A 95 esztendős Szőnyi Erzsébet szerzői estje

A Magyar Művészeti Akadémia szerzői esten köszöntötte az április 25-én 95. életévét betöltő Szőnyi Erzsébet zenepedagógust, zeneszerzőt, a nemzet művészét szerdán a Pesti Vigadóban. Szőnyi Erzsébet a 20. és a 21. századi magyar zenei élet, a zenepedagógia és az alkotóművészet ikonikus alakja, akinek különlegesen gazdag életművét, szellemiségét és lelki erejét hazánk szellemi életének egyik tetőpontjaként tartjuk számon – méltatta az alkotót a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Vashegyi György. A barát, munkatárs, a 96 esztendős Eősze László zenetörténész pedig megható videóüzenetben köszöntötte a művészt.
Vashegyi György Szőnyi Erzsébet értékítéletét, az emberekbe vetett hitét méltatta, melyet példaként állíthatunk mindenki elé, hiszen kivételes teherbírással, akarattal és tisztességgel szolgálta mindig hazánkat.
Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára prof. Kásler Miklós miniszter üzenetét olvasta fel: Szőnyi Erzsébet személyében olyan zeneszerzőt, zenepedagógust, karvezetőt köszönthetünk születésnapja alkalmából, aki egész életét a zenének, a művészetnek szentelte, mindezt a munkásságát átható töretlen magyarságtudattal, alázattal és hittel. A tanítvány tökéletesen megfelelt tanítómestere, Kodály Zoltán örökségének, Szőnyi Erzsébet egész életében küldetésének tekintette Kodály zenepedagógiai elveinek hirdetését. Fekete Péter az ünnepségen ezután miniszteri köszöntő oklevelet adott át Szőnyi Erzsébetnek.
Eősze László zenetörténész meglepetés-videóban üzent: a világ zenetörténetének sincs olyan alkotója, aki 95 esztendősen is aktív, komponál; legutóbbi művét alig egy hete fejezte be, egyik legkedvesebb tanítványa, a tavaly elhunyt Ittzés Mihály emlékére írta.

Az est zenei programja Kollár Éva és Záborszky Kálmán akadémikusok szakmai útmutatásával, valamint az ünnepelt életművének avatott ismerője, Nagy Márta zongoraművész szerkesztésében állt össze, felvillantva a mintegy hét évtizedes, gazdag alkotói életpálya néhány korszakát.
A koncert az 1948-ban hegedűre és zongorára komponált Öt magyar népdallal indult, amelyet a szerző Párizsban írt, leginkább azért, hogy bővítse a Párizsi Magyar Intézet programjainak repertoárját. Szerzeményét az MMA 2016–17. évi ösztöndíjasa, Banda Ádám hegedűművész és Nagy Márta zongoraművész adta elő. Szőnyi Erzsébet a Magyar Rádió felkérésére 1963-ban magyar költők verseit zenésítette meg. Ezen az estén a Szabó Lőrinc költeményére készült Hajnali látomás című darabot a Weiner Leó Zeneművészeti Gimnázium negyedik osztályos növendéke, a tavalyi Simándy József nemzetközi énekverseny kategória-győztese és Akadémiánk különdíjasa, Papp Viktor adta elő. Partnere: Nagy Márta zongoraművész, akinek egyébként professzor asszony több művét is ajánlotta, a Zongoraötös mellett pl. a Sárkányfogak ciklust is. A művésznő játszotta a Barbarának és Isoldénak ajánlott két Walzert is, amelyeket Szőnyi Erzsébet 2004-ben német felkérésre írt, amikor női zeneszerzőktől kértek keringőket. Természetesen a darabokat egy német kiadó meg is jelentette.

A következő zenei blokk előtt Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora azt emelte ki, hogy Szőnyi Erzsébet nemcsak résztvevője volt az elmúlt 100 év zenetörténetének, hanem alakítója is. „Káprázatos tehetségét, kivételes munkabírását és lenyűgöző elhivatottságát a történelem alakítására használta. Művei és zenepedagógiai tevékenysége nélkül más lenne ma a zenei világ" – hangsúlyozta.

