80 éve született Utassy József (1941–2010)

80 éve, március 23-án született Utassy József (1941–2010) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Kilencek költőcsoport egyik alapítója, a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagja. Utassy József is – mint Petőfi – a szerelem és a szabadság költője, pályaíve szervesen egységes és költői látomásait egy racionális szimbolikusság határozza meg. A Nagy László ajánlásával 1969-ben megjelent Elérhetetlen föld antológia bombaként robbant az akkori irodalmi életben. Utassy József poeta natus volt, de rövid idő alatt tudatos költővé vált. Gondosan és fegyelmezetten használta tehetségét: egész életét a költészetnek szentelte, „költészetét pedig a magyarságnak adta". Munkássága ma már a továbbélő hagyomány részét képezi, versei kihagyhatatlanok lennének egy képzeletbeli "A legszebb magyar versek" válogatásból.
Utassy József 1941. március 23-án született Ózdon. Élete első tizennégy évét Bükkszenterzsébeten töltötte. Édesapja, Utassy József az ózdi vasgyárban, bányákban dolgozott segédmunkásként, közben három évet Németországban volt mezőgazdasági munkás, a harmadik évben a feleségével együtt. Fia születése után behívták katonának, a doni visszavonuláskor szerzett sérülésébe halt bele. Édesanyja Kiss Margit. Megözvegyülése után Kovách Ferenc cipész lett a társa, fiának nevelőapja.
Az alsó tagozatot szülőfalujában, a felsőt az azzal egybeépült Tarnaleleszen végezte el. A műhelyben a mestertől, a falusiaktól késő éjszakáig hallgatta a meséket, kalandos történeteket. Tízévesen nevelőapjától kapott egy tangóharmonikát, amit hamar kiismert, s ő lett a falu fiataljainak zenésze a fonóban, esküvőkön, búcsúban. Akkor már számos népdalt ismert. Társaival járta az erdőket, hegyeket, segített a mezőgazdasági munkákban. Aranykornak tartotta ezeket az éveket. Átélte, „hogyan lesz az ember tisztességes, vagy hogyan lesz tisztességtelen. Nekem a falu határozta meg gondolkodásomat egészen tizennégy éves koromig… azóta szinte bejártam a fél világot, de nem találkoztam új emberi helyzetekkel. […] a faluközösség mindenre adott példát." (Életünk, 1979. 8.) Tanította más is: „az öreg keresztapu, aki szinte transzba esett, amikor az égre néztünk este a pásztortűz mellől – őriztük a szőlőt –, s elkezdtünk fantáziálni, hogy vajon mi lehet ez a hétszentséges végtelenség. S találgattunk mi is." (Árgus, 1990. 2.) Részt vett a színjátszó kör munkájában, a megyében többfelé bemutatták az Égigérő fa című zenés játékot.
1955 és 1959 között az egri Dobó István Gimnáziumba járt, hogy falusi pajtásaival maradhasson, reálosztályban érettségizett. Osztályfőnöke, Radich Jolán volt a magyar és a történelem tanára, aki sokat tett a diák tehetségének kibontakozásáért. Az 1956-os forradalom idején Utassy nem ment haza, részt vett Egerben a tüntetéseken, ezért majdnem abba kellett hagynia a tanulmányait. A szülőfalu jó véleménye mentette meg. Orosztanára attól kezdve mindig kettest adott neki. Vallomása szerint: „életemben először ekkor találkoztam égrekiáltó igazságtalansággal" (A kikelet fia). A Rákosi-kor után a korai Kádár-kor diktatúráját is megtapasztalhatta. Az egri diákévek meghozták a szerelmet és a rendszeres versírást, de nagy bánatára a helyi lap az ő verseit nem közölte, mert azok nem voltak vonalasak. A budapesti bölcsészkar magyar–orosz szakára helyhiány miatt nem vették fel. Pétervásárán lett az OTP tisztviselője, majd a járási művelődési ház művészeti előadója. Színdarabokat adtak elő, irodalmi színpaduk volt, és megszervezték az első palóc napot, amely aztán hagyománnyá vált. Költői fejlődését Antal István, a könyvtár vezetője segítette. Fellebbezés után vették fel az ELTE BTK-ra, a magyar–orosz helyett magyar–népművelés szakokra. Hatalmas élménye a főváros: „Nekem Budapest a »SZABADSÁG, SZERELEM« FŐVÁROSA VOLT. Mint a kiscsikó, úgy ugrándoztam, vagy ahogy felénk mondják, cigárzottam örömömben. Megkaptam Budapesttől mindent, amire vágytam. Olyan költőbarátra leltem, mint Kiss Benedek. És a Kilencek társasága! Szeretőként ott ragyogott az oldalamon egy drága cukrászlány, Magdi. Mohón szívtam magamba a kultúrát: színházak, mozik, kiállítások állandó látogatója voltam." (A kikelet fia)
