Bemutatták a Mács József íróról készült monográfiát
A könyvbemutatón Vári Fábián László költő elmondta, hogy 2005-ben Mács Józseffel egy időben lett az MMA társadalmi szervezet tagja. Felidézte, hogy Mács József személyében egy őszintén és tisztán megnyilatkozó, kizárólag a közösség érdekeit szem előtt tartó írót ismert meg.
– Mihályi Molnár László a könyvbemutatón kifejezte azt a reményét, hogy Mács József idővel bekerülhet az irodalomórák tananyagába. Mennyire alaposan és hűen mutatja be a néhai akadémikustárs életművét a megjelent monográfia? – kérdeztük Ács Margittól, aki elsőként olvasta a művet.
– Mihályi Molnár László könyve nagyon jó kalauz Mács József teljes életművéhez, amelyet igényesen és alaposan dolgozott fel. Minden könyvéről hiteles képet adott, sőt a könyvek fogadtatásáról, vagyis a méltatások mellett az élesen támadó kritikákról is beszámolt. Érződik művén a a történelmi sorsközösség tapasztalata, ahogyan ott, a bemutatón a közönség körében is jelen volt ez. Megindultan és kissé irigykedve konstatáltam, hogy Gömörország magáénak érzi Mács Józsefet, és ott, Bátkán igazi értelmet nyert a szó: az író utóélete. Mert mintha Mács József nemcsak nyomtatott szövegeiben maradt volna köztünk, hanem valamelyest személyében is. Sajnos már nem érhette meg a monográfia megjelenését, műve maradandóságának egyik előmozdítóját. Nem helyettesítheti Mács műveinek olvasását, de bizonyára kedvet ébreszt hozzá.
– Miképpen viszonyulnak a szlovákiai magyar irodalom ifjabb alkotói Mács József és kortársai munkásságához?
– A szlovákiai magyar irodalom ifjabb nemzedékei ignorálják a diktatúra körülményei között kényszerpályákon létrejött életműveket, amelyek a maguk módján mégiscsak hírt tudtak adni a magyar közösséget ért traumákról, s ez múlhatatlan érdemük, még ha az új, korszerű poétikáknak nem felelnek is meg maradéktalanul.
– Sok életmű vár még feldolgozásra, ehhez monográfusokra is szükség van. Kevésbé ismert alkotók esetében ez tovább nehezíti a szerkesztők dolgát.
– Nehéz volt találni monográfust Mács József esetében is. Elismerés illeti Mihályi Molnár Lászlót, hogy ezt a számára ismeretlen műfajt meghódította, és baráti érzelmei ellenére elfogulatlanul írta le a korszak nyomását magán viselő pályaszakaszt is. Kellő kritikával viszonyult mind az író gyengeségei, mind az értetlen recepció iránt, ám legfőbb érdeme mégiscsak az, hogy méltóképpen beemelte az író időtálló regényeit, az irodalomtörténetbe.