Szőnyi Erzsébet Kodály Zoltán sugallatára írta meg négy kötetben „A zenei írás, olvasás módszertana" – (A kezdetektől a felsőfokig) című könyvét ének-zene és szolfézstanárok számára. Mind a négy kötetet lefordították angol, az első kötetet pedig olasz és japán nyelvre is, így öt földrészen vált ismertté ez az egyedülálló zenepedagógiai útmutatás, amelyet Kodály is nagy elismeréssel méltatott, s előszavában így fogalmazott: „… Szőnyi Erzsébet könyve a legjobb utat mutatja, és minden eszközt megad a gyermek szerencsés zenei fejlődéséhez. Egységes kiinduló pontja ez a zenei szak- és köznevelésnek. A könyv persze, nem lehet más, mint az ő páratlan gyakorlati tanításának vázlata…"
A hangverseny második felének elején három tételt hallgathatott meg a közönség az ifjúsági zenekar számára 1988-ban komponált Zenetörténeti séták c. kilenctételes szvitből, amely végigvezet a zenetörténet főbb korszakain. A Szent István Király Szakgimnázium növendékei most a XVI. századi koldusdiákokat, utcai énekeseket megidéző Gassenhauer, a Barokk és a Hommage à Beethoven című tételeket adták elő Záborszky Kálmán, a MMA rendes tagja vezényletével.
Utána ismét különböző hangulatú darabok következtek. A Cavalcando szonettet Dante „La Vita Nuova" című versciklusából Eősze László választotta ki és Nagy Márta kérte megzenésítését, mivel olaszországi turnéra készültek a törökbálinti Cantabile Vegyeskarral. Mindez alig hat esztendeje történt. Az akkor 89 esztendős szerző rövidesen elkészült a művel, s az ajánlás természetesen Nagy Mártának és Vékey Mariann karnagynak szólt. A Cavalcando egyébként azon kevés zenedarabok közé tartozik, amely zongorakíséretes kórusmű. Ezt követte a koncerten a Szeged város felkérésére 2005-ben Rozgonyi Éva Bartók Béla női kara számára írott „Ima alkonyi harangszóra" című darab, melyet később a szerző átírt vegyes karra Kollár Évának és a Monteverdi Kórusnak. A megindítóan szép népi szövegre, a csíkszentdomonkosi imádság soraira írott dallamok után az antikvitásában is mai, időtlenül örök-emberi, életigenlő Anakreóni dal következett: „Gyere, boldogan borozzunk!"  A három művet a Budapesti Monteverdi Kórus előadásában hallhattuk. Szőnyi Erzsébet szerzői estjét végül egy nagyszerű vegyes kari, fúvós kvintettel kiegészített kánon koronázta meg: „Kívánjatok békét Jeruzsálemnek!"  A 122. zsoltár szövegére komponált, korunkban is időszerű mű megírására Szőnyi Erzsébetet harmadik szentföldi utazása ihlette. A Budapesti Monteverdi Kórus tagjai és a Szent István Király Szakgimnázium fúvósai adták elő Kollár Éva, a MMA rendes tagja vezényletével.

Szőnyi Erzsébet alkotói stílusa nem sorolható a 20. századi magyar zene egyik irányzatához sem, egyszerre jellemzi a konzervativizmus és a nyitottság. Már tizenhárom évesen komponált, először zongoradarabokkal, később vokális művekkel kísérletezett. Páratlan az a tanári kar, mely kincseivel elhalmozta. 1942–47 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Bárdos Lajos és Vásárhelyi Zoltán (középiskolai énektanárképző), Szegedi Ernő (zongora), Viski János (zeneszerzés), Kodály Zoltán (népzene), Szabolcsi Bence, Weiner Leó (kamarazene) és Ferencsik János tanítványa lehetett. Középiskolai énektanári diplomáját 1945-ben, zeneszerzői diplomáját 1947-ben szerezte meg. 1947–48-ban Francia Állami Ösztöndíjjal Párizsban, a Conservatoire de Musique et d'Art Dramatique hallgatójaként, tudását Tony Aubin, Nadia Boulanger és Olivier Messiaen kezei alatt csiszolhatta tovább.
1945-től középiskolai énektanár, 1948-tól 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, 1960–1981 között a középiskolai énektanár és karvezetőképző tanszak vezetőjeként. Kodály ösztönzésére részt vett a magyarországi zenepedagógia újjászervezésében, s lett a mester módszerének világszerte elismert közvetítője, 1964-től az ISME elnökségi tagja. Jelentős közéleti tevékenysége részeként 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság és a Bárdos Lajos Társaság, valamint 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke. 1992–96 között a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1993–94-ben a Magyar Rádió felügyelő-bizottságának elnöke. A hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute tagja, a francia Kodály Társaság és a KÓTA tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) tanácsadója, a varsói Chopin Társaság tagja, a pittsburghi Duquesne Egyetemen díszdoktora. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (jelenleg egyetem) professzora volt. A Magyar Művészeti Akadémiának alapító tagja, 2014-től Nemzet Művésze.