Hogyan került a Felvidéken csiszolódott régi magyar hangszeres zene Erdélybe?
A Rozsnyói Farsang után dupla album kiadását tervezi a Hungaricus együttes
A régi Magyarország elfeledett hangszeres zenéjéről adott hírt a Hungaricus együttes 2025. február 12-én este az MMA Makovecz Imre utcai szalonjában. Jánosi András népzenész, zenekutató, tanár, az MMA rendes tagja előadását hegedűszóval illusztrálta, kobzán kísérte Apró Anna Junior Prima díjas népi énekes, koboztanárt, dalszerző. Az est háznagya Juhász Judit szóvivő volt.
A régi Magyarország elfeledett hangszeres zenéjéről adott hírt a Hungaricus együttes 2025. február 12-én este az MMA Makovecz Imre utcai szalonjában. Jánosi András népzenész, zenekutató, tanár, az MMA rendes tagja előadását hegedűszóval illusztrálta, kobzán kísérte Apró Anna Junior Prima díjas népi énekes, koboztanárt, dalszerző. Az est háznagya Juhász Judit szóvivő volt.
A Jánosi Együttes a magyarországi táncházmozgalom egyik alapítójaként ismert hazánkban. A zenekar névadója, Jánosi András 2016-tól kezdődő kísérletezés után hegedű-koboz-ének felállású triót szervezett új muzsikus társaival. A trió 2019-es felvidéki koncertjei során azzal a céllal alakult Hungaricus néven együttessé, hogy a korábbi századok régi magyar zenei gyűjteményeinek dallamanyagát életre keltse. A Hungaricus már a nevével is a magyar táncok 16–18. századi elnevezését idézi.
A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával 2021. karácsonyán megjelent a Hungaricus együttes Rozsnyói Farsang – 1730 című digitális lemeze. Eltelt három év, s az újabb kutatások eredménye dupla albumnyi magyar régizene.
– A tervezett lemezen az 1670 és 1730 között keletkezett, magyar hangszeres zenei kéziratok dallamanyagából százhúsz magyar hangszeres dallamot keltünk majd életre – osztotta meg terveit a közönséggel Jánosi András. Forrásaink a Zay-ugróci és Barkóczy kézirat, Szirmay Keczer Anna és Lányi Eleonóra Zsuzsanna gyűjteménye.
Zenei összehasonlító munkájáról Jánosi András elmondta: kutatása, amely mostanra kétezernél is több dallamra bővült, fontos felismerésekhez vezetett. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a Magyarországon valamikor általánosan ismert hangszeres zenének a Felvidéken csiszolódott változata az, ami a Partiumban és Erdélyben tovább tudott élni egészen az utóbbi időkig. Ennek oka: a Felvidéken évszázadokon át jellemző viszonylagos nyugalom.
– Annak a tánczenének a stílusa és dallamanyaga élt tovább a Mezőség, Székelyföld, Marosvidék, illetve a Partium falvainak hangszeres zenéjében, amelyre annak idején Thököly és Rákóczi kurucai is táncolhattak – világított rá az akadémikus. – A 18. századi hangszeres tánczenei gyűjteményeink szinte mindegyike felvidéki eredetű. Míg a csekély számú, 17–18. századi erdélyi zenei kéziratokban csupán néhány tucat táncdallamot találhatunk, addig a felvidéki korabeli gyűjtemények több száz hangszeres dallamot, nagyrészt táncdallamot tartalmaznak. A Rákóczi Ferenc korában Felvidéken lejegyzett dallamokban fölfedezhetjük mezőségi, felső Maros-menti, székelyföldi dallamok, illetve dallamrészek változatait, az Erdély-szerte hallható hangszeres közjátékok korabeli formáit, valamint a partiumi és erdélyi zenében máig hallható díszítmények különböző változatainak – néhány esetben megdöbbentő részletességű – kottáit.
Hogyan kerülhetett a régi magyar hangszeres zene Felvidékről a Partiumba és Erdélybe? Jánosi András a korszakkal foglalkozó történészekre hivatkozva elmondta: a régi magyar hangszeres zene Felvidéken csiszolódott változatának elterjedése nagy valószínűséggel János Zsigmond király Partiumba való költözéséhez, ottani politikai tevékenységéhez, illetve a protestantizmus erdélyi elterjedéséhez köthető.
– A protestantizmus erdélyi terjedéséről szóló tanulmányt olvasva tűnődtem el azon, hogy magam is addig a tájegységig találtam meg Erdélyben a háromszáz éves felvidéki gyűjtemények dallamaival rokon változatokat, ameddig a protestantizmus terjedt, tehát Kalotaszegen, Mezőségen, Maros-vidéken és Udvarhelyszéken. Erdély keletibb részeinek (Csík, Gyimes, Gyergyó) zenei hagyományában azonban csak elvétve. A fölismerhető hasonlóságok ott inkább korábbi, középkori eredetűek – magyarázta a zenekutató. – János Zsigmond király erdélyi népszerűsége döntő szerepet játszhatott a felvidéken csiszolódott magyar hangszeres zene terjedésében, hiszen abban az időben, amikor például Johann Sebastian Bach Pozsony környéki őseinek menekülniük kellett Magyarországról evangélikus hitük miatt, a jórészt politikai okból protestánssá váló erdélyiek János Zsigmondnak köszönhetően nyugodtan megélhették hitüket.
