolta a versekben megszólaló szubjektumot a konkrét életrajzi szerzővel, a költő-újságíró Ady Endre alakjával. Ady élete igen jelentős részét valóban úton, utazásokkal, hazájától-otthonától távol töltötte. A tragikusan rövidre szabott életút poétikai megnyilatkozásaitól eleve ezért is maradt nagyon sokáig idegen az otthon fogalma, a beérkezés vágyott, de el nem ért bizonyossága. Az átmenetiség lett erősebbé, a meg nem érkezés, az ideiglenes szállások és vendégterek tapasztalata, illetve ezek révén az utazóbőröndökbe csomagolt ún. poggyászlét. Az utóbbi 100 esztendőben számos visszaemlékezés és értekező prózai írás számolt be ezen kacskaringós életút legfontosabb mozzanatairól és helyszínéről, Ady szívének kedves vagy éppen viszolygott városairól és tereiről, élete kávéházakba, szerkesztőségekbe, panziókba, hotelszobákba, később pedig már szanatóriumokba vezető eseménysorairól. Mindazonáltal kevesebben foglalkoztak magával az úton levő, az utazó Ady Endre személyiségével és az utak személyiségfejlődésre tett hatásairól, az általuk elérni vélt célokról, az identitásformálódás így megmutatkozó csomópontjairól.
Ady összességében hosszú hónapokat, sőt éveket kitevő „útraválásai", európai és Kárpát-medencei kószálásai, bolyongásai, gyakori helyváltoztatásai minden esetben valami többnek: keresésnek, az űzöttségnek, az elégedetlenségnek, az önelvesztésnek, a helyét nem lelő egyénnek a jelképei, s részben az örök reménynek is szimbólumai. Tudjuk, hogy elvágyott szűkebb környezetéből, társadalma realitásából, de végképp elszakadni nem tudott attól. Vonzotta őt minden új, a nagybetűs élet, a megtapasztalni vágyott Mindenség; sokszor egyéni boldogságát, jövőjét, a megélni kívánt evilági mámorokat, Léda révén az áhított, nagybetűs szerelem beteljesedését, kikezdett hite ellenére lelki békéjét és Istenkapcsolatát, zaklatott életében a megnyugvást, egyszóval: kitűzött szakmai és magánéleti céljainak elérését is ezen utazásoktól, magától a helyváltoztatástól remélte.
(Részlet a kiállítás anyagából)
Kucsera Tamás Gergely köszöntőjében rámutatott, hogy Ady utazásai társadalmi vonatkozásukban is jelentősek. Úton levései, útvesztései, útkeresései egyben a társadalomban jelentkező bizonytalan folyamatokra utalnak, a helyes irányok felkutatására ösztönöznek, az akkori magyarság lehetséges sorsát meghatározó eligazodási pontok meghatározására vállalkoznak egy olyan időben, amikor már felsejlett a világháború képe. Ez a reprezentatív személyes sors állandó társat keresett – otthont – személyes harcainak megvívásában. A kiállítás és díszalbum az MMA, az MMA Kiadó, és az OSZK együttműködésének újabb eredménye. Az úton levő poéta élettörténetébe oltott vágyainak a kiteljesedése. Az első közös, sikeres vállalkozás Kuncz Aladár író, műfordító életét és munkásságát feldolgozó konferencia és a konferenciakötet megvalósítása volt. További tervekként az MMA főtitkára 2020 révén a trianoni békediktátumokhoz köthető munkák megjelentetését tűzte ki célul. Ebben az OSZK Tudományos igazgatóságával és gazdag gyűjteményeivel további közös munkákra lehet számítani.

A kiállítás az NKA támogatásának köszönhetően ingyenes, meglátogatható: 2020. január 22. – március 20., kedd–szombat: 10–18 óra között.
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Budavári Palota, „F" épület 1014 Budapest, Szent György tér 4–5–6., Ars Librorum és Manuscriptorium kiállítóterek, VI. szint
(Megközelíthető a Dózsa György térről gyorslifttel vagy a 16-os, illetve a 16/A busszal a Dísz tér és az Oroszlános udvar felől.)

A könyv január 21-től megvásárolható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető a www.mmakiado.hu weboldalon!
2020. január 24.  |  könyvbemutató kucsera tamás gergely pécsi györgyi ady 100