Az egyetemet 1961 és 1967 között végezte el. Közben egy fél évig a borsodnádasdi hengerműben dolgozott, ugyanis nem látogatta rendszeresen az órákat, s ezért eltanácsolták. (Egész életében nehezére esett a korai felkelés, s az átlagosnál jóval nagyobb volt az alvásigénye.) A pesti bölcsészkar hagyományosan gyűjtőhelye az írogató ifjaknak. Utassy versei szerepeltek a Mozdulók, a Napok, majd a leghíresebbé vált Tiszta szívvel című diáklapok számaiban. Az első komoly fórum, amely bemutatta, a Kortárs, 1965 decemberében. Török Endre volt a versszerkesztő, aki akkor a bölcsészkar alkotókörét is vezette. Ezekben a diákévekben szerveződött meg az a költőcsoport, a Kilencek, amely hamarosan országos hírnévre tett szert. A fiatal költőjelöltek úgy döntöttek, hogy önmaguk által szervezett és szerkesztett antológiát fognak kiadni. Maguk döntötték el, hogy ki kerülhet be a csapatba, s azt is, hogy mely verseket fogadják el. Így lettek éppen kilencen: Győri László, Kiss Benedek, Konc (később Konczek) József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Molnár (később Péntek) Imre, Rózsa Endre és Utassy József. 1965-ben szerkesztették az Elérhetetlen föld című antológiát, de a kéziratot az akkoriban létező két állami szépirodalmi kiadó elutasította. Kölcsönt vettek fel, hogy magánkiadásban jelenhessen meg a könyvük. Juhász Ferenc, Kormos István, Nagy László és Váci Mihály ajánlása sem volt elegendő az engedélyezéshez. Végül, szinte a véletlennek köszönhetően, Darvas József, a Magyar Írószövetség elnöke vette pártfogásába a kéziratot, ami 1969 decemberében megjelenhetett az írószövetség KISZ-szervezetének kiadványaként, Nagy László ajánlásával, amely megerősítette a költőket vállalásukban, Utassy Józsefnek pedig biblikus szövege lett: „Leszámolnak az ál-szocialista önteltséggel, nemzeti gőggel, kergeséggel, de átgondolva a szerencsétlen múltat, szentenciákat mondanak a jelenre is. A torkonvágott forradalmak pirosát s gyászát viselik belül." (Nagy László) Hetek alatt elfogyott, komoly sikert aratott a fiatalok körében. Néhány héttel korábban Utassy József első önálló könyve is megjelent, s őt több kritika az új nemzedék figyelemre méltó tehetségének nevezte. Költészetének kialakulására a népköltészet mellett Petőfi Sándor, Ady Endre, Illyés Gyula, Juhász Ferenc és Nagy László volt a legnagyobb hatással, de kezdettől önállónak ígérkező hangon szólalt meg.
Az egyetem után néhány hónapig könyvtáros volt (Magyar Hajó- és Darugyár), majd 1972-ig nevelőtanár egy fővárosi szakmunkásképző intézet Várna utcai kollégiumában, azután szabadfoglalkozású író lett.
1968-ban megnősült, felesége Horváth Erzsébet, aki ugyancsak bölcsészkart végzett. (Ő 1969 és 1973 között Bükkszenterzsébeten volt tanár és népművelő, könyvtáros, majd Budapesten dolgozott tanárként, később iskolaigazgatóként.) Egy fiuk született, József (1969–1989), aki gyógyíthatatlan betegségben hunyt el, a csernobili katasztrófa után csontrákos lett.
Az ötvenes–hatvanas évek teljesen központosított és ellenőrzött irodalmi életében a költőcsoport önszerveződése és a verseikben megnyilvánuló társadalomkritika, a Petőfit idéző szabadságvágy és indulat felkeltette a hatalom gyanakvását, s ezt az antológia és annak hatása csak megerősítette. Utassy Petőfi-verse, a Zúg március szinte nemzedéki induló lett, ám tiltott volt szavalni, énekelni. A költő 1972 januárjában leadott második, Csillagok árvája (1977) című kötetének azért kellett évekig hevernie a kiadóban, mert számos verset ki akartak vele hagyatni, s ő ebbe nem egyezett bele. 
A megpróbáltatások súlyos idegbetegséget idéztek elő, többször szorult kórházi kezelésre. Ezt idézi fel a Pokolból jövet (1981) című verseskötet, még közvetlenebbül a Kálvária-ének (1995). A nyolcvanas évektől folyamatosan kiadták felnőtt- és gyermekversköteteit, köztük 1984-ben, 1988-ban és 2000-ben összegyűjtött verseit. Meg-megújuló betegsége és az újabb kórok miatt az irodalmi életben kevéssé vett részt, ám költészete egyre ismertebbé és népszerűbbé vált az újabb nemzedékek körében is.
A hetvenes évektől Nagy László tanácsára többször járt Bulgáriában Kiss Benedek és Rózsa Endre társaságában. Tanulták a nyelvet, költőket fordítottak. Versei jelentek meg angol, bolgár, lengyel, német, orosz, szlovák, ukrán folyóiratokban és antológiákban, bolgárul önálló kötete is napvilágot látott.
A Kilencek önszerveződésű csoportja 1969 után sem bomlott fel, bár kibontakozásukat gátolta az irodalompolitika. Mindannyian költők, írók maradtak. Antológiájuk ma már irodalomtörténeti érték is. 1982-ben, 1994-ben, majd 2009-ben újabb antológiáik jelentek meg, 1994-ben mindannyian megkapták a tisztikeresztet, az antológia kiadásának negyvenedik évfordulóján a Bethlen Gábor-díjat.
Utassy József élete utolsó éveit 2005-től Rédicsen, felesége szülőfalujában töltötte. Gyarapította és gondozta életművét, tematikus ciklusokat szerkesztett, melyek egy-egy előadóestre való anyagot tartalmaznak. Ezeket mutatja be az Ezüst rablánc című kötet, amelyet halála előtt még kézbe vehetett. Gyakran járt író-olvasó találkozókra, foglalkozott műveinek prózai és énekes versmondóival. 2010. augusztus 27-én hunyt el Zalaegerszegen, szeptember 7-én Rédicsen, fia mellé temették el. 
[Az életrajzot Vasy Géza állította össze.]
 
2005-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. Digitalizált művei a DIA oldalán olvashatók.
2021. március 23.  |  utassy józsef