Gulyás János (1946–2021) ▪ fotó: Lugosi Lugo László / MMA

Elhunyt Gulyás János filmrendező

75 éves korában elhunyt Gulyás János Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Gulyás János a magyar dokumentumfilm meghatározó alakja volt. A hatvanas évektől radikálisan megújuló műfajban számos jelentős alkotás tanította önismeretre, árnyalt gondolkodásra, bátor szembenézésre és megalkuvás nélküli számvetésre a nézőket. Ezek között is egyéni hangot ütöttek meg a szociografikus érzékenységű Gulyás testvérpár revelatív filmjei: a Vannak változások, a Ne sápadj! vagy a Törvénysértés nélkül. A később, már egyénileg készített művek is a legfontosabb társadalmi kérdéseket feszegették és feszegetig ma is, nem egyszer viharos polémiát provokálva. Gulyás Jánost a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. | ► gyászjelentés
Gulyás János 1946-ban született, értelmiségi családba. Gyula bátyjával, későbbi alkotótársával az ötvenes évek nehéz levegőjű Budapestjén nőttek fel – ám azzal az igénnyel, hogy alkotó emberek legyenek.
Gulyás János már egészen fiatalon amatőrfilmeket készít testvérével. Bekapcsolódnak az akkoriban nagyon élénk amatőrfilm-mozgalomba, rendszeres résztvevői a különféle országos szemléknek, s ezeken számos díjat nyernek korai alkotásaikkal. A legkülönfélébb műfajokban próbálják ki magukat, a filmetűdtől a játék- és dokumentumfilmen át egészen az animációs filmig. Megalapítói és működtetői a Cinema '64 Stúdió nevű filmes egyesületnek.
Gulyásék legjelentősebb akkori vállalkozását, a Végh Antal Állóvíz című szociográfiája alapján több hónapig, négy kamerával forgatott Valóság – síppal, dobbal avagy tűzön, vízen át című munkát az amatőrfilmfesztiválok sem merik felvállalni; hiszen filmjükben szembesülnek és szembesítenek a rendszer leglényegét képező embertelen közönnyel.
Gulyás János több sikertelen próbálkozás után 1970-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskola keresztféléves operatőri osztályába. A diploma után felkínált MTV-s munkahelyet nem fogadja el, inkább szabadúszó marad és fotózásból, 6×6-os diázásból tartja fenn magát, ill. műtermi kamerázásokból próbál megélni, majd operatőrként (néha rendezőként is) ismerkedik a 35 mm-es kamerákkal, optikákkal és technikákkal.
A Gulyás-testvérek a hetvenes évektől kapcsolódnak be a fiatal filmesek műhelyéül szolgáló Balázs Béla Stúdió munkájába. Az ott kimunkált, speciálisan magyar dokumentumfilmes módszer, stílus legfontosabb alkotóivá lesznek.
Dokumentarista filmjeik elhallgatott témák iránt érdeklődnek. A korábbi gyakorlattól eltérően filmjeikben megjelenik, sőt, döntő hangsúlyt kap maguknak az alkotóknak a jelenléte, magának a filmezés szituációjának a filmbe emelése. Gulyás János és Gulyás Gyula a kamera előtt kibontakozó folyamatokat nem kívánják befolyásolni, csak a legszükségesebb vágóképeket használják és azokat sem illusztrációként. Időt szántak arra, hogy a folyamatok részesei lehessenek, a szereplők személyes ismerőseivé váltak, maguk a forgatások is évekig tartottak, és többször is megesett, hogy évek, évtizedek múltán visszatértek az egykori helyszínekre, újabb és újabb filmeket szentelve a változások követésének. A választott témát egyszerűen meg akarják ismerni.
Gulyás János mint operatőr folyamatokban gondolkodik. Kamerája nem egyszerűen követi az eseményeket, de még egy egyszerű riportnál is folyvást pásztázza, megfigyeli, észleli a környezetet.
Néhány kiemelkedő közös alkotásuk: Vannak változások (1978); Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (1980); Ne sápadj! (1981); Magyarok és az első világháború (1981–97). Ez utóbbi filmtetralógia a korábbi filmektől eltérően riportokra épül. Az első világháború a film készítésének idején már nyolcvanon túl járó veteránjai nem egyszerűen háborús élményeiket osztják meg a nézővel, de kifejezetten olyan dolgokat beszélnek ki, amilyeneket több mint fél évszázados hallgatás övezett. Az első rész, a Meggondoltan, megfontoltan a háború kitörésével, a déli, ill. keleti frontokkal foglalkozik. A második rész, a nyon-i fesztiválon is díjazott Én is jártam Isonzónál az olasz front eseményeit taglalja. A harmadik, a Soha többé katonát nem akarok látni című rész témája a háború befejezése, az azt követő események, valamint a kommunista hatalomátvétel, s az eközben, ezekkel mintegy párhuzamosan folyó honvédelem, míg a negyedik, Rablóbéke című rész a trianoni döntést és következményeit tekinti át.
A Törvénysértés nélkül (1982–1988) talán a legismertebb közös filmjük, mindenesetre ez az alkotás már elismeréseket is hoz Gulyáséknak. A dokumentumfilm a játékfilmeket megelőzve kapta meg az 1988-as Filmszemle fődíját (ill. még egy másikat is). Továbbá ezüst díjat kapott Chicagóban. Ezután már az állami elismerések sem maradhatnak el.
A rendszerváltást megelőző éveknek valószínűleg legfontosabb filmes zsánere volt a magyar történelem fehér foltjainak vizsgálata, az elhallgatott múltról történő számadás, a Málenkij robot (1989). Az országhatáron kívül élő magyarok sorsát dolgozta fel a Balladák filmje I–II. (1989), és hasonló bázison alapulnak az ugyancsak erdélyi, közelebbről mezőségi Széken készített filmszociográfiáik is.

