A tárlat november 6-i megnyitóján Korniss Péter Kossuth-és Balázs Béla-díjas fotóművész, a Nemzet Művésze visszaemlékezett arra az 1973-as kiállításra, ahol először találkozott Olasz Ferenccel. A fotográfus alkotásai kapcsán kiemelte: a korai fotói nem csak a fejfákról szóltak, hanem a falusi mesterek tehetségéről, a hit teremtő erejéről és a népművészet gazdagságáról. Az első teremben látható, temetőket és sírszobrokat ábrázoló fotókra utalva hozzátette: „Amikor Olasz Ferenc az elmúlás csendjében fényképezte ezeket, biztos vagyok benne, hogy tudatában volt, hogy nem csak megmutatni akarja, hanem megőrizni őket az utókornak." Haris László szerint Olasz Ferenc azon kevés művészek egyike, akik egész pályájukon következetesen szolgálják küldetésüket. „Adottságaim Isten bizalmának jelei. Köteles vagyok elszámolni a tehetséggel, amit kaptam. Ez az én felelősségem" – idézte a fotóművészt, majd hozzátette: „Olasz Ferenc itt, a Műcsarnokban elszámolt a felelősségével."
A kiállítás címe – Arcodat keresem – idézet az itáliai származású bencés apát, Canterbury Szent Anzelm (1033–1109) legismertebb művéből, a Proslogionból, amely éppannyira ima, mint vágyának kinyilatkoztatása Isten arcának megismerésére. Olasz Ferenc címválasztása bölcseleti szemléletű istenkeresésének önmeghatározása, tulajdonképpen a tevékenységének természetes leírása. Minden fényképe portré, amennyiben megőriz valamit, ami a távollévőt jelenné teszi.  
Olasz Ferenc az 1970-es évek óta fényképezi a magyarlakta településeken még fellelhető spirituális örökségünk tárgyi emlékeit. Az egri Tanárképző Főiskola, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakának elvégzése után fiatal tanárként kezdett fényképezni: intellektuális érdeklődése közvetlen környezetére irányította a figyelmét. Jó ismerősei, szomszédai, Alsópáhok idős lakói voltak az első portréalanyai, majd a házuk, udvaruk, a falu szélén álló kőkeresztek, a bádog Krisztusok és Máriák. Innen bontakozott ki küldetésként felfogott fotográfusi vándorútja. Munkásságát nem határozza meg tudatos dokumentarista program, intuitív úton közelít a képhez, a hangulatok és érzések vizuális megjelenítésének lehetőségeit keresi. Hat évtizedes pályája során fotográfiái és filmalkotásai a változó társadalmi és természeti környezet utolsó pillanataiban még létező értékeinek fontos lenyomataivá váltak. Napjainkra számos vallási népszokás feledésbe merült és elveszítette eredeti, közösségformáló vagy hiterősítő funkcióját. A hagyományok továbbélése azonban gyakran egy-egy szakrális kisemlékhez kapcsolódik, s nem ritkán a település egyetlen fennmaradt kulturális örökségeként szolgál, sőt, a közösségi emlékezet és identitás hordozóivá is válhat.
 
Olasz Ferenc kiállítása 2026. január 18-ig látogatható a Műcsarnokban.
 
Szöveg a Műcsarnok sajtóanyaga nyomán
Fotók: Műcsarnok