Jánosi András utalt a folytatásra is: Báthory István fejedelemségével az itáliai zene divatja vette kezdetét az erdélyi fejedelmi udvarokban. Báthory Zsigmondnak és Báthory Andrásnak is olasz zenészei voltak, Bethlen Gábor pedig német és francia zenészeket alkalmazott.
– Zenei hagyományunk szempontjából nagy jelentőségű ügyről van szó – hangsúlyozta a Hungaricus együttes vezetője. – Már az is egyedülálló Európában, hogy azok a hangszeres díszítőmegoldások, amelyeket erdélyi gyűjtőútjainkon a mezőségi zenészektől megtanulhattunk, azonos formában megtalálhatók a háromszáz évvel ezelőtti felvidéki kéziratos kottákban. Ha azonban már János Zsigmond korában élt valamilyen formában a 17–18. századi kéziratokban lejegyzett, és dallamváltozataiban Erdélyben megtalálható hangszeres zene, akkor a budai királyi udvar 1541-es Partiumba való költözése előtt bő fél évszázaddal uralkodó Mátyás királyunk udvarában is valami hasonló szólhatott. Galeotto Marzio leírja: Mátyás király udvara abban különbözik más, európai királyi udvaroktól, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazokat a dalokat és táncokat éneklik, illetve járják, mint az egyszerű nép. Nos, az 1670 és 1730 között keletkezett hangszeres zenei gyűjteményeket mind főnemesi családok hagyták ránk. A hangszeres dallamokban pedig régi stílusú népdalaink jellegzetességei ismerhetők fel (ereszkedő dallamvonal, kvint-, kvart transzpozíció, modális hangsorok, stb.). Mindez sejteti, hogy az a trend, amely Mátyás király udvarát jellemezte, a magyar főnemesség körében még a 18. század elején is meghatározó volt. Eszerint a főnemesség is azzal a kultúrával élt, amellyel az általa vezetett nép, bár minden bizonnyal tájékozódott az európai udvarok kultúrájában, kulturális divatjaiban is.
Jánosi András hangsúlyozta: bár a Hungaricus repertoárjának zenetörténeti hátterét saját kutatási eredményei szolgáltatják, az együttes zenei tevékenysége azonban a trió tagjainak muzsikusi tapasztalatán, hangszeres tudásán és innovatív gondolkodásán alapul, ezek nélkül a zenetörténeti felfedezések eredményei sem szólalhatnának meg kellő hitelességgel. A 2022 óta hegdű-koboz-citera felállású trióban muzsikál a Junior Príma díjas Apró Anna – az együttes egyik alapító tagja – mellett a Makovecz utcai estről betegsége miatt hiányzó Légrády Eszter is – mindketten a Zeneakadémia Népzene Tanszékén végzett kiváló pengetős tanárok, és igen sikeres, saját praxissal is rendelkező muzsikusok.
Tóth Ida
Fotó: Walter Péter
A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával 2021. karácsonyán megjelent a Hungaricus együttes Rozsnyói Farsang – 1730 című digitális lemeze. Eltelt három év, s az újabb kutatások eredménye dupla albumnyi magyar régizene.
– A tervezett lemezen az 1670 és 1730 között keletkezett, magyar hangszeres zenei kéziratok dallamanyagából százhúsz magyar hangszeres dallamot keltünk majd életre – osztotta meg terveit a közönséggel Jánosi András. Forrásaink a Zay-ugróci és Barkóczy kézirat, Szirmay Keczer Anna és Lányi Eleonóra Zsuzsanna gyűjteménye.
Zenei összehasonlító munkájáról Jánosi András elmondta: kutatása, amely mostanra kétezernél is több dallamra bővült, fontos felismerésekhez vezetett. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a Magyarországon valamikor általánosan ismert hangszeres zenének a Felvidéken csiszolódott változata az, ami a Partiumban és Erdélyben tovább tudott élni egészen az utóbbi időkig. Ennek oka: a Felvidéken évszázadokon át jellemző viszonylagos nyugalom.
– Annak a tánczenének a stílusa és dallamanyaga élt tovább a Mezőség, Székelyföld, Marosvidék, illetve a Partium falvainak hangszeres zenéjében, amelyre annak idején Thököly és Rákóczi kurucai is táncolhattak – világított rá az akadémikus. – A 18. századi hangszeres tánczenei gyűjteményeink szinte mindegyike felvidéki eredetű. Míg a csekély számú, 17–18. századi erdélyi zenei kéziratokban csupán néhány tucat táncdallamot találhatunk, addig a felvidéki korabeli gyűjtemények több száz hangszeres dallamot, nagyrészt táncdallamot tartalmaznak. A Rákóczi Ferenc korában Felvidéken lejegyzett dallamokban fölfedezhetjük mezőségi, felső Maros-menti, székelyföldi dallamok, illetve dallamrészek változatait, az Erdély-szerte hallható hangszeres közjátékok korabeli formáit, valamint a partiumi és erdélyi zenében máig hallható díszítmények különböző változatainak – néhány esetben megdöbbentő részletességű – kottáit.