A rendszerváltás után a Gulyás János által vezetett Dokumentum Stúdió története lett emblematikus. Olyan műhely először Gulyás János vezetésével (és Gulyás Gyula közreműködésével) jöhetett létre, 1993-ban, amely a magyar dokumentumfilmezés teljes keresztmetszetében volt képes gondolkodni, mentesíteni igyekezvén magát éppen a politikai, cenzori, érdekköröket kiszolgáló attitűdtől. Soha korábban és később sem vállalt a Magyar Televízió olyan aktív szerepet dokumentumfilmek létrehozásában, mint azalatt a két év alatt, amíg a Gulyás-féle vezetésű Stúdió fennállt. Havonta több mint 10 dokumentumfilmet sikerült műsorra tűzni, saját gyártású produkciók mellett a Hunnia, a Dialóg, a Fórum, az Opál Stúdiók, továbbá a Történelmi Interjúk Tárának és mindkét Fekete Doboz filmjeit. A Balázs Béla Stúdió eladdig láthatatlan dokumentumfilmjeiből 32-t sikerült műsorra tűzni.

Bár a 90-es években is készültek közös filmjeik, Gulyás János pályája fokozatosan elvált bátyjáétól. Rengeteg közéleti filmet készít. „Ahol cigány van, ott már gond van…" (1995), majd az ennek folytatásaként elkészített a Mary története (2000) című filmek „követéses", tehát egy ember életét hosszabb időn át kísérő munkák, amelyek egy leányanya és egy szociális munkás sorsán keresztül mondanak el fontos dolgokat. A Szamizdatos évek című opusz (2003) kiverte a biztosítékot a kétezres évekre már végképp megosztott ország ún. „liberális" oldalán. A 2007-es Civil jelentésnek ismét sikerült botrányfilmmé lennie, bár ebben az esetben már az elhallgatás, ellehetetlenítés eszközét választották azok, akik számára kínos volt megszületése. A 2006-os, gumilövedékes rendőrattakba torkolló tüntetést és annak percepcióját, a médiában való megjelenését tárgyalja: klasszikus, tényfeltáró dokumentumfilmes módszerrel, szembesítve a politikusi állásfoglalásokat, nyilatkozatokat. Forgatott filmet a kisiskolák bezárásáról is. 2010 után két filmet is szentelt Gulyás János a devecseri (kolontári) iszapkatasztrófának.
A közéleti témák mellett pedig az utóbbi évtizedben több művészeti filmet, portréfilmet is készített művészekről, például a Kő Pált bemutató Lujos című filmet (2013) vagy Karátson Gábor „…festeni fogok…" című portréfilmjét (2013), és operatőre volt az Ágh Istvánt bemutató portrénak.
Gulyás Jánost mindig is, bátyjával közös munkáiban is a valóság tényleges arca, megragadható, megérthető, tehát kifejezhető, ábrázolható oldala érdekelte. Szenvedélyes elkötelezettsége az igazság iránt közéleti tematikájú filmjeiben is éppolyan nyilvánvaló, mint a történelmi munkákban. Személyes hangja, saját, önálló (de mindig a téma alapos szemrevételezése következtében kialakult, elfogulatlanságra törekvő, de a sajátos nézőpont jelenlétét bevállaló) véleményének kifejezése mindig is jellemző volt filmjeire. Amely az elesettek, kitaszítottak, védtelenek sorsa iránti érzékenységgel párosult.
Az MMA a legfontosabb dokumentumfilmeket feldolgozó 100 magyar dokumentumfilm válogatásában természetesen több, Gulyás János által jegyzett alkotás is helyet kapott (Vannak változások, Ne sápadj!, Én is jártam Isonzónál, Törvénysértés nélkül I–II., Ismeretlenek). Az MMA Kiadónál 2017-ben jelent meg könyv munkásságáról Tóth Péter Pál tollából A Gulyás testvérek címmel. A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata az ősszel filmvetítéssel és beszélgetéssel köszöntötte a 75. születésnapját ünneplő akadémikust.
2021. december 11.  |  gulyás jános gyászhír