A díjátadón Szecsődi Ferenc, Liszt-díjas hegedűművész, az MMA rendes tagja, Dombóvári János és Bánkövi Bence csellóművész adott rövid hangversenyt, a háznagyi teendőket Ruff Béla, a tagozat titkára látta el.
Móriczné Kolláth Márta tanítási technikája során az összművészetet alkalmazó módszer révén szeretteti meg a szolfézst a növendékeivel. Számos tanítványából ismert művész lett, mint például Nagy Márta zongoraművész, mesterpedagógus – hangsúlyozta laudációjában Nógrádi Péter Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, az MMA rendes tagja, aki Móriczné Kolláth Márta legfőbb érdemének mégis azt tartja, hogy növendékeivel meg tudta szerettetni a zenét, a muzsika világát. Mint fogalmazott, tanításának titka, hogy a „kezdetektől fogva játékos módszerekkel vezette be a zeneiskolásokat a zene rejtelmeibe, s ezáltal kedveltette meg a zene elméletét", ezen kívül pedig törekedett arra, hogy a növendékek szüleivel is a lehető legjobb kapcsolatot építse ki. Kijelentette: „Ha ilyen pedagógus-példaképek lennének a mai fiatalok előtt, akkor sokkal többen választanák a zenetanári pályát".
Tódy Ilona Éva munkásságát a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Zádori Mária énekművész, az MMA rendes tagja méltatta. Elmondta: a díjazott „egész élete a tanításról szól, amelyet a mai napig odaadással végez". Tódy Ilona Éva köszönetnyilvánítása során kifejtette, hogy a mai napig boldog zenetanárnak tartja magát, hiszen pályája a nyugdíjba vonulása után sem ért véget. Mint mondta, mindenkinek feladata van az életben, és azt el is kell végeznie. Számára ez a feladat a zeneszeretet átadását jelenti.
Masopust Péter hegedűművészt a tagozatot vezető Tóth Péter Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes művész laudálta. „Példakép-tanárnak" nevezte a zenész-dinasztiából származó díjazottat, kinek „tanítási módja magával ragadóan szuggesztív, lelkesítő hatásával csodát tud művelni". Foglalkozását közel sem pénzszerzésnek tekinti, hanem hivatásnak, életcélnak. Hozzátette: „emblematikus tanáregyéniség, aki nyugdíjba vonulása óta is nélkülözhetetlen a kamarazene oktatásában".
Meszlényi László a szegedi zenei élet megkerülhetetlen szereplője – ezt már a szintén Szegedről származó Huszár Lajos zeneszerző, az MMA rendes tagja mondta el laudációjában a tagozat negyedik díjazottjáról. Kiemelte a Meszlényi által még a '80-as években alapított, barokk zenét játszó kamarazenekart, amely később a Musica Parlante nevet vette fel. A 2004-ben megszűnt együttes emlékezetes koncertjei közül Huszár Lajos nem csupán a budapesti fellépésüket említette, hanem olaszországi, spanyolországi, belgiumi és norvégiai sikereikről is beszélt. A köszönetet nyilvánító díjazott kiemelte családja és a zene meghatározó szerepét az életében.
Az esten a tagozat Életút-díjában Lőte Enikő zongoraművész, a Zenakadémia tanára, valamint Dombóvári János, a Lavotta János Alapfokú Művészeti Iskola örökös igazgatója, zenepedagógus, a Lavotta Kamarazenekar alapítója és művészeti vezetője részesült.
Lőte Enikőt Dobozy Borbála, Liszt Ferenc-díjas csellóművész, az MMA rendes tagja méltatta. A díjazott 1972 és 1982 között az Országos Filharmónia szólistájaként számos szóló- és kamaraesten szerepelt a fővárosban és vidéken, valamint a Magyar Rádió hangversenyein, emellett külföldi fellépéseinek száma is tekintélyes. Játszott Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban, Németországban, emellett Moszkvában, Szentpétervárott, a bostoni Kodály és a párizsi Magyar Intézetben is. Több mint öt évtizede kezdte meg pedagógiai munkáját a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1987 óta egyetemi adjunktus, 2004-től pedig egyetemi docens. A Zenekadémia Doktoriskolájának munkájában különböző bizottságok tagjaként jelenleg is aktívan részt vesz, és rendszeresen vállal opponensi bírálatokat is.
Dombóvári János nem csupán tanított, hanem kamaramuzsikusként vagy szólistaként is hegedült, brácsázott, vonósnégyes tagjaként is megmutatta zenei tehetségét. Harmincöt évvel ezelőtt, 1987-ben költözött családjával együtt Sátoraljaújhelyre, ahol a helyi zeneiskola igazgatója lett, amelyet Lavotta Jánosról, a XIX. századi magyar romantikus verbunkos zene egyik megteremtőjéről és vezéralakjáról neveztek el.
Szecsődi Ferenc laudációjában kiemelte, hogy Dombóvári János helyi, környékbeli, valamint határon túli muzsikusokból alapította meg a Lavotta János kamarazenekart, melynek művészeti vezetője lett. Az azóta eltelt három évtized alatt együttesével idehaza és külföldön több mint 2000 koncertet adtak. Jelentős kortárs zeneszerzők ajánlották műveiket zenekarának. „Felbecsülhetetlen kincs a kutatásai során felfedezett magyar verbunkos zene CD-ken való megörökítése. Fáradhatatlan munkássága eredményeként könyvek, zenei írások jelennek meg tollából. Rendszeresen szervez zenetörténeti konferenciákat, melyen a hazai és nemzetközi zenetudósok színe-java vesz részt" – mondta el Szecsődi Ferenc.