Hogyan kerülhetett a régi magyar hangszeres zene Felvidékről a Partiumba és Erdélybe? Jánosi András a korszakkal foglalkozó történészekre hivatkozva elmondta: a régi magyar hangszeres zene Felvidéken csiszolódott változatának elterjedése nagy valószínűséggel János Zsigmond király Partiumba való költözéséhez, ottani politikai tevékenységéhez, illetve a protestantizmus erdélyi elterjedéséhez köthető.
– A protestantizmus erdélyi terjedéséről szóló tanulmányt olvasva tűnődtem el azon, hogy magam is addig a tájegységig találtam meg Erdélyben a háromszáz éves felvidéki gyűjtemények dallamaival rokon változatokat, ameddig a protestantizmus terjedt, tehát Kalotaszegen, Mezőségen, Maros-vidéken és Udvarhelyszéken. Erdély keletibb részeinek (Csík, Gyimes, Gyergyó) zenei hagyományában azonban csak elvétve. A fölismerhető hasonlóságok ott inkább korábbi, középkori eredetűek – magyarázta a zenekutató. – János Zsigmond király erdélyi népszerűsége döntő szerepet játszhatott a felvidéken csiszolódott magyar hangszeres zene terjedésében, hiszen abban az időben, amikor például Johann Sebastian Bach Pozsony környéki őseinek menekülniük kellett Magyarországról evangélikus hitük miatt, a jórészt politikai okból protestánssá váló erdélyiek János Zsigmondnak köszönhetően nyugodtan megélhették hitüket.
Jánosi András utalt a folytatásra is: Báthory István fejedelemségével az itáliai zene divatja vette kezdetét az erdélyi fejedelmi udvarokban. Báthory Zsigmondnak és Báthory Andrásnak is olasz zenészei voltak, Bethlen Gábor pedig német és francia zenészeket alkalmazott.
– Zenei hagyományunk szempontjából nagy jelentőségű ügyről van szó – hangsúlyozta a Hungaricus együttes vezetője. – Már az is egyedülálló Európában, hogy azok a hangszeres díszítőmegoldások, amelyeket erdélyi gyűjtőútjainkon a mezőségi zenészektől megtanulhattunk, azonos formában megtalálhatók a háromszáz évvel ezelőtti felvidéki kéziratos kottákban. Ha azonban már János Zsigmond korában élt valamilyen formában a 17–18. századi kéziratokban lejegyzett, és dallamváltozataiban Erdélyben megtalálható hangszeres zene, akkor a budai királyi udvar 1541-es Partiumba való költözése előtt bő fél évszázaddal uralkodó Mátyás királyunk udvarában is valami hasonló szólhatott. Galeotto Marzio leírja: Mátyás király udvara abban különbözik más, európai királyi udvaroktól, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazokat a dalokat és táncokat éneklik, illetve járják, mint az egyszerű nép. Nos, az 1670 és 1730 között keletkezett hangszeres zenei gyűjteményeket mind főnemesi családok hagyták ránk. A hangszeres dallamokban pedig régi stílusú népdalaink jellegzetességei ismerhetők fel (ereszkedő dallamvonal, kvint-, kvart transzpozíció, modális hangsorok, stb.). Mindez sejteti, hogy az a trend, amely Mátyás király udvarát jellemezte, a magyar főnemesség körében még a 18. század elején is meghatározó volt. Eszerint a főnemesség is azzal a kultúrával élt, amellyel az általa vezetett nép, bár minden bizonnyal tájékozódott az európai udvarok kultúrájában, kulturális divatjaiban is.
Jánosi András hangsúlyozta: bár a Hungaricus repertoárjának zenetörténeti hátterét saját kutatási eredményei szolgáltatják, az együttes zenei tevékenysége azonban a trió tagjainak muzsikusi tapasztalatán, hangszeres tudásán és innovatív gondolkodásán alapul, ezek nélkül a zenetörténeti felfedezések eredményei sem szólalhatnának meg kellő hitelességgel. A 2022 óta hegdű-koboz-citera felállású trióban muzsikál a Junior Príma díjas Apró Anna – az együttes egyik alapító tagja – mellett a Makovecz utcai estről betegsége miatt hiányzó Légrády Eszter is – mindketten a Zeneakadémia Népzene Tanszékén végzett kiváló pengetős tanárok, és igen sikeres, saját praxissal is rendelkező muzsikusok.
Tóth Ida
Fotó: Walter